A fotók szeptember végén készültek, egy napsütéses napon a Világi Winery-ben, ahol hazai szőlőből készül a hazai bor.

Ősz, bor és hegyi lankák: kedves, összetartozó képek. Bár nálunk nem is igazán... A családi szőlészetek elhagyatottak. A hírek szerint az utóbbi tíz évben a felére zsugorodott a beültetett szőlőskertek nagysága. (Fotó: Adrián Chrzan)

Pedig a magyarok lakta déli lankákon – Párkánytól Kürtön át egészen Udvardig – jó szőlő terem! S az itteni szőlősgazdák évtizedekig szorgosan dolgoztak a szőlőben, a modori és bazini nagy borászatok pedig felvásárolták tőlük a termést. (Aki nem tudná: sok olyan borászat van Szlovákiában, amelyiknek nincs is szőlőskertje.)

Mára azonban kiderült, hogy a macedón és moldáviai szőlő olcsóbb, mint a hazai – ezért a nagy borászatok már nem itthon veszik a szőlőt és a mustot.

A borosüveg címkéjén ugyan az áll, hogy „Made in Slovakia”; de benne a hegy leve már nem hazai. Ezért, hogy megőrizzük a hazai szőlészeteket, nagy szükség volna egy okos bortörvényre. A szabályozás szerint ma Szlovákia egyetlen borrégiónak számít; ami a hozzáértők szerint viccszámba megy.

Első lépésben végre meg kéne rajzolni a borrégiók határait, s kimondani, hogy melyik dűlőre milyen szőlőt lehet ültetni.

Ez a végét jelenthetné annak a gyakorlatnak, hogy idegen szőlőből készítsenek úgymond „szlovák bort.” Hiszen itt kezdődik a jó bor – a francia bor is azért lett világhírű, mert klasszifikálták a régiókat, s közben meghatározták, hogy melyik dűlő mennyit ér.

Az igazi az lenne, ha hazai bor csak hazai szőlőből készülne! Külön értesítés helyett: Tavaly Szlovákiában 50 millió palack kétes eredetű bor került forgalomba.

elofizetes_uj_no_34.png

–nagyvendégi–
Kapcsolódó írásunk