Komárom jelképe a fügét mutató kőszűz! Komáromot ugyanis sohasem sikerült elfoglalnia semmilyen ellenségnek, sem csellel, sem erővel. Nec arte, nec marte. A szobor a város bevehetetlenségét szimbolizálja: az idők során szétporladt a kezében lévő babérkoszorú, és távolról az üres kéz mintha fügét mutatna az ellenségnek...

A komáromi várat még a középkorban kezdték építeni, ma Közép-Európa legnagyobb erődítménye. Az oroszok alatt a komáromiak a várkaput meg sem közelíthették, az utat vaskerítés zárta el. A bástya fokán álló kőszűzre csak az orosz panelházak között osonva lehetett egy pillantást vetni.

polgarmester-komarom_0.jpg
Keszegh Béla, Komárom polgármestere (háttérben a képen a városháza és a Klapka-szobor)

Gyerekkoromban a városban járva sosem hagyhattuk ki a trombitáló huszárt. Én, a négy-öt éves ócsai kislány ott, a Klapka tér közepén biztosan tudtam: Komáromban van valami fenséges, valami előkelő. Ma is, ahányszor csak a városháza ablakában feltűnik a nyalka kiskatona, és eltrombitálja a Klapka-indulót, dúdolni kezdek: „Hajrá, huszárok...”

Komárom a magyar királyság ötödik leggazdagabb városa volt. A Duna-parti kereskedővárosban a gazdag polgárok csodaszép palotákat emeltek. Ma pont ezeken a csodaszép palotákon potyog a vakolat, és a város nem sok segítséget kap az államtól, hogy műemlékeit megóvja. A komáromi vár Közép-Európa legnagyobb erődítménye és egyben szégyene. A szovjet katonák, mikor bekvártélyozták ide magukat, a kazamatákat plafonig rakták lőszerrel, s a fényességes falak között betonkádakban savanyították a káposztát... A komáromiak keseregnek, mert a régi dicsőség lassan a múlt homályába vész. Ma Komáromban nincs se munka, se pénz: mondják szomorúan.

Bicikliző polgármester!

Keszegh Béla két éve toronymagasan nyerte a választásokat. A rokonszenvet már azzal is kivívta, hogy két keréken jár a hivatalba, s gyakran láthatjuk a város utcáin, amint siet valahova. Mit lehet a régi dicsőségből feléleszteni? Erről kérdeztük őt.

– Mi tette hajdanán olyan virágzó várossá Komáromot?

– Komáromnak nagyszerű adottságai vannak. Pozsony és Budapest között fekszik félúton, a Duna és a Vág torkolatánál. A vízi kereskedelemnek köszönhetően számottevő rác közösség telepedett meg Komáromban, akik a bevételükből rengeteget visszaforgattak a városba. Jókai az arany embert is egy rác kereskedőről, Domonkos Jánosról mintázta, aki nagy pompában élt. A rácok tereket, utcákat újítottak fel, a legszebb épületeink is ebből a korból származnak. A patinás Nádor utca az első utcák egyike volt, ahol útpadkát kezdtek lerakni. Ez volt a város főutcája, ahova mindenki korzózni járt. A város abból is gazdagodott, hogy szállást és szórakozást biztosított a matrózoknak.

Trianon után jött a nagy változás és hasadás: a Csehszlovákiához csatolt Öreg-Komáromot fokozatosan leépítették. Így mára ott tartunk, hogy a magyarországi Dél-Komárom a gazdagabb, azaz a kistestvér megelőzte a történelmi nagytestvért.

– Mi vezetett ehhez a leépüléshez?

– Az összes vízben rejlő lehetőséget lerombolták. Elég csak megnézni a komáromi kikötőt, ami a második legnagyobb kikötő Szlovákiában. A fénykorában 4-5 millió tonna áru átrakodására volt alkalmas – a kihasználtsága mára 5 százalékos. Hiába rejt magában rengeteg potenciált, nem kezd vele semmit az állam. Vegyük csak Komárom egyik legszebb részét, a „spiccet” a Vág és a Duna torkolatánál. Egy ilyen helyre bárhol a világon kiülőt építenének, de nálunk eladta az állam, s most egy offshore cég által idetelepített benzinkút üzemel rajta. Pedig ebben a háromszögben található az Öregvár és az Újvár, valamint a bástyarendszer egy része: lenne látnivaló bőven! Ma úgy haladnak el a Budapestre tartó hajók Komárom alatt, hogy nem is tudják, hol járnak, hisz csak a Tesco feliratot látják kivilágítva. Sajnos, már nincs császári kassza, ami fedezné az erődítmény felújítását. Tudnivaló, hogy a Habsburgok Komáromot tették a török elleni végvárrendszer legerősebb tagjává. Annyi műemlékünk van, hogy szinte azt sem tudjuk, mire pályázzunk. Nemrég például nyertünk 1,6 millió eurót az erődre: ez a pénz körülbelül arra lesz elég, hogy felújítsuk belőle a kaszárnya egy részét. Sziszifuszi munka a várat karban tartani, pedig a világ szerencsés helyein turisták százai tolonganak az effajta látványosságok előtt.

komarom-kezdo_0.jpg
Komárom jelképe, a fügét mutató kőszűz

– A szovjet katonák itt tartózkodására kiállítás emlékeztet: ma egyre többen kíváncsiak ezekre a posztkommunista emlékekre...

– Az erődöt eredetileg 200-220 ezer katona befogadásáratervezték. A szovjet csapatok 1968-tól 1991-ig állomásoztak itt. Nagyjából hétezren lehettek, a számukra csak abból tudunk következtetni, hogy mennyi élelmiszert fogyasztottak. Viszonylag izoláltan éltek, csak a rangos tisztek jártak ki a városba. És sajnos, rengeteg kárt tettek az épületekben. Az Öregvárban volt a város első, gyönyörűen kiépített uszodája: káposztasavanyítót csináltak belőle, a vár falait pedig lefestették vörösre. Nem beszélve a hulladékgazdálkodásukról: az erdőben a lőszerraktárt telerakták szeméttel, majd befalazták. A fáma szerint a Duna alatt vezetett egy folyosó, amin lóval át lehetett kelni Dél-Komáromba: az oroszok ezt is betemették szeméttel. Anno másfél millióba került csak az, hogy az erdő talaját rendbe tegyük. Ki kellett vezetni a fáradt olajat, amit odaöntöttek, majd a helyére termőföldet telepíteni.

– A komáromi polgár mindig is híres volt a tartásáról. Él még a városban ez a szellemiség?

– A polgárságot többször is lefejezték. Ha megnézzük a régi fényképeket vagy a boltok feliratait, láthatjuk, hogy sok zsidó élt a városban. A több mint kétezres közösségből mostanra negyvenen maradtak. Vagy: a szocializmusban az állam szándékosan szlovák munkaerőt telepített a hajógyárba és a cipőgyárba. A betelepülteknek lakótelepeket építettek, hogy a polgárságot célzottan felhígítsák.

Komárom a magyar királyság ötödik leggazdagabb városa volt! Mert ahol kikötő van, ott kereskednek, és ahol kereskedők vannak, ott pénz van...

– Vannak törekvések arra, hogy a polgárságot újra felépítsék?

– Mi a polgárság lényege? Hogy az emberben legyen kellő tartás és önmeghatározás. Hogy ne csak az egzisztenciális dolgait kívánja megoldani. Ehhez kellenek bizonyos kulturális egységek: színház, kávézók, klubok, ahol a polgári réteg összejöhet, eszmét cserélhet. 2004-től egyetemi város vagyunk, színházunk is van, tehát a polgárság sejtjei mind-mind megtalálhatóak Komáromban. Csak fel kéne éleszteni ezeket. Most például többedmagammal egy Komáromról szóló tankönyvön dolgozom. Mert nem csak az idegenek sétálnak el úgy a történelmi épületeink mellett, hogy semmit nem tudnak róluk. Vagy ha megkérdezzük, hogy kik voltak Komárom nagyjai, Jókain és Klapkán kívül keveseknek ugrik be még valaki... Nem tudják, hogy 150 évvel ezelőtt éppen Komáromban született Lehár Ferenc, az operett királya. Most mondjam, hogy az ausztriai Bad Ischl szinte Lehár személyéből tartja fenn magát?! Olyan európai szinten elismert alkotók nevei köthetők még Komáromhoz, mint a zeneszerző Beliczay Gyula, Seress Rezső vagy a festő Harmos Károly. Az a véleményem, hogy a polgárrá nevelést már gyerekkorban el kellene kezdeni. Kicsit profán hasonlattal élve olyan ez, mint a zöld gondolkodás: ha valaki kis kora óta abban nevelkedik, a vérévé válik. Ugyanígy, ha kicsi korukban beleneveljük a gyerekekbe, hogy legyenek büszkék a gyökereikre, meglesz bennük a kellő öntudat. Mindenesetre igyekszünk, próbáljuk visszahozni az életet, vagyis a kultúrát a városba. S ha nem tudjuk becsalogatni az embereket a múzeumba vagy a színházba, akkor kivisszük a kultúrát az utcára! Klapka György 200. születésének évfordulójára például vándorkiállítást szerveztünk.

zenelo-ora.jpg
Naponta tíz és négy óra között kinyílik a komáromi városháza tornyának ablaka, és a nyalka kis huszár Egressy Béni szerzeményét, a Klapka-indulót trombitálja el: „Híres Komárom be van véve, Klapka György a fővezére, büszkén kiáll a csatatérre, hajrá huszárok, utánam előre!”

– Hogyan viszonyul egymáshoz a helyi magyarság és a helyi szlovákság?

– A város lakossága mindig is vegyes összetételű volt. Erről árulkodik Komárom sziluettje is, hiszen sok egyháznak sokféle tornya látható itt, gondoljunk csak a rácok ortodox templomára. A különböző népek békében éltek egymás mellett. A politika azonban sokszor keresztbe tesz: ennek eklatáns példája a Cirill és Metód szobor, amelyik neuralgikus pontja a szlovák-magyar kapcsolatnak. Pedig sem a lakosok, sem az útkezelő vállalat, sem a helyi Matica-ház nem értett egyet azzal, hogy a központba, egy körforgalom közepére helyezzék. Ám a Smer-SNS kormány fontosnak tartotta, hogy minden Komáromba érkező lássa ezt a fontos mementót – miközben a történelmi épületeink szétpotyognak. Bizonyára voltak, akiknek imponált, hogy itt most a magyarokat „leckéztetik”. Ám az itt élő szlovákságra inkább jellemző a tolerancia.

– Polgármesterként mit tud tenni, hogy ez a bizalom tovább épüljön?

– A szimbolikus dolgok is sokat jelentenek. Én többnyire kerékpárral közlekedem, mert szeretem látni, hogy mi van az utakon. Ha nekem zötyög a bicikli, akkor tudom, hogy ott rossz az út. A polgárokkal is közvetlenebb viszonyt lehet kialakítani, ha a polgármester nem tíz centivel a föld fölött jár.

– Ha sok az ilyen törekvés, az emberek felkapják majd a fejüket.

– Jó pár éve dolgozom a városházán: alpolgármesterként ugyan pár irodával arrébb ültem, de azért mindig ráláttam a térre. Volt olyan időszak, amikor a városháza oldalából kinőtt a gaz, és jobbra az üzlethelyiségek ablakai vakon tátongtak. Most péntek esténként örömmel nyitom ki az ablakot, hogy halljam a Bottékából felszűrődő zenét.

Ilyenkor látom, hogy a tér megtelik élettel: a gyerekek szaladgálnak, a felnőttek sétálnak, beszélgetnek, boroznak. Övék a város, s a Klapka tér végre nem csak egy üres tér. Hogy egyik, másik épületet fel kell-e újítani? Biztosan. Azon leszünk. De Komárom szíve megdobbant, végre valami elindult...

TUDNI ILLIK!

  • Klapka vára egy 7 km hosszú sánc, hét önálló várnak is beillő bástya, hatalmas központi erőd: ez a komáromi erődítmény. A magyar szabadságharc utolsó támpontja volt, amit Klapka György csak a világosi fegyverletétel után két hónappal adott át az osztrákoknak, a szabad elvonulás fejében.
  • Jókai Mór is Komárom szülötte volt, a szabadságharc idején hamis menlevéllel menekült el a városból.
  • A Megyeháza lassan épül-szépül: mostanság renoválják az egykori megyeházát, hiszen olyan történelmi jelentőségű dolgok zajlottak ott, mint a bécsi döntés tárgyalásai.
  • A Tiszti Pavilonban is felújítások folynak. Itt laktak régen a császári és királyi sereg tisztjei, lent kaszinó működött. Homlokzatán Ferenc József császár mottója áll: Viribus Unitis (Egységben az erő). Az épületegyüttes ma a Selye János Egyetemnek ad otthont.

Fotó: Dömötör Ede

hirlevel_web_banner_2_29.jpg

Olláry Ildikó
Galéria