A XIV. században már máshol is feljegyezték, hogy sorsolás útján alakultak ki párok Valentin napján. Szerelmi boszorkánykodás is kötődik Bálint napjához. Főleg faluhelyen alkalmaztak (nálunk is) e napon különböző praktikákat a lányok, hogy megszerezzék és megőrizzék szerelmüket.
„Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz, és szeretnek, az a minden.” (T. Tolis)
(© Iryna Veklich / Getty Images)
Az egyik régi szerelmi praktika szerint Bálint napján olyan almát kell enni, amelyiknek kilenc magva van. A kilenc magot aztán bele kell csempészni a kiválasztott fiú zsebébe – akkor biztos, hogy bele fog szeretni a praktikát végző lányba. Egy másik szerint, ha valaki kilenc kútról vizet hoz, és azzal a kiszemelt legényt vagy lányt megitatja, akkor az illető mindig szeretni fogja...
Az egyik történet úgy szól, hogy Valentin a harmadik században papként szolgált egy római templomban, abban az időben, amikor Claudius császár megtiltotta a katonáknak a házasságkötést. (A császár úgy vélte, hogy az egyedülálló férfiak jobb katonák, mint a családosok.) Valentin viszont titokban tovább is összeadta a párokat. Amikor ez kiderült, a császár bebörtönöztette, majd halálra ítélte a papot. Raboskodása idején Valentin barátságot kötött a börtönőr lányával. A legenda szerint imával meggyógyította a lányt, és kivégzésének napján így írta alá a neki szánt üzenetét: „A Te Valentinod”.
Az egyik legenda szerint Valentin fiatal keresztényként élt a keresztény vallás üldöztetése idején. Hite miatt elfogták, börtönbe zárták, majd 269. február 14-én halálra verték. Amíg a börtönben sínylődött, a legenda szerint üzeneteket küldött a barátainak: „Ne felejtsétek el Valentint!” és „Szeretlek benneteket!”
A harmadik történetben Valentinnek azért kellett meghalnia, mert keresztény rabokat szöktetett ki a római börtönökből. Bár a Valentin-nap eredete nem egészen tisztázott, minden történet a szeretetről szól. És Valentint mindegyik romantikus figuraként ábrázolja. Így nem csoda, hogy a középkorban ő volt Anglia és Franciaország területén az egyik legnépszerűbb szent.
A keresztény és az ókori római tradíciókhoz egyaránt van valami köze a Valentin-napnak. A rómaiak február 15-én luperkaliának nevezett tavaszünnepet tartottak a nyájak és a termés védelmezőjének, Luperkusz istennek a tiszteletére. Az ünnep éjjelén a lányok egy korsóba rakták a nevüket tartalmazó cédulákat, a férfiak pedig húztak egy-egy nevet, és az így választott nővel az ünnepség és a táncok idejére vagy akár a következő ünnepig párok lettek. Ez a párosító játék tekinthető a mai Valentin-napi szokások előfutárának. Gelasius pápa rendelte el 496-ban, a birodalom bukása után, hogy a rómaiak szerelemünnepének tartott luperkaliát február 15-e helyett 14-én, Szent Valentin napján ünnepeljék meg. Úgy gondolta, hogy egy mártír ünnepén könnyebb lesz megszabadítani a luperkalia szertartását a pogány rítusoktól.
A katolikus egyház egyes források szerint két, más források szerint három szentet tart számon Valentin, illetve Valentinus néven – mindhármuk mártírhalált halt.
Mivel szerezzünk örömet Bálint napján?
Nagy ajándékok helyett sokszor elég egy saját kezűleg készített üdvözlőkártya, egy formás bokréta. A rátűzött piros szívecske bizton üzeni: a megajándékozottat szereti valaki.
