A modern orvostudomány kétségtelenül egyik leglátványosabb eredménye a korábban járványos mértékben előforduló fertőző betegségek, mint pl. a fekete himlő vagy a hastífusz teljes visszaszorítása. A legtöbb fertőző gyermekbetegségre is már csak nagyszüleink emlékezhetnek.
Ennek ellenére úgy tűnik, a kórokozók „nem tették le“ véglegesen a fegyvert. Az egyik ilyen újra feltámadó betegség a szamárköhögés, orvosi nevén pertusszisz.
Típusos esetben három szakaszban zajlott. Az első, hurutos szakaszt a láz, nátha és köhögés jellemezte. Általában a második hét vége felé alakult ki a rohamos köhögés szakasza, a betegségre jellemző köhögéssel. A roham a szemnek s fülnek is ijesztő tüneteket produkált: a kis betegnek elakadt a lélegzete, arca elvörösödött, majd elkékült. Ekkor hirtelen hangosan húzó, szamárordításhoz hasonló mély belégzés következett, és ezu-tán az egész néhányszor megismétlődött.
Ezalatt a beteg sok sűrű, tapadós nyálkát köhögött fel, ennek nagy részét azonban lenyelte, és így a roham rendszerint a lenyelt váladék kihányásával végződött. A köhögési rohamok napjában többször és 2-3 héten át kínozták a beteget.
Minél kisebb gyermek betegedett meg, annál gyakrabban alakultak ki szövődmények: tüdőgyulladás, hörgőtágulat. Ha a gyermek átvészelte e veszélyes időszakot, a rohamok fokozatosan ritkultak, bár a köhögési hajlam még hónapokon át megmaradt.
A betegség átvészelése védetté tette egy újabb fertőzés ellen. Sokáig úgy tudtuk, hogy ez a védettség az élet végéig szól, azaz nem lehet kétszer szamárköhögésben megbetegedni. Sajnos mára kiderült: a pertusszisz átvészelése csak mintegy 20-25 éven át képes megvédeni egy újabb megbetegedéstől. És ami még ennél is fontosabb: a szamárköhögés elleni védőoltás – melyet gyermekeink már kiskorukban rendszeresen megkapnak a torokgyík (diftéria), a merevgörcs (tetanusz) és pertusszisz elleni hármasoltás (DITEPE) formájában – még ennél is rövidebb ideig, csak 4-12 éven át véd.
Ez az egyik oka annak, hogy a szamárköhögés nem tűnt el a világunkból, sőt egyre gyakrabban várható előfordulása a felnőttek körében is. A szamárköhögés tehát nem (csak) gyermekbetegség! Az elhúzódó, heteken át tartó köhögés nem mindig „asztma“ – ilyen esetben fontos gondolni a szamárköhögés lehetőségére is. Megerősítik a pertusszisz gyanúját a két hétnél tovább tartó köhögés esetén az alábbi jelek: a köhögés görcsös jellegű, rohamokban jelentkező, néha a felnőtteknél is emlékezet a szamárordításra (húzó belégzési hang), és a roham többnyire hányással végződik.
Nehezíti a felnőttkori szamárköhögés igazolását az a tény, hogy a kórokozó baktériumot csak ritkán sikerül kimutatni az orr-garattéri váladékból, ill. a köpetből. Jó hír viszont az, hogy mivel nem vírus, hanem baktérium okozza a megbetegedést, a szamárköhögés antibiotikummal jól gyógyítható.
E kezelésre azonban minél hamarabb, már a hurutos szakaszban sort kéne keríteni, már csak azért is, mert éppen e kezdeti – nehezen felismerhető – szakaszban fertőz a beteg nyálával, köpetével. Valószínű, hogy a közel-jövőben szükséges lesz az oltási stratégia megváltoztatására is, pl. a serdülők ún. emlékeztető oltásának bevezetésére.
