Azt mondják, a nőnek nem kell keresnie az élete értelmét. A gyerekszülés az. A férfinak nehezebb, mert neki foglalkozást kell keresni, vagy valami küldetést, ami értelmet adhat az életének. 

Éva elmúlt harminc, városban él, barátnői már szültek. Most épp sokat dolgozik: az élet egy felelős pozíció képében feldobta neki a labdát – de biztosan lesz majd gyereke, mert vágyik rá. Mikor barátnőivel leülnek csevegni (ők mind jómódúak, s otthon vannak a babáikkal), indul a géppuskatűz. Nem hall mást, csak pelenkasztorikat. A lányok lebegtetik a témát: lehet, hogy sok diplomád van, de nekünk meg gyerekünk. Többek vagyunk, mint te. 

Van egy face-barátom, konzervatív ember. Mindig amiatt háborog, hogy felfordult ez a világ, a nők nem szülnek. Aztán egyszer csak elismerte, hogy igazam van: a régi egyensúly ára az volt, hogy a nő beérte a kevesebbel. Feláldozta magát a családért. A nemszeretem háztartási munkákat a nők végezték, a beteg családtagokról is ők gondoskodnak... A modern nő már nem így akar élni. Ma a nők minden jóból ugyanúgy akarnak részesülni, mint a férfiak. Ma a lányok tanulni, dolgozni akarnak, hogy ne legyenek kiszolgáltatva senkinek, s el tudják tartani magukat. Egy legújabb hazai felmérés szerint egyre kevésbé várják el a nőktől, hogy az anyaságnak szenteljék életüket. Viszont arra a kérdésre, hogy a nők élhetnek-e teljes életet gyerek nélkül, a megkérdezettek 62 százaléka válaszolt nemmel...

Kati 30 éves korában a nagyvárosból hazakerült szülőfalujába. Fel is vették azonnal a helyi kisiskolába segédtanárnőnek. Mivel több nyelvet beszélt, és a legújabb oktatási módszerek is érdekelték, nagy buzgósággal vetette bele magát a munkába. Mígnem az egyik nap (még a próbaidőben) behívatta az igazgatónő. Neki és a gyerekeknek is jobb lesz, ha a jövőben mással próbálkozik, és messziről elkerüli az iskola kapuját... Kati hetekig nem tért magához. Később kiderült, hogy nem is a munkájával volt gond. Egyszerűen jelentkezett egy kollegina, akinek már férje és gyereke volt. A falu pedig úgy döntött: egyetemi diploma ide vagy oda, neki nagyobb szüksége van a pénzre, mint Katinak, aki egyedül él... 

Meg egyáltalán: az is szóba került, hogy egy olyan nő, aki még nem szült, hogyan tudna gyereket nevelni?

szvagyok1.jpg

Gyereket csak nő tud szülni!
Ez tény, tény! Ezért fogadjuk még mindig nehezen a gyermektelen nők számának növekedését. Jelenleg ugyanis a gyermektelen nők csoportja gyarapodik a leggyorsabban a fejlett országokban. Míg az 1970-es évek közepén született nőkből minden ötödik nő gyermektelen, az 1975-ben születettek közül már minden negyedik. Ebben szerepet játszik az egyenjogúság: a nő is a kenyér vajasabbik felét akarja nyalogatni. Nem akar kiszolgáltatott lenni, gyermekgondozási segélyből élni, háztartáspénzért kuncsorogni. Álmai és vágyai vannak, majdnem akkorák, mint a férfinak is. A világ már csak olyan, hogy aki kimarad, az lemarad: sok anya a szülés után nem tudja ott folytatni, ahol abbahagyta. Ezért a lányok halogatják a szülést.

A régi időkben a nő csakis akkor válhatott a közösség teljes jogú tagjává, mikor már szült. A házasság nem volt elég a befogadáshoz. Továbbá azokat a nőket, akiknek nem volt gyermekük, vagy magányosan éltek, baljós személyeknek kiáltották ki. Olyanoknak, akik ártalmasak lehetnek a közösségre.

„Te meg mire vársz? Én a te korodban már két gyereket neveltem.” Sokan elfogultak, és úgy gondolják, hogy a gyermektelen nők mind önző, egocentrikus emberek, akik számára a gyerek nem áldás, hanem átok – és akiknek az életébe nem fér bele a törődés és a szeretet. Pedig sok nő nem tudatosan választja a gyermektelenséget. Valahogy így alakul...

  • A szingliség lehet kaszt és életstílus is Egyes nők tényleg nem vágynak gyerekekre. El kell fogadnunk, hogy vannak nők, akiknek az életében nincs helye a gyereknek. Sokan közülük sikeresek (ilyenek a híres színésznők, üzletasszonyok), mások csupán hétköznapi emberek, akiknek az élete gyermek nélkül is kerek. Vannak olyan szingli nők, akikben az anyai ösztönök csak később ébrednek fel, miután körbekalandozták és -habzsolták a világot, és vannak olyanok is, akikben sohasem. Ám ettől még nem rosszabbak, mint az anyaságnak igent mondó vagy az anyaságban kiteljesedő társaik.
  • „Nem tudok teherbe esni.” Vannak gyermektelen nők, akik egészségi okokból nem tudnak teherbe esni (meddők, elvetéltek, vagy más betegségekkel küzdenek). Hiába szeretnének édesanyák lenni, nem sikerül nekik. Ezek a nők komoly belső harcokat vívnak saját magukkal, nemegyszer félelmekkel, szorongásokkal, szégyenérzettel küzdenek. Mivel a téma kényesnek számít, általában nem is szeretnek erről beszélni, így a környezetük nem is igen tudja, min mennek keresztül. Szóval: „kellemes” élmény tud lenni, mikor azt a nőt, akinek elég a maga baja, megállítja valamelyik kedves rokon, és tapintatosan rákérdez: „Kisbabát még nem akartok? Mire vártok? Nem nő még a poci?”
  • „Megbántam, hogy nem szültem hamarább gyereket.” A nyugati világban megnövekedett azon nők száma, akik életkörülményeik folytán váltak gyermektelenné. Ide tartoznak azok a nők, akik fiatalkorukban a tanulást, a karrierépítést részesítették előnyben, és csak utána terveztek családot alapítani. Viszont mikor elérkezik az idő, szembesülnek azzal, hogy eddig még nem találtak megfelelő férjet, vagy sehogy sem tudnak teherbe esni, hiába vágynak gyerekekre... Sok olyan nő van, aki kifut az időből, és az életkora miatt nem tud már gyereket szülni. Külön kategóriát képeznek azok a nők, akik fiatalkorukban szociális vagy kulturális nyomás alá kerültek, ami arra ösztönözte őket, hogy késleltessék a családvállalást. A szegénység, a folyamatos ingázásra kényszerítő külföldi munkák, a gyors karrier – mind a gyerekvállalás ellen hatnak. Illetve pusztán csak az a tény, hogy nem találtak rá arra a férfira, akivel felelősen el tudták volna képzelni a közös életet, ellehetetleníti a gyermekvállalást. A mai világban sok olyan faktor van, amelyik a női ösztön ellen dolgozik... Ezek a nők nem akartak gyermektelenek lenni, de azzá váltak. Szorongásokkal, elmagányosodással küzdenek, elszigeteltnek érzik magukat más nők (az anyák) körében. Sokan közülük bánkódnak is, hibáztatják magukat, miért nem vállaltak hamarább – akár lányfejjel, pár nélkül – gyereket.  

A gyermektelen nő baj, a gyermektelen férfi nem!
A társadalom még mindig úgy tekint az anyaságra, mint a nőiesség bizonyítékára: a nő elsőként anya... Így azokat a nőket, akik nem szülnek gyereket, nem tartják teljes értékű nőnek. Sokan megkapják közülük a lesajnáló „karrierista” jelzőt, mondván: ezeket aztán nem érdekli a család és a gyerekek... „Addig nem vagy igazi nő, amíg nem szültél gyereket.” Vagy: „Addig nem ismered meg a szeretetet, amíg nem lesznek gyerekeid!” – mondogatják a szingli nőknek. Ellenben a férfiakat senki sem noszogatja, hogy miért nem nősültek még meg, vagy miért nem vállalnak gyereket. Egy gyermektelen nő megbélyegzéssel, ellenszenvvel találkozik, míg egy gyermektelen férfi nem kelt ellenérzést senkiben, sőt, irigyen összekacsintanak a háta mögött, mert nagy kanállal habzsolhatja az életet, hiszen egyedül van.  

 

Addig nem vagy igazi nő..."

 

A gyermektelenség egyik oka, hogy a szinglik a munkában előnyt élveznek
Évtizedekkel ezelőtt jóval alacsonyabb volt az egyetemi végzettséggel rendelkező nők száma, mint ma. A nők gyorsan férjhez mentek, és gyereket szültek. Mára sok lánynak fontos a műveltség és a képzettség, jó pár évet a tanulásra áldoznak, így kitolódik náluk a házasság és a szülés ideje. A nők kivívták maguknak a lehetőséget, hogy továbbtanulhassanak, hogy karriert építhessenek, és teljesítsék álmaikat. Azonban nem számoltak azzal, hogy nagyon nehéz lesz érvényesülni egy olyan közegben – a munka világában –, amelyik alapvetően férfiközpontú. Hisz a gyökerek még olyan időkből datálódnak, amikor a nőket elnyomták, és nem tartották fontosnak az igényeiket. Ha egy nő fiatalon szeretne gyermeket szülni, sokszor fel kell adnia a tanulást. Hasonló a helyzet a munkahelyeken is. A cégek többsége szívesebben alkalmaz szingli nőket, akik a nap 24 órájában (sőt hétvégeken is) kéznél vannak. Az anyukák a beteg gyermekeik miatt többször hiányoznak, nem szívesen vállalnak üzleti utakat, mivel inkább a családjukkal szeretnék tölteni a hétvégéket... A szingli bezzeg mindig ráér! Nem csoda, hogy az elsőszülő nők életkora rohamosan növekszik. Míg 2014-ben a nők átlagosan 26 éves korukban vállaltak gyereket, jelenleg több nő vállal gyermeket harmincas évei körül és azon túl. Egészségi szempontból, persze, sokkal alkalmasabb lenne, ha a nők inkább fiatalon vállalnának gyereket (amikor testük jobban viseli a várandósságot), mint negyvenévesen. Ehhez azonban jóval kedvezőbb, a nők igényeihez alkalmazkodó bababarát rendszert kellene bevezetni iskoláinkban és a munkahelyeken, hogy a nők ne tehernek érezzék a gyermekvállalást, ami megfosztja őket a szabadságuktól. Sőt, sikerként ünnepeljék, hiszen gyereket még mindig csak a nő tud szülni...

Radi Anita