A boldog családok mind hasonlítanak egymáshoz: ezt már Tolsztoj is megírta. Nagycsaládban mintha nagyobb lenne még a boldogság is. Ha boldoggá akarsz tenni egy gyereket, gondoskodj róla, hogy legyen testvére. Ha nagyon boldoggá akarod tenni, akkor legyen több testvére! – tartja a mondás.
Katona Andrea (34) és férje, Katona Gábor (37) egy nógrádi faluban, Fülekpüspökiben élnek négy kisfiukkal, Dominikkal (9), Szebasztiannal (7), Benjaminnal (4) és a kilenchónapos Gáborkával.
„Nagy a hűtőnk, a mosógépünk, nagy a forgalom a lakásban, és nagy a szánk is. S ami a legfontosabb, nagy a szívünk is. A fiúk hangja bezengi a házat.” Ezzel kezdi a beszélgetést a családfő, Gábor, aki mindamellett, hogy apa, egy nemzetközi kávélánc munkatársa. Folyton úton van, de az otthoni teendőkben azért besegít párjának, Andreának, aki épp negyedik fiukkal tölti otthon a szülési szabadságát.
– Mindig is nagycsaládot szerettetek volna?
Andrea: – Én egyke gyerek vagyok. Mindig irigyeltem azokat a barátnőimet, akiknek sok testvérük volt. Fiatal lányként megfogadtam, hogyha egyszer anyává érek, egynél több gyermeket vállalok. Párom, Gábor igazi családapa, gondoskodó, odaadó. Ezt már akkor tudtam, mikor tizenhét évvel ezelőtt először hívott randizni. Mikor 2010-ben összeházasodtunk, tudtuk, hogy nincs mire várni...
– Jöhetett a gyermekáldás?
– Nem vártunk sokáig. 2011-ben megfogant az első gyermekünk, Dominik. Születése után két évvel megérkezett a kistestvérke, Szebasztian. 2016-ban pedig várandós lettem a harmadik fiunkkal, Benjaminnal. Nos, akkor kicsit megtorpantam, sőt, bepánikoltam. Házat vettünk, és rengeteg munkát igényelt az átépítés. A végén egymás karjába borultunk Gáborral. Ő mindig fel tud húzni a padlóról, ha kicsúszik a lábam alól a talaj. Hiszen erre vágytam, két gyermeknél csak kicsikével több a három. Addig-addig mondta, míg az igazságból valóság lett.
Három éve, éppen karácsonyra beköltöztünk a három fiúval az új házba. Berendeztük nekik a gyerekszobát – és alig telt el egy kis idő, már úton volt Gáborka.
– Nehéz nagycsaládos anyának lenni?
– A négy fiúból kettő már-már önálló. Fogják a kisebbik kezét az úton, bekötik a cipőfűzőjét, már a kezükbe lehet nyomni a kistesót. De azért nem ilyen egyszerű. Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy rutinosan kirázom az egész napot a kisujjamból. Nem véletlen, hogy sokan megállnak a második gyereknél, mert nehéz batyu a nagycsalád. Amíg picik a gyerekek, nem szólnak másról a mindennapok, mint a szoptatásról, pelenkáról, éjszakázásról. Nekem a hitem segít a nehéz pillanatokban – és egy jó férj. Ő is ugyanúgy fürdet, vacsoráztat.
– Hogyan telik nálatok egy nap?
– Korán kelők vagyunk. Kakasszóra ébredünk, hetven baromfi kapirgál a hátsókertben, és nyulak várják minden reggel a friss füvet. Míg Gábor az állatokat látja el, addig én reggelit készítek. A srácokat nem kell ébreszteni. Ez bizonnyal annak köszönhető, hogy időben letesszük őket aludni. Kialakítottunk egy szigorú napirendet. Nem szokott gond lenni a fürdőszobából sem. Egy fürdőszobánk van, egyelőre nem vesztek össze rajta, de tervben van a bővítés, hogy zökkenőmentesek legyenek a reggelek. Mosakodás után beülnek a nappaliba, és kezdődik a kérdezz-felelek: „Mit szeretnél reggelizni?“ „Szalámis kenyeret“ – mondja az egyik. „Túrós kalácsot!“ – folytatja a másik. „Én is azt kérek!“ – feleli a harmadik. Mire megkenem a kenyereket, addigra kitalálják, hogy ők szívesebben ennének rántottát. (Nevet.) A két iskolás szépen megreggelizik, de Benikére még oda kell figyelni, mindennap jut egy kis vajfolt vagy teacsepp a kanapéra.
– Hány tojásból készül a reggeli?
– Tíz tojásból. A hétvégi reggeliket szeretjük igazán, a terülj-terülj asztalkámat, ahol mindenki kedvére válogat. Dominik nagyfiam falusi legény, a házi kolbászt kedveli. Egy nagycsaládban mindenből több kell, nem mindig sikerül belőni a mennyiséget. Mindenből bőséges adagot kell készíteni: ennyi a titok. Főzni is szemmérték alapján főzök.
– A gyerekeket ki hordja oviba, iskolába?
– Gábor. Tudják, hogy nem szabad elkésni, ezért hangosak a reggelek. Ám percre pontosan ugyanabban az időben húzzák fel a cipőjüket. Gyors puszi anyának, és irány az autó. A nagyobbat kezdjük önállóságra nevelni, a minap a hétéves öccsével gyalog jöttek haza. Végigizgultam az egész délutánt, de ma már büszke vagyok rá.
– Melyek a napi kötelező teendők?
– Gáborka ébred a legkésőbb. Mire a fiúkat útnak eresztem, addigra már ő is jelez. Megreggelizünk, kis baba-mama hancúr, és már viszem is aludni. Kétszer alszik napközben, még tudok mellette tenni-venni. A szennyeseket a kosárba dobom, beágyazok, mosok, teregetek, majd hozzálátok a főzéshez. És rakodok reggel, rakodok délután, rakodok este. A széken egy autó, az asztalon iskolai füzetek, lépten-nyomon legóba lépek. A szőnyegen gyakran találok bogyókat a kertből, nadrágjukra tapadt bogáncsvirágot. Állandóan megy a mosógép, száradnak a ruhák, de így is tele a szennyes... A fiúk szeretnek a szabadban lenni, délutánonként a háziállatok között sertepertélnek Gáborral. Esténként, mikor pizsire cserélik a ruhát, mindig átnézem, tapadt-e folt a trikójukra.
A nap huszonnégy órából áll, mára megtanultam, mi az, ami még belefér. Három körül kezd hazaszállingózni a család. Van néhány húzós nap, mikor iskola után még száguldunk zongorára vagy a templomba hitoktatásra, közben be is kell vásárolni.
– Mi az, ami nehezebben megy, és mi az, ami könnyebb egy nagycsaládban?
– Frusztrál, hogy sosincs nálunk makulátlan rend. A fiúk havonta kinövik a ruháikat, cipőiket. Főleg Dominiknak vásárolunk: amit levet, az jó lesz a következőnek. Az én fiaim minden apróságnak örülnek. A cipőboltban nem csak a nagyobbik kap új csukát a lábára, kigazdálkodjuk mindegyikőjüknek. Minden cipő, játék, minden gombóc fagyi nálunk négyszeres öröm. Vagyis ötszörös, mert én velük együtt örülök. Nehéz viszont, hogy négyfelé kell osztani az anyai szeretetet. Nem megy, mert nem tudok mindenkinek ugyanannyi időt szentelni. Esténként, mikor lefekszem, mindig azon gondolkodom: ma vajon kit rövidítettem meg? És ha valamelyik kevesebbet kapott, átosonok, és megpuszilgatom.
– Miből tudsz energiát meríteni?
– Engem a család tölt fel. És míg alszik a legkisebb, jöhet az énidő. Hajmosás, szépítkezés, már ami belefér a kétórás alvásidőbe. Sosem voltam csavargó típus. Nem járok el itthonról, inkább meghívom a barátnőimet egy teára. És nőből vagyok, imádok vásárolni! Imádok a ruhasorok között tekeregni. Persze, akkor is a srácokon jár az eszem, főleg nekik vásárolok. Amúgy sosem vagyok egyedül. Szabadidőm szinte nulla. Minden a gyerekekről szól, körülöttük forog a világ. Néha keresni kell magamat, hol is vagyok én ebben a nagy körforgásban.
– A párkapcsolatra jut idő?
– Négygyermekes anyaként nyilván nem könnyű százszázalékos feleségnek lenni. Néha elmegyünk kettecskén egy vacsorára. De néha az is elég, ha kiülünk a kertbe. A gyerekek játszanak, mókáznak, mi közben hallgatjuk az esti harangszót. Úgy gondolom, az embernek arra van ideje, amire időt szán. Sokszor, mikor lefekszem a párom mellé, belém nyilall: Vajon ma megöleltem-e? Mire Gábor átkarol, és megcsókol. Fontos, hogy ne menjen le a nap haraggal.
Amikor konfliktusba keveredünk egymással, azt érezzük legbelül, hogy sérültünk. A gyerekek előtt sose veszekszünk. Számunkra a házassági eskü szent. Fontos, hogy tudjuk elengedni a sérelmeket, és tudjuk kimondani, hogy: „Bocsánat!”.
– Említetted a vásárlást. Magadban jársz vagy családostul?
– Is-is. A közös vásárlást nagyon élvezzük. Az üzletben tízszer is megszámolom a fiúkat, hogy ki hiányzik? Mivel a hűtő pillanatok alatt kiürül, gyakran járunk élelmiszerboltba. Bevásárláskor rengeteg holmi kerül a kosárba. A srácok sokat segítenek. Autóba bepakolni, kirakni az árut, hűtőbe berakni – és a végén mindet felfalni. A minap egy hónap bezártság után végre megint együtt shoppingoltunk, mert a nagyobbik bárányhimlővel jött haza, és persze a kisebbek is elkapták. Ebből is mókát űztek, számolgatták, kinek hány pötty van a testén.
– Hogyan zajlanak nálatok az ünnepek?
– Zajosan. Alig férünk el az asztal körül. Hol a sótartó borul fel, hol a merőkanálból loccsan ki a leves a terítőre. Annyi baj legyen. Ilyenkor kórusban szól a „Mennyből az angyal”. Az ajándékért pedig anya és apa pusziözönben részesül. „Szeretlek Anya és Apa” feliratú képeslapokat kapunk, cuppanós puszik kíséretében.
– Miként viseltétek a bezártságot a karantén alatt?
– Amikor se ki, se be, se iskola, se ovi nem volt, örültem, hogy hárman vannak. Tudtak egymással játszani, nem hiányzott a többi gyerek. Végre nem volt más program, csak annyi, hogy együtt legyünk. Szeretnek együtt játszani. Futkosnak az erdőben, vadászni mennek az apával és a nagypapával, viszik a fapuskát, mint az igazi vadászok, és várják a vadat a lesen. A férjem a kertben is készített nekik egy kisebb lest: imádják. Gyakran lefekszenek az apjuk mellé focit nézni. Eljön a nyolc óra, vacsora, fürdés, mese és ágyba bújnak. Folyton azon vitatkoznak, ki fog anyával aludni. Szebike külön, Dominik velem szeret aludni. Mikor Gáborkával voltam terhes, köztük aludtam egy felfújható matracon, és meséltem nekik. Nem Piroska és a farkast, hanem a régi időkről. Arra a legkíváncsibbak, hogy mi volt akkor, amikor én még kislány voltam. Gábor a vadászatról mesél nekik meg vicces sztorikat, olyankor jóízűen kacagnak. Öröm őket hallgatni. És ugye, elalvás előtt imádkozunk. A nagyok ministrálnak is, és nagyon élvezik.
– Még egyszer: miért jó több gyerek a családban?
– Azért, mert mire felnőnek, megtanulják, hogyan kell megosztozni a javakon, hogyan lehet egy tábla csokit négyfelé osztani. Megértik, hogy nem mindig az „én” a fontos. A testvérek empatikusak, képesek egymás fájdalmán is sírni. Ez nekem is új tapasztalás.
– A végén beszélnél még a szülésekről? Könnyen ment?
– Mind a négy fiam természetes úton jött a világra, de a szülésélmény nem volt egyforma. Az elsővel 58 kilósan estem teherbe, majd 30 kilót híztam, így magas volt a vérnyomásom. Tíz nappal a kiírt dátum előtt kórházba kerültem, megfigyelés alatt tartottak. Gábor nem volt bent egyik szülésnél sem. Nem akartam, hogy ott legyen. Szebikénél szintén beutaltak a kórházba. Ez a szülés sem volt komplikációmentes, szivárgott a magzatvizem. A kitágulási szakaszt megszenvedtem, de ekkor már tudtam, hogy a langyos zuhany enyhít a fájdalmakon. Órákig álltam a zuhanyzófülkében. A harmadik szülés volt a leggyorsabb. Benike pontosan érkezett. Hajnalban arra ébredtem, hogy enyhe fájdalmaim vannak. Mivel Gábor munkában volt, az apósomat hívtam fel. Húztam az időt. Nem akartam órákat tölteni a vajúdóban. A nőgyógyászom elképedt arccal suttogta: „Hiszen már négyujjnyira kinyílt!” Fél egyre meg is lett Benike. A szülés szinte fájdalommentes volt. A negyediket viszont megszenvedtem. Magas vérnyomás, rossz eredmények, kórház. Rossz volt, hogy a fiúk egyedül vannak otthon. Sajnáltam őket, azon voltam, hogy Gáborka mielőbb meglegyen. Tornáztam, suttogtam neki, hogy ki kell bújni, a három bátyó már várja. Nyitva voltam, de a pici még nem volt bent a szülőcsatornában, hiába nyomtam. Az orvosom végig mellettem volt. Együtt tornáztunk, négykézlábas gyakorlatokat végeztünk...
Órákig semmi! A végkimerültségig küzdöttem, s már majdnem elhagyott az erőm, mikor Gáborka végre megszületett. Négy egészséges kisfiúnak adtam életet. Szerintem szép teljesítmény!
– Mit üzennél a többi anyukának?
– Ne feledjék: a család az első gyermekkel kezdődik... Míg Dominik magában volt, nagyon sok figyelmet igényelt. Aztán ahogy jöttek a „kisöcsik”, már egymástól tanultak. Fontos az anyagi háttér, a plusz segítség a háztartásban, anélkül nehéz. Szerencsére mi a nagymamákra bármikor számíthatunk. Az első és a negyedik fiú között kilencévnyi korkülönbség van. Az első már sokat segít. Öröklődnek a ruhák, a játékok, a bútorok, a babakocsi, a babaágy, így az elsőnek a töredékébe sem kerül a harmadik gyerek. Meg aztán: minél több gyereked van, annál boldogabb lesz az öregkorod. Nekem ezek az érveim a sok tesó mellett. A gyerek életet hoz a házba.
– Beszéljünk a gyerekekről is!
– Dominik a zene nagyágyúja. Abszolút hallása van. Már négyéves korától zongorázik. Bármit lejátszik, a legújabb slágerektől a templomi liturgikus énekekig. Szebasztian csendesebb, zárkózottabb. Másodikos a helyi iskolában. Nagyon jól megy neki a matematika, és imádja a puzzle-t. Benjamin olyan, mint az apja: mókamester és nagy betyár. Sokat tanul a bátyjaitól. Az erdőben minden faágra rácsimpaszkodik, és lóg, mint a kismajom. Sokszor úgy hívom őt, hogy Benjamin, a bohóc. Gáborka nyugodt baba. A testvérei nagyon várták, utolsóként a nevét az apjáról kapta.
Jövőbeli terveink között szerepel, hogy a házat még be kell fejezni. Közben zajlik az élet, tanuljuk a világot – együtt a gyerekekkel. Egyelőre nagyobb tervek nincsenek. Majd ha kicsit megnőnek a fiúk. Kis ideig pszichológiát hallgattam, majd Gáborral Angliában próbáltunk szerencsét. Ott három évig ellenőrként dolgoztam egy nagykereskedésnél. Hiszek abban, hogy eljön az idő, mikor főszereplője leszek az életemnek, és megtalálom a saját utamat.
Különbségek
A fiatalok egyre inkább családban képzelik el jövőjüket. Sokat számít az állami támogatás. Sajnos, nálunk nem támogatják kiemelten a családokat – álljon itt kis összevetés. Lássuk, mit kínál Magyarország!
- Magyarországon trendivé vált három gyereket vállalni. Mindez köszönhető az állam családbarát programjának (CSOK). A legtöbb nagycsaládos az autóvásárlási támogatást kérvényezi: ez Európa-szerte egyedülálló.
- Emellett a babaváró támogatás is népszerű. A 10 millió forintos szabad felhasználású hitelt minden fiatal pár igényelheti. Három gyermek születése esetén a hitelt teljes egészében elengedi az állam. A családvédelmi akcióterv része a bölcsődei férőhelybővítés. Átmeneti időre havi maximum 40 ezer forintig kérvényezhető a bölcsődei támogatás. Azok is igényelhetik, akik helyhiány miatt nem tudják elhelyezni a gyermeküket az állami bölcsődében.
- Ezen felül jár az emelt összegű családi pótlék, gyermeknevelési támogatás, étkezési térítési díjkedvezmény, tankönyvtámogatás, utazási kedvezmények, családi adókedvezmények, gázártámogatás.
Egyéb állami, pályázati támogatások, pályázatok is léteznek. Aki pedig rendelkezik NOE (Nagycsaládosok Országos Egyesülete) kártyával, számos vásárlási kedvezményt igényelhet.
Családsegítő támogatások Szlovákiában
- Nálunk hiányzik az egységes családpolitikai vízió. Ami jár: Terhességi (gyermekágyi) pótlék.
- Gyermekgondozási segély: egy gyermek után 270/370 €, ikrek után 337,50/462,50 €, hármas ikrek esetében 405/555 €.
- Születési támogatás: az első három szülés esetében 829,86 € minden gyermek után, a negyedik és minden további szülés esetében 151,37 €.
- Családi pótlék: havonta 24,95 €, az összeg január 1-jén várhatóan emelkedni fog.
- Gyermek utáni adókedvezmény. Hazai nagycsaládos vásárlási támogatás például autóvásárlás esetén: a villanyautóra és a hibridre jár a legnagyobb támogatás.
- Szlovákiában maradhat otthon a legtovább az apuka a gyerekkel: 28 hétig, és bére 75 százalékát kapja. (Diszkriminatív az anyákkal szemben, mert az apukákat jobban támogatják.)
