Sorozatunkban a színtanácsadást mutatjuk be. Hogyan hozhatjuk ki a külsőnkből a legtöbbet? Önbizalom-építés mesterfokon Kovásznai Andreával.
Kovásznai Andrea elismert szakember. Stílustanácsadói munkája mellett a Budapesti Metropolitan Egyetemen stílus- és arculattervezést tanít; a Mandiner magazinban politikusok öltözködését elemzi; valamint stylistként és jelmeztervezőként is tevékenykedik. (© Fotó: Dömötör Ede)
Kovásznai Andreával
Minden egyes alkalommal, amikor előjön születésem története, anya elmondja: alig hitt a szemének, amikor a kórházban egy kreol bőrű, seprű-fekete hajú csecsemőt nyújtottak át neki. „Egy hétig csak úgy hívtunk, Zsuscsina” – ugrat mindig. (Justino egyébként a ’94-ben sugárzott A kisasszony című brazil szappanopera főhőse volt – a szerk. megj.)
Barna bőröm később bókok tárgya volt, s én fürödtem is a dicséretekben. Különösen büszke voltam magamra, amikor az egyik osztálytársam karácsonyra minden lánynak szőke, nekem viszont afro barbie-s matricát adott.
Aztán, ahogy nőttem, sötétbarna hajam maradt, de barna bőröm fakult (ehhez az is hozzátett, hogy kerülni kezdtem a napot, a szoláriumot pedig végképp). Még mindig könnyen barnultam – vízparton percek alatt lesültem –, telente viszont annyira kifehéredtem, hogy a „Jaj, de fehér vagy!”-megjegyzést is megkaptam.
„Rendben! Ha már úgyis elveszítettem a kreolságomat, a szemöldököm is semmilyen, miért ne próbálhatnám ki a szőke hajat?” – töprengtem. „Hisz mindig is jobban tetszett a hercegnős megjelenés!” Felkerestem hát egy fodrászt, aki seperc alatt lebeszélt hajtövem kiszőkítéséről. (Innen is látszik, hogy profival volt dolgom: mai távlatból látva merénylet lett volna a színeim ellen.) Szimi így csupán a hajhosszt festette hamvas szőkére, pigmentjeim viszont tiltakozni kezdtek: bárhogy próbáltuk védeni a színt, pár hét után felülkerekedett egy undok narancsos árnyalat.
Ezt a csatát vívtuk körbe-körbe, három éven át, mígnem a sorsfordító véletlen elvitt Kovásznai Andrea (49, Gödöllő) stílustanácsadó szalonjába. Andrea másfél óra alatt rendbe rakta a fejemben ezt a bőrszín-hajszín mizériát. Illetve megmutatta, hogyan tudom a színeket – a saját színeimet is! – a szolgálatomba állítani. Nem túlzok: egy új világ nyílt meg előttem. Ha most valaki megkérdezné tőlem, létezik-e örök érvényű befektetés a külsőnkbe, gondolkodás nélkül a színtanácsadást ajánlanám. De vajon mi történik egy konzultáció során, s hogyan dolgozik egy profi színtanácsadó? Nézzünk be együtt a kulisszák mögé!
Mi lesz, ha...?
Sok stílustanácsadó van, aki a színekről mesél, de közülük Kovásznai Andrea a legkedvesebb, instás élőzéseiből pedig higgadt profizmus árad. Azonnal tudtuk: őt szeretnénk. Előzetesen annyit kért, hogy a tanácsadásra teljesen natúr arccal érkezzem. (A smink a tipizálás során félrevezető lehet.)
– Mindjárt kiderül, le kell-e cserélnem a ruhatáram felét! – viccelődöm Edével, a fotós kollégámmal, miközben Gödöllő irányába tartunk. Ha őszinte akarok lenni, van bennem egy kis félsz: Mi van, ha előnytelen színeket hordok?
– A legtöbb nőben, aki felkeres, van egy kis félelem – nyugtat meg Andrea. – Jaj, most ki kell dobni a ruháimat! Jaj, most ki fog derülni rólam valami óriási dolog!
Én mindig elmondom, hogy a színtanácsadásra afféle mankóként kell tekinteni, segítségével ugyanis a megjelenésünket megnyerővé és izgalmasabbá tehetjük. Nem arról van szó, hogy ezek után mindent tűzre kell vetni!
A színek művészete
Mielőtt elhelyezkednék a tükör előtt, s kezdetét venné a színelemzés, Andrea az évszakelmélet eredetéről mesél:
– A színteória Johannes Itten svájci festő (a Bauhaus kiemelkedő alakja – a szerk. megj.) nevéhez fűződik. Ő volt az első, aki szemináriumai során felfigyelt rá, hogy a tanítványai szívesebben nyúlnak azok után a színek után, amelyek genetikailag rajtuk is megjelennek. A vörös hajú, szeplős típusok előszeretettel használtak élénk színeket; a szőke, kék szeműek a lágyabb, pasztellárnyalatokat preferálták, míg a sötét hajú, bogárszemű diákok sötétebb tónusokat jelenítettek meg a vásznon. Asszisztense tovább vizsgálta a témát, s a kutatások alapján megszületett az évszakelmélet, mely módszer tavasz, nyár, ősz, tél típusba sorolja az embereket a külső jegyeik alapján. Ha ismerjük a saját színtípusunkat, tudni fogjuk, hogy mely színeket érdemes az arcunk közelében viselni, melyik hajszín az ideális számunkra, esetleg milyen sminket tegyünk fel, ha ragyogni szeretnénk a társaságban.
– Elöljáróban még azt érdemes tudni, hogy a nyarak és a telek hideg típusok – vagyis nekik a hideg színek állnak jól –, míg a tavaszok és az őszök meleg típusok. S mindenkinek van egy másodlagos színkaraktere is! Én például élénk tél vagyok, ami azt jelenti, hogy az elsődleges színtípusom a tél, a másodlagos pedig a tavasz. Vagyis egészen addig hordhatom a tavasz színeit is, amíg azok élénkek, s nem „melegítik” az arcomat.
Mit mond a kupaktanács?
– Tegnap nagy vita alakult ki a szerkesztőségben arról, hogy vajon milyen a bőrtónusom. Én a melegre tippeltem, talán ősznek gondolnám magam, a többiek viszont leszavaztak! – mesélem Andinak.
– A sötétbarna szemszín, ami neked is van, nem mindig jelenti a meleg bőrtónust. Ámde minden kiderül, ahogy felteszem rád a színkendőket! A tipizálás során ugyanis elsősorban a bőrödet figyelem: pontosabban azt, hogy hogyan lép a bőröd kölcsönhatásba a színekkel. A szemszín és a hajszín csak másodlagos. A legtöbb fodrász egyébként itt rontja el, mert a bőrtónus helyett a szemszínt veszi alapul. Ám hiába meleg valakinek a tekintete, ha a bőrtónusa hideg: így festésnél egy rezes vagy mézes árnyalat katasztrofálisan sülhet el. Különben sok barna hajú, barna szemű hölgy hiszi magáról azt, hogy ősz, pedig a magyarok között kevés ősz van. Ez inkább a spanyolokra és a dél-amerikaiakra – férfiakra és nőkre egyaránt – jellemző. A magyarok között, de az egész világon is a leggyakoribb a tél típusú ember.
– Ránézés alapján is sejted, hogy hová tartozom? – kérdezősködöm.
– Annak idején a tanárom úgy engedett el minket, hogy a lelkünkre kötötte: tilos tipizálni ránézésre! Még egy teljesen egyértelmű karakterjegyekkel rendelkező hölgynél sem lehet előre tudni, hogyan reagál a bőre a kendőzésre! Éppen ezért nincs értelme sem a barátnős kupaktanácsoknak – amikor egymást próbáljuk tipizálni –, sem annak, hogy hírességfotók alapján igyekezzünk bekategorizálni magunkat. A színtípusunkat kizárólag egy hozzáértő tudja megállapítani, s ő is csak élőben, színkendők segítségével. Azoknak, akik online „szakértenek”, nem szabad bedőlni!
Meleg, meleg, hideg!
Andrea egy fehér beterítő kendőt terít rám. A hajamat szintén letakarja, csak az arcom és a nyakam marad szabadon. Próbálom magamtól messzire űzni a gondolatot, hogy a fotókon a puszta arcommal úgy festek majd, mint Mickey Mouse; úgyhogy inkább a kendőzés menetére fókuszálok.
– Először mindig a fehér színeket nézzük meg – kezdi Andrea. – Itt ugyanis azonnal eldől, hogy a bőröd meleg vagy hideg tónusú! Máris kezdem visszafele szedni a kendőket: figyeld, mi történik közben az arcoddal!
– Kizárt, hogy én ebből bármit észrevegyek – méltatlankodom, ám alig fejezem be a mondatot, kicsúszik a számon: – Hű, ez gyönyörű!
– Bizony! Ez egy ropogós, hideg hófehér szín. Nézd meg mellette ezt a meleg krémszínt! Ha ősz lennél, gyönyörűen állna, téged viszont sárgít. Abban tehát biztosak lehetünk, hogy hideg típus vagy!
A hideg típusok egyik ismérve, hogy az ereik inkább kékesek: így Andrea a csuklómat is szemügyre veszi. Azonnal kiderül, hogy igenis a telek csoportjába tartozom.
– A nyarak fehérje viszont szürkít téged – magyarázza Andrea. – Az azoknak áll jól, akiknek porcelánfehér bőrük van. A te bőröd viszont sárgás árnyalatú, nem hófehér. A nyarakra jellemző még a hidegkék szemszín. Persze, vannak barna szemű nyarak is, de nem olyan bogárszeműek, mint te vagy. Illetve a telek – leszámítva a hideg teleket – nagyon szépen barnulnak, míg a nyarak „szénné égnek” a napon.
– Apropó: ha lebarnulunk, nem megyünk át másik színtípusba? – merül fel bennem a kérdés. – Nem! A hideg típusoknak hamvas árnyalatuk lesz, a melegek pedig bronzos, mézes árnyalatúra sülnek.
A királynő gardróbja
– Hű, ebben úgy festek, mint egy nyanya! – nevetek fel egy melegbordó kendő láttán.
– Látod, ezért sem mindegy, hogy valaki meleg vagy hideg típus! – mosolyog Andrea. – Jegyezd meg: ez a szín soha, 70 éves korodban sem fog jól állni neked. Ahogy Coco Chanel mondta: egy nő 50 felett már nem fiatal, izgalmas viszont élete végéig lehet. Szóval, később se tessék szomorú, öreges színekbe bújni! Példaként felhoznám II. Erzsébet királynőt, aki világos tavasz típus volt, és élete végéig a színeit viselte. Nem bújt macibarnába csak azért, mert megvolt hozzá a kora! Persze, neki láthatóságra is törekednie kellett; hiszen egy citromsárga kalapban könnyebb észrevenni a királynőt. Érdekes egyébként, hogy a világos tavasz az egyetlen színtípus, amely időskorára áthajlik a világos nyár típusba... Mindenki más élete végéig ugyanaz a típus marad!
A nők kedvencei
– A feketéről és a fehérről tudni kell, hogy akromatikus színek, tehát nem tartalmaznak színezetet. A nők többsége rajong a feketéért, én pedig szorgalmasan próbálom kigyógyítani őket a függőségükből! – árulja el Andrea. – A fekete ugyanis kizárólag a télnek áll jól! Te tél típusként nyugodtan hordhatod, de ha majd középkorú leszel, mindig díszítsd fel kis ékszerrel és sminkkel, máskülönben drámaivá, szomorkássá teheti a megjelenésedet. Jó hír viszont, hogy a sötétkék vagy tengerészkék mindenkinek jól áll! Univerzális szín, amely minden nőt felüdít. A tavasznak, a nyárnak, az ősznek éppen ezért mindig azt ajánlom: sötétkékkel váltsa ki a feketét!
Hamar kiderül, hogy a nude árnyalatokkal – a nők másik nagy kedvencével – már nincs ekkora szerencsém. A nude a meztelen emberi test színe, a divatban a testszínűt jelenti.
– A nude szín nem emeli, hanem elnyomja a karakteredet. Nem azt mondom, hogy egyáltalán ne viseld. Sok nőnek van ilyen kabátja, viszont jelenjen meg mellette a saját színed is. Erre jó megoldás lehet egy sál, illetve színkompatibilis felsőruházat viselése az arc közelében! – tanácsolja Andrea.
– S alulra (gondolok itt nadrágra, szoknyára, cipőre) bármit felvehetünk? – kérdezem.
– Igen, alulra jöhet bármi. Ha a megfelelő színeket viseljük felül, nem ronthatjuk el az összképet!
Hideg, mély, sötét!
– Most már tudjuk, hogy a nyár színei (például a szürke) nem állnak jól neked, így a hideg tél altípust nálad kizárhatjuk. Rájuk egyébként is a világos bőr a jellemző: nem véletlenül mondjuk róluk, hogy Hófehérkék. Az élénk telet, vagyis a tavasz altípust szintén elvethetjük, mert számodra a túlságosan élénk színek „jaj-színek” lennének. Nem te viselnéd őket, hanem ők viselnének téged... Egyszóval sötét tél vagy, pontosabban: tél ősz altípussal! – mondja ki a „diagnózist” Andrea.
A kártyán, amit Andrea a színtípusomról mutat, szinte kizárólag sötét hajú és szemű, többnyire mediterrán típusú nők szerepelnek. Vetek egy pillantást az ajánlott színeimre is, majd büszkén kihúzom magam: hiszen én eddig is ezeket a mély, sötét színeket hordtam! Már csak egyetlen bökkenő van... A nagy hajkérdés.
– Ez most kicsit fájni fog, de muszáj a te szádból hallanom: ugye, jobb lenne, ha elfelejteném a szőkét?
– Figyelj csak – mondja Andrea, majd közvetlenül az arcom mellé rakja a szőke hajtincsemet. – A szőke sárgítja, szinte „fűti” az arcodat. A te típusodnak már a nevében is benne vannak a színei: sötét tél! Neked a sötét haj és az erős hajszín-bőrszín kontraszt áll jól. Ha tudni szeretnéd, melyik a számodra tökéletes szín... Vess ide egy pillantást! – mondja, majd rámutat a hajtövemre.
Nomen est omen: vagyis az eredeti hajszínem áll a legjobban.
Szőkén, és festés után, az eredeti hajszínemmel
„Drámatagozatos” nők
Andrea a színkendőkből csokrokat készít. Az egyikbe azokat a sötét, hideg árnyalatokat válogatja össze, amelyek a legjobban passzolnak hozzám, a másikba pedig azok a világos és meleg színek kerülnek, amelyeket nem ajánlatos viselnem arcközelben.
– Ezekben a limonádészínekben nem tudsz tündökölni. A telek „drámatagozatos” nők: nekik csillogás kell, sötét, hideg színek és kontrasztok! – összegzi Andrea. – Éppen ezért mindig jól fog állni neked a color blocking: ez a kontrasztos öltözködést jelenti, a színhalmozást. Te bátran felveheted a lilát fenyőzölddel, a feketét fehérrel! A monokróm öltözködés szintén ajánlott – és nemcsak neked, hanem mindenkinek, mert az azonos árnyalatok optikailag slankítanak. (Persze, az előnyös összkép feltétele, hogy mindig a saját színeinket viseljük.)
A color blockingra nincs magyar kifejezés, kontrasztos színek halmozását jelenti. A hazai nők nem elég merészek hozzá, pedig öltöztet.
– Ami pedig a sminket illeti... Biztosan ismersz nőket, akiknek elég kis spirál, leheletnyi púder: és az arcuk máris életre kel. A tél nő nem ilyen! Téged a kontrasztok ragyogtatnak, a hangsúlyos száj, a határozott tusvonal csodát tesz a vonásaiddal! Viszont mindig ügyelj rá, hogy az alapozód hideg tónusú legyen, ne használj arany árnyalatokat, mert azok sárgítani fognak. A terrakotta vagy a sötétbarna helyett használj hideg rózsaszín arcpírt! És bár az ékszereket nem listázom (hisz mindenkinek vannak olyan darabjai, amelyekhez érzelmileg kötődik), azért megjegyezném: a hideg típusoknak a fémek közül az ezüst és a fehérarany áll jól! Illetve a gyémánt és a gyöngy. Egy szép gyöngysor csodásan mutatna a nyakadban... – zárja le a kiértékelést Andrea.
„Nézd csak!” – mondja Andrea, majd egy pávazöld színkendőt helyez a nyakam alá. Alig hiszem el, amit a tükörben látok. A színtől felragyog az arcom, élet költözik a vonásimba... Pedig magamtól sohasem választottam volna ezt a színt. „Ildikó, jegyezd meg: te sose leszel egy porcelánbőrű szőkeség, aki limonádészínekben tündököl. Te egy »drámatagozatos« nő vagy: neked a sötét színek, a kontrasztok és a csillogás áll jól!”
Nina Dobrev, Penélope Cruz...
A konzultáció után napokig, sőt hetekig nézegettem azoknak a hírességeknek a fotóit, akikkel egy kategóriába tartozom. Kim Kardashian, Nina Dobrev, Penélope Cruz... Csupa-csupa gyönyörű nő, akinek a fekete szemét és csillogó, sötét haját egy világ irigyli. Villámcsapásként ért a felismerés. „A fenébe! Miért mesterkedem azon, hogy más legyek, mint ami vagyok?” S ebben a pillanatban elhatároztam: megszabadulok a hajam szőkeségétől, s visszatérek az eredeti hajszínemhez.
A színtanácsadás rengeteget segített abban, hogy az adottságaimra ne békaperspektívából tekintsek: megláttam az értéket az értékeimben. (Melyekről időközben – a nagy útkeresésemben – valahogy elfeledkeztem.)
Nagyszerű dolog, hogy most már tudom, melyek a hozzám passzoló színek. S az is, hogy tudom, kik azok a nők, akiknek a ruházkodása és megjelenése inspirálhat. Az igazi, sorsfordító változás mégsem kívül, hanem a lelkemben következett be. Sokat jelentett, hogy valaki két órán át kizárólag rám – az én bőrömre, az én színeimre, adottságaimra – figyelt, és megmutatta, hogyan tudom a külsőmből a legtöbbet kihozni... Mindenkinek kívánom: tapasztalja meg ezt az élményt egyszer.
