Manapság is rengeteg szerelmi drámáról hallunk, régebben azonban sokkal jobban takargatták a félresiklásokat. Egy idő után azonban mindenkiből előtörnek a régi sérelmek. Egy olvasónk megosztotta velünk életének kalandos történetét.
Az utóbbi években egy romantikusnak nem mondható elmélettel hozakodtak elő a szakemberek – azzal, hogy a szerelem nem más, mint kémia. A kárörvendő természet a hormonokkal manipulálja az emberiséget, hogy rávegye a szaporodásra.
Hiába mondtam neki, hogy a maratonon se szednek belépőt. Mire befejeztem a mondatot, már nem volt rajtam a bugyi... Hét évig voltunk párban, megkérte a kezem. És én eldöntöttem magamban, hogy ő az igazi.
A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása.
Mindig szerettem volna májusfát! Kislánykoromban kis párnámat szorongatva elképzeltem, ahogy udvarlóm az éj leple alatt felállítja a színes szalagokkal teletűzdelt fát, én pedig a legbüszkébb lány vagyok május elsejének reggelén.
Szerelmes sztorik pandémia idején. A járvány uralta hétköznapokban még az ismerkedés is valóságos kihívássá vált. Az örök kérdés pedig továbbra is fennáll: megtalálhatjuk-e az igazit a Tinderen? Olvassák el két igaz történetünket.