A trendi üzletek ma aleppói és Marseille szappant árulnak, melyek mindenre jók – és lassan az is kiderül, hogy igenis szabad szappanozni. Egyedül a tartósítószerekkel és a kémiával megtömött szappanokkal és a habzó lemosóval van baj, melyek megtámadják bőrünk védőrétegét. Érdekesség, hogy a szappant Sapo hegyén fedezték fel: innen származik a neve. S hogy történt ez a felfedezés? Eleink, pontosabban a régi rómaiak állatokat áldoztak, hogy megnyerjék az istenek jóindulatát. Ehhez tüzet gyújtottak, és kivágták az állatok faggyús részeit...
Egyszer viszont eleredt az eső, ami összemosta a fahamut és az állati faggyút a hegy melletti folyóba. Az emberek ámuldozva nézték, ahogy felhabzik a folyó... Nem értették a dolgot, azt viszont észrevették, hogy sokkal könnyebbé vált benne a mosás. Hisz akkoriban még a patakban és a folyóban mosták ki szennyes ruháikat. A szappanszerű anyagokra, melyeket a sok ezer évvel ezelőtti Babilon területén találtak, már az volt írva: Hamuval főtt zsírok. Krisztus előtt is tudták az emberek, hogy a szappan attól szappan, hogy fogunk egy kanna zsírt, és hozzáteszünk egy kis hamulúgot, vagyis vízzel felkevert hamut. Elég a kettőt összefőzni, és máris készen van a szappanunk...
(© pauza.hu)
Aleppói szappan, a legjobb!
A régiek még tudták, melyik volt a szappan őse, vagyis még tudtak mesélni az aleppói szappanról – mi már elfelejtettük a történetét. Pedig pont kétezer éves az aleppói módszerrel főzött szappan; s ez a szappan minden szappanok őse. Aleppó különben Észak-Szíriában fekszik, s a szappan készítése ma is az őszi olívabogyó-gyűjtéssel kezdődik, ezt követi a szaponifikáció, azaz az olaj lúggal való felfőzése... Ez a művelet három teljes napot vesz igénybe – de nem ebben rejlik az aleppói szappan titka. Hanem a babérolajban: ettől válik ugyanis igazán értékessé a keverék! A babérolaj természetes fertőtlenítő hatással bír, ezért remekül használható irritált bőrre vagy borotválkozáshoz is; s nem húzódik tőle a bőr. A szír módszer szerint – amelyet a mai napig büszkén alkalmaznak Aleppó vidékén – a felfőzött masszát egy hatalmas területen szét kell oszlatni, és hagyni kell megszilárdulni.
De térjünk még kicsit vissza a kezdetekhez. A történelemkönyvek tanúsága szerint a 7. századra már kialakultak a szappanfőzés európai fellegvárai: mégpedig Olaszország, Spanyolország és Franciaország területén. Igazából mindhárom szappan az aleppóira hasonlított. A lokalizáció nem véletlen – hiszen mi is volt anno a jó szappan titka? A bőségesen termő olajfa, ami jó olajat adott, a receptet pedig az említett térségek kereskedelmi kapcsolataik révén szerezték meg az aleppóiaktól. Rövidesen a leghíresebb szappangyártó központ a spanyol Kasztília lett. A kasztíliai hófehér, selymes szappan hosszú időre az európai királyi családok dédelgetett piperecikkévé vált...
A szilárd, egybefüggő szappanréteget úgy vágják fel, hogy egy ekéhez hasonló eszközre rááll egy munkás, egy másik pedig végighúzza őt a szappanon. Utána egy míves kalapáccsal kézzel beleverik a kész szappanba Aleppó ikonikus mintáját... Aleppói szappant már nálunk is lehet kapni, előszeretettel árulják a fenntartható árukra szakosodott (online) boltok is. (© pauza.hu)
Most akkor mosakodtak eleink vagy nem?
Az ókori emberek a szappant még nagy valószínűséggel a gyapjúruha és a pamutholmi mosásához használták, fürdőzéshez inkább tiszta olajokat és nádkaparót alkalmaztak. A Római Birodalom bukásával a mosdási és mosási szokások is halványodni kezdtek – s elkövetkezett a járványok kora. A legpusztítóbb a 14. századtól újra felbukkanó pestis volt. Európában csak az 1600-as évek végére vált divatossá (a tehetősek körében) a fürdőzés. A szappanozás akkoriban luxusnak számított, sok európai ország ugyanis kemény adót vetett ki a szappanra. A magas adókat csak a 19. századra törölték el, amelynek hatására mások, a kevésbé tehetősek is hozzájutottak a szappanhoz. Így aztán beköszöntött az általános, jóléti higiénia és szappanozás kora!
Disznóvágáskor főzték...
A szappanfőzés vidéken sokáig házi tevékenységnek számított, paraszti őseink disznóvágáskor vagy húsvét előtt főzték a szappant... Ám szinte egész évben gyűjtögették hozzá az állati eredetű zsírokat. A húsvét egyébként is az éves nagy tisztálkodás ideje volt, szépen illett hozzá a szappanfőzés. A kiszáradt tavak fenekéről összegyűjtötték a lúgos kémhatású sziksót, azaz a nátrium-karbonátot. Sőt, voltak olyan szegény vidékek, ahol zsírral kevert burgonyából főztek tisztálkodószert. A 17-18. századra a nagyobb magyar városokban szappanos céhek is alakultak, a legközelebb például Győrben. Ezek gyakran gyertyamártással is foglalkoztak – és a háziasszonyok válláról levették a szappanfőzés terhét. A jó szappan aztán évekig kitartott a sifonérban...
Nem véletlenül írunk a szappan történetéről pont télen: a régi magyarok ugyanis pontosan tél közepén, a disznóvágások havában főzték a szappant. Mégpedig házilag, otthon...
S mi történik ma, a habzó lemosók korában?
Ma a tubusos tusfürdők és folyékony mosószerek vannak divatban. Már nem fontos a szappan legfőbb erénye, hogy hűvös, árnyékos helyen szinte bármeddig eltartható – és egyszerű papírcsomagolásban is megvásárolható. Pedig a klasszikus szappan szó szerint örök életű, és hihetetlenül kicsi ökológiai lábnyomot hagy: vagyis nem szennyezi a környezetet, nem lesz belőle hulladék.
Ez annyit jelent, hogy kis helyet foglal, ráadásul szállításkor is kicsi a súlya... Mikor tehát egyik országból a másikba szállítják, egy rakodótérbe jóval több szappantömb fér be, mint flakonos tusfürdő. Manapság az ipari gyártás következtében olyan összetevők is belekerültek a szappanokba, mint a kókuszolaj és a pálmaolaj, a hidrogénezett zsírok, valamint a szintetikus habzók vagy az illatanyagok... S ezek bizony egyáltalán nem olyan környezetkímélőek, mint a régi jó aleppói szappan. Emellett leszedik a bőrünkről a jó baktériumokat és mikrobákat. (Miáltal rontják az immunitásunkat!)
A híres Marseille szappan
Az aleppói mellett manapság még a híres Marseille szappan számít klasszikusnak. Némely zero waste boltban két és fél kilós kiszerelésben árulják, szappanvágóval együtt (más helyeken kisebb kiszerelésben is hozzá lehet jutni). A Marseille szappant 300 éves ősi receptúra szerint készíti egy francia családi vállalkozás, a Marius Fabre. Ami érdekesség, hogy száz éve majdnem ugyanúgy állítják elő, ugyanazon falak között, ahol a dédapa elindította az üzletet.
Ez egy százszázalékosan natúr szappan, nem tartalmaz semmilyen színezéket, parfümöt vagy tartósítószert. Alkalmas mosakodásra, a fejbőr és a haj mosására, de ruhák kézi mosására is – akárcsak a jó aleppói szappan. Mivel 72 százalékban olívaolajat tartalmaz, jótékony hatással van a pikkelysömörre és az ekcémás bőrre is. Helyileg Dél-Franciaországban készül, Provance-ban.
Igazság szerint már a Napkirály, XIV. Lajos intézményesítette a Marseille szappan gyártását – rendeletében leírta, hogy nem kell hozzá más, csak tiszta olívaolaj és egy nagy üst.
A mostani Marseille szappan olívaolaj, só, víz és kókuszolaj felhasználásával készül – magának a szappannak az elkészítése 14 napig tart, főleg a hosszú szárítási idő miatt. A folyamat egy hatalmas üstben indul, ahol az összetevőket, az olajat és a híres francia camargue-i sót összefőzik. Ezután a masszát a földön fa szappankészítő tégelyekbe öntik, és hagyják kiszáradni.
Az első kérdés, amit a női vevők feltesznek, hogy az aleppói vagy a Marseille szappan használható-e arcmosásra. A válasz „igen”, de ajánlatos utána virágvízzel befújni az arcot, nehogy eltolja az arcbőr pH-értékét. (A pH-érték a bőr sav-lúg háztartását jelenti – az a fontos, hogy ne tolódjon el az egyik irányba). Fürdőkefével vagy szivaccsal együtt használva könnyen lesz a szappanból testradír és arcradír is. Egyetlen szappannal tehát ki lehet váltani 4-5 tisztálkodószert.
(© pauza.hu)
Lábas és botmixer
Otthon fillérekből, akár az úgynevezett hideg eljárással, egyetlen botmixer és egy rozsdamentes lábas segítségével készíthetünk szappant. A legegyszerűbb szappanrecepthez mindössze lúgra (például ökoboltokban beszerezhető nátrium-hidroxidra), desztillált vízre és valamilyen növényi zsiradékra, olajra van szükség: ezeket szokták kiváló minőségű illóolajokkal vagy tejekkel dúsítani. (Hogy elkerüljék a használat után tapasztalható húzódó bőr érzetét.)
A hideg eljárás lényege, hogy nem főzik negyven foknál melegebbre a keveréket, ezért például a kecsketejben, a mézben vagy a hidegen sajtolt illóolajokban lévő jótékony anyagok sem károsulnak.
