A japán konyhára nem vonatkozik az az ismert európai mondás, hogy minden, ami jó, egyben egészségtelen is. A japán ételek meghosszabbítják az életet, karcsúságunkat megőrzik. Igazi ínyenceknek való falatok!

A japán ételek olyanok, mint a mandala, a színes homokból álló kép, amelyet a tibeti szerzetesek szórogatnak hosszú napokon keresztül, hogy aztán – az élet mulandóságát szimbolizálva – a munka végeztével rituálisan szétszórjanak. A gondosan elkészített japán specialitások mindegyike műremek, az ember szinte fél megérinteni, sajnálja elpusztítani ezt a gyönyörűséget. Olyan ez, mintha feldúlnánk egy szépen ápolt kertet. A szakács mégis örül, ha alkotásait a fogak jóízűen szétmorzsolják. Hát még az éhes száj! A japánok az ételek elkészítését művészi munkának tartják, a gasztronómiát pedig művészetnek.

szamurajok-eledele-kezdo.jpg
(© heerlijkehappen.nl)

Az alkotói tevékenység, a szépség megszállottsága és az ízek harmóniája mindemellett nagyon kifizetődik. Lehetőséget ad Japán lakosságának a hosszú életre. A japánok jó tíz évvel tovább élnek, mint az európaiak vagy amerikaiak, betegségeik száma sokkal kevesebb, és mérlegeik se lengenek ki a delelőről kelet felé. A japán ételek nagyon egészségesek, tartalmaznak mindent, amire a szervezetnek szüksége van a hosszú élethez.

A japán konyha legfontosabb alapanyaga a rizs, amelyet sokféle tengeri hallal és más tengeri élőlényekkel együtt tálalnak. A tenger gyümölcseit csordultig megtöltik az ásványi anyagok és az omega-3 zsírsavak, amelyek erősítik a szívet és az ereket. A rizs kísérői a friss zöldségek, a szója és a belőle készült termékek, továbbá a tengeri moszatok, amelyek rengeteg jódot és rostot tartalmaznak. Nem szabad elfeledkeznünk a zöld teáról sem, melynek jótékony hatása közismert.

A japán étkezés zöld tea nélkül elképzelhetetlen. A japán ételek lényegében zsír nélkül készülnek, nagy részüket nyers állapotban fogyasztják.

A legnagyobb hangsúlyt a hozzávalók kiváló minőségére fektetik. Ezzel a kör be is zárult. Ha az étel hőkezelés nélkül készül, abszolút frissnek kell lennie. A friss alapanyagok tartalmazzák a legtöbb vitamint és a szervezet számára fontos tápanyagokat. Itt ellenvethetjük, hogy a rizsnek magas a glikémiás indexe, ezáltal hizlal. Ez valóban igaz – ha nem japán módra fogyasztjuk! A japánok kis adag rizshez nagy adag zöldséget, halat és szójaszószt esznek, ami az indexet nagyon alacsonyra leszállítja! Ráadásul a japán rizs egészen más, mint amit itthon fogyasztunk, más tulajdonságai vannak, és más az íze. A „nisiki”-nek nevezett japán rizs gömbölyű, tapadó, és főzés közben nagy mennyiségű vizet szív magába. A híres „szusi” készítésekor rizsecetet és cukrot adnak hozzá, ami kiemeli az ízét.

Az ételeknek jellegzetes ízt kölcsönöz a szójaszósz, amelyet – kínai vegyszeres változatától eltérően – csupán erjesztéssel és préseléssel szójababból, árpából és sóból készítenek. A japánok nagy mennyiségben fogyasztják, évente átlagosan tizenöt litert fejenként. A japán konyha másik nélkülözhetetlen kelléke a miso nevű szójapaszta. A miso-ból egy nevezetes leves készül, de gyakori összetevője a zöldségből, halból és egyéb húsokból készült ételeknek is.

A japán konyha legnevezetesebb terméke a rizsrudacskából, halcsíkból, moszatból és zöldségből készült falatka, a szusi, a nemzetközi gasztronómia legnagyobb slágere. A szusi elkészítéséhez a felsoroltakon kívül más egészséges hozzávalók is szükségesek, például a japán zöld tormából készült wasabi, a gyömbérbefőtt és a nori tengeri moszat. Ezután már csak egy kis ügyességre és gyakorlatra van szükség, és asztalunkra varázsolhatjuk a világ legegészségesebb ételét.

elofizetes_uj_no.png

Nem volna helyes azonban, ha a japán konyhát a szusival azonosítanánk. A japánok nagyon szeretik a leveseket is. A japán leves alapja általában a „dasi” nevű erőleves, amely nori tengeri moszatból és a katszuo nevű szárított halpehelyből készül. A levesbe zöldséget, nudlit, rizst, gombát és hajdinát is tesznek. Szintén naponta fogyasztják a miszó szójapasztát, amely búzából vagy rizsből is készülhet (sózva), és minden ételbe belerakják, vagy a „miszosiru” levest, főleg reggel. A japán családokban leggyakrabban fogyasztott étel a „szasimi”, a szeletekre vagy csíkokra vágott nyers hal. A legtöbb halfélét szójaszószba vagy wasabiba mártogatják, és hozzá pácolt gyömbérszeleteket esznek. Egyszerű, tökéletes étel.

Egy másik japán ínyencség a portugál eredetű „tempura”– ez nem az étel, hanem az elkészítés neve. Úgy készül, hogy készen kapható tempurako tésztába hal-, hús- vagy zöldségdarabkákat kevernek, és szezámolajban villámgyorsan megsütik.

A japán konyha következő slágere az asztal közepére helyezett bográcsba rakott ételek keveréke, amelyből mindenki azt halássza ki, amire éppen kedve támad. Így tálalják például a sukiyaki, a grillezett zöldségből és húsból készült híres egytálételt, továbbá a sabu-sabut, az erőlevesben főtt húst, zöldséget és gombát, vagy a yosenabe-t, ami különféle, dasiban párolt halakból, rákokból készül nudlival, zöldséggel és gombával. Nagyon népszerű a teriyaki, ami nem más, mint pálcikára tűzött és olajban kisütött hús, vagy a teppanyaki, ami zöldséggel grillezett hús.

Az ételekhez zöld tea illik – például „genmaicsa”, amelyben pirított rizsszemek vannak. A lakomát feltétlenül koronázzák meg egy pohárka rizspálinkával, amelynek neve: szaké.

GARNÉLARÁK GYÖMBÉRREL

Hozzávalók:

15 db nagyobb garnéla
2 db sárgarépa
2 db petrezselyem
2 gerezd fokhagyma
2 ek. szójaszósz
1/4 db cukkini
1 db csilipaprika
1 dl rizsbor
1 ek. friss gyömbér
szezámolaj

Elkészítés:

A sárgarépát, a petrezselyem-gyökeret és a cukkinit vékony csíkokra vágjuk, a fokhagymát összenyomjuk, a rákot hideg vízzel leöblítjük. A zöldségeket az olajon hirtelen átpirítjuk, pár perc múlva hozzákeverjük a fokhagymát, a gyömbért, a csilit és a szójaszószt, levesszük a lángot, és az egészet egy kis ideig pároljuk. Amikor a zöldségek puhulni kezdenek, beletesszük a rákokat, ráöntjük a rizsbort, és hirtelen felforraljuk. Addig forraljuk, amíg a leve elfő, ezután enyhén megsózzuk, és azonnal tálaljuk.

szamurajok-eledele-garnela.jpg
(© Laura Murray / bonappetit.com)

MISO LEVES

Hozzávalók:

6-8 db shiitake gomba
1 fej hagyma
kockára vágott hal vagy tofu
rizstészta
1 ek.
szezámmagolaj
1 ek. japán szójaszósz
1 ek. rizsecet
1 lapocska nori tengeri moszat
4 ek. miso szójapaszta

Elkészítés:

A hagymát apróra vágjuk és az olajon aranysárgára pirítjuk. Hozzáadjuk a hal- vagy tofukockákat, az előre beáztatott gombát, felöntjük vízzel, enyhén megsózzuk, és lassú tűzön öt percig pároljuk. Egy pohárba beletesszük a szójapasztát, felöntjük egy merőkanál meleg levessel, és simára keverjük. Levesszük a levest a tűzről, hozzáöntjük a miso-t, beletesszük a csíkokra vágott tengeri moszatot, beleöntjük az ecetet és a szójaszószt, és lassú tűzön négy percig forrósítjuk (a miszót nem szabad forralni, mert tönkremennek benne a vitaminok). A rizstésztát megfőzzük, tálakba rakjuk, és ráöntjük a forró levest.

szamurajok-eledele-miso.jpg
(© itsavegworldafterall.com)

Rabec László
Cookies