Magyar Gaál Lívia (45) szenvedélye a színpad, sőt, maga is játszik.
Nyárasd bizony azon kevés falvak egyike, ahol színjátszó csoport működik. Lívia az alapító tagok közé tartozik, férjével (aki bankár) anno együtt játszottak. Lívia huszonegy éve tanít a faluban, és gyerkőceit is a színház szeretetére neveli.
Tegyük hozzá, hogy a díjeső sem maradt el: például a Moson Megye Színjátszó Találkozóról tavaly a fődíjat hozták el, a Duna Menti Tavaszon pedig ezüst minősítést kaptak. „Nekem az ezüst is ugyanolyan szépen csillog,” mondja nevetve. Nagy Irénkével hívták életre a Tekergők színjátszó csoportot, és volt olyan év, hogy egyszerre két csoporttal dolgoztak – a kisebbeket Tekergőcöknek hívták. Tavaly Irénke elköszönt a csoporttól, ám folytatják tovább. Igaz, Líviának volt egy időszaka, amikor otthon „babázott”, de a játékot nem adta fel.
– A szülők és a gyerekek támogatnak. Rendhagyó feldolgozásokat választunk, mindig saját szövegkönyvünk van. Játszottunk már kellék nélkül vagy éppen ugrókötelekkel, létrákkal. Tavaly a bábokat is bevontuk: ezzel régi álmom vált valóra. Persze nem egyszerű összehangolni a teendőket. Sokat segítenek a szüleim, illetve a férjem, aki munka után teljesen a gyerekeké. Amikor Lilla lányom megszületett, édesanyám folytatásra biztatott: „A gyereknek boldog anyukára van szüksége.”
A Gyermekszínjátszók példatára című DVD-re 2005-ben a Toldi-előadásunk is rákerült oktatóanyagként. Ez nagy büszkeségünk, de sosem ülünk a babérjainkon. A drámapedagógia könyveket például naponta forgatom.
Lívia gyerekként is szavalt, és színjátszós volt. 2005-ben elvégezte a drámapedagógiát Kaposi Lászlónál. Mindent szeret, ami szép, ami megmozgatja a kreativitását (szívesen kertészkedik, szereti a szép virágokat).
– Szeretem a verset, és gyerekeim, Lilla és Petike sok „szép szót” hallgatnak. A szavalóim ugyanis házhoz jönnek, hogy felkészítsem őket a versenyekre. Ezt is imádom. Számomra az a legfontosabb, hogy gyökeret és szárnyakat adjak a gyerekeknek.
