A svédek hűen őrzik karácsonyi szokásaikat. Különleges viszonyuk van a fényhez és a sötétséghez, hiszen tél idején kevés náluk a fény: ezért minden ablakban gyertyák világítanak.
A régi svéd házak északi felén még ablakok sem voltak, mert úgy vélték, hogy onnan jön a rossz, vagyis a sötétség. Az ablakokra pedig nem függönyt akasztanak, hanem gyertyát, hogy aki távol van, az hazataláljon.
Luca napján a lányok koszorúba erősített gyertyákat ültetnek a fejükre, s úgy járják végig csengő énekkel a munkahelyeket, a kórházakat, az ovikat, kis fényt és reményt ígérve a sötét, hosszú éjszakákhoz.
A legfőbb díszítőelem a csillag: már a ház bejáratánál csillag világít, a szekrényen vagy az ágy fölött a papírverzió lóg, csillagok üvegbe téve vagy girlandként – gyönyörű papírcsillagok kaphatók nálunk is az IKEA-ban.
A vékony koszorúkat csak félig fonják be örökzöldekkel. A vézna kis koszorúk divatja még a klasszicizmus korából, a gusztaviánus időkből származik. Ez az időszak volt kétségkívül a svéd dizájn fénykora. (A svédek szeretik a Gusztávokat, ma is Gustav a királyuk.)
A lakásban a színpaletta általában neutrális, a padló sokszor fehérre meszelt, a bútorok szürkék vagy fehérek, s formailag a régi időkre emlékeztetnek. A svédek szeretik a gyertyatartókat és az állólámpákat. Nem véletlen, hogy a legjobb lámpadizájnerek mind svédek voltak.
A székekre kis szőrt dobnak, sok a párna, a természetes anyag: a fát szárított narancskarikákkal és papírkígyóval díszítik.
A svédek szeretik a meleg sárga fényeket. Vendéglátónk, Anne Uppsalában él, és szép karácsonya van minden évben. Ui. A svédek igazi fenyőt állítanak, mert tudják, hogy a műfákat Kínából hozzák (s legalább húsz évig kellene őket használni ahhoz, hogy ökológiai lábnyomuk megegyezzen a fenyőfáéval).
