Lehetetlen volt nem észrevenni a változást: Rita egyre csinosabb lett, és jóval többet nevetett. Ez a váratlan átalakulás hamarosan beszédtéma lett a vállalat kávézójában. Mit susmorgott a sok kolléganő? „Ezzel a Ritával valami történt. Láttad, hogy mostanában hogy ragyog? Talán új pasija van.” „Vagy szakított a régi fiújával” – vetette oda a portásnő, és tovább rendezgette a postát.
Egy pillanat! Hogyhogy – az elhagyott szerelmes nem depressziós? Nem sír éjjel-nappal? Nem jár karikás szemmel?
Amikor Noémi szakított a barátjával, mindig elkésett, az arca festetlen volt, a ruhája szedett-vedett. Hogyhogy Rita vadonatúj tűsarkúban libeg a folyosón, a haja rendben, és úgy fest, mint egy topmodell?
Érdemes meghallgatni a pszichológus véleményét. „A szakítás traumát is jelenthet. De lehet felszabadulás és megkönnyebbülés is. Nincs általános szabály. A szakítás utáni lelkiállapot a személyiségtől függ." Kérdezzük meg a megszépült kolléganőt. Faggassuk ki, hogyan csinálja, hogy nem esett búskomorságba. Rita először el se tudta képzelni, mihez kezd egyedül. Mindig úgy alakult, hogy egyik kapcsolatból a másikba ment.
– Mindenki vigasztalni próbált – meséli –, arról beszéltek, hogy a szakítással rengeteg lehetőség nyílt meg előttem. S főleg: szabad vagyok! Csakhogy este, amikor hazamentem, nem várt más, csak a magány meg a szomorúság... Nem tagadom, eleinte nehéz volt.
Aztán végre rászántam magam, hogy egymagam elmenjek moziba. A jegypénztáros rám nézett: Egy jegyet mondott? És megismételte jó hangosan, hogy az összes sorban álló ember hallja, hogy csakugyan EGY jegyet kérek.
– A szakítás mindig egy életszakasz lezárását is jelenti – mondja a pszichológus. – De valaminek a vége egyben másvalaminek a kezdete. Rita olyan dolgokkal foglalkozhatott, amelyeknek korábban nem szentelt időt és figyelmet. És ezek az új dolgok örömet szereztek neki. – Először is levágattam a hajamat. A fodrásznő megkérdezte, milyen frizurát akarok. Akkor döbbentem rá, hogy fogalmam sincs, milyet. A volt barátomnak a hosszú, vörös haj tetszett, tehát ilyet hordtam. Ugyanilyen boldogító érzés volt a ruhavásárlás. Olyan holmikat is megvehettem, amilyenekhez addig hozzá se nyúltam. Például egy 80-as évekbeli pólót. Ez a stílus a barátomnak nem tetszett, és azt hittem, nekem sem tetszik.
Az „új identitás” nyitást jelent a világ felé. Az „újjászületés” Ritánál nem korlátozódott csak a frizurára vagy egy-két új holmira.
– Jobban összpontosítottam a munkámra – folytatja Rita. – Régen ha egy órával később mentem haza, fagyos szótlanság fogadott. Most nyugodtan vállalhatok kicsivel több munkát. Azonkívül beiratkoztam egy haladó angol nyelvtanfolyamra. Az új elfoglaltságok és a régi hobbik újjáélesztése azt a tudat alatti vágyat jelzik, hogy betöltsük a kedves után maradt légüres teret. A lendület új impulzusokat hozhat. Ezt a lendületet a „csak azért is” dac indítja el, amely azt jelzi: vigyázzunk, mert még fáj a szakítás! De nem sokáig!
Sok nő személyisége épp a szakítás hatására teljesedik ki. Nem vesznek el, rájönnek, mi mindent tudnak, és mit akarnak az élettől. Persze semmit sem szabad túlzásba vinni. Nem helyes, ha a nő a szakítás után emberkerülővé válik, folyton otthon ül, és kisírja a szemét. De túl nagy lendülettel sem szabad belevetnünk magunkat az életbe. A főnök dicséretei, a vad karrierépítés, a partikirálynő-státusz magukban nem hoznak megnyugvást. Jó megoldás, ha bizalmas barátnőnkkel is megbeszéljük a szakítást, vagy egy ideig naplót írunk, és így tisztázzuk magunkban zavaros érzelmeinket.
Ritának sikerült egyensúlyt teremtenie magában – és életében. – Amikor a mélyponton voltam, igyekeztem örülni a legapróbb dolgoknak is. Rita tudja, hogy nem akar sokáig szingli maradni. De nem mindenáron keresi az igazit.
Csilla nem mer szakítani. Fél a járatlan úttól, nincs felkészülve arra, hogy egyedül éljen. Valójában senki sincs felkészülve az egyedüllétre... Előre Rita sem tudta, hogy mihez kezd, neki is le kellett győznie a félelmeit.
Ma már tudja, hogy megérte lábra állni.
– Néha azt gondolom, ez a szakítás volt a legjobb jó, ami az utóbbi években történt velem – mondja egy kis túlzással. A munkájában sikeres, azt tervezi, hogy nyelvtanfolyamos társaival elmegy síelni az Alpokba. – Igaz, hogy májusban senki sem csókol meg a virágzó almafa alatt, de azt hiszem, már el tudom viselni – mondja nevetve. – Minden szakítás nyomot hagy bennünk – mondja a pszichológus. – Az egyik mélyebb és fájdalmasabb nyomot, a másik gyorsabban gyógyulót. Életünk részévé válik, olyan tapasztalattá nemesül, amely meghatározza későbbi viselkedésünket. S ha az ember rájön, hogy nem érheti olyan csapás, amelytől összetörne, hát ez a tapasztalat megfizethetetlen.
