Férfitársaságban nemigen fordul elő a szoros barátság kifejezés, mintha ostobaság volna. A haverkodás más – az a nyers férfiak között megengedett. Miért félnek a férfiak attól, hogy valaki a közeli barátjuk legyen?
Kimondani az igazat néha nehezebb, mint hallgatni – főleg akkor, ha tudjuk, hogy a másiknak nem fog jólesni, amit mondani szeretnénk. Pedig a kellemetlen véleményt sem muszáj bántóan tálalni.
Egyetlen barátság sem olyan, mint a másik. Némely barátságokat elképzelhetetlennek tartunk, némelyeket valószínűtlennek. Tulajdonképpen min alapulnak a barátságok? Mit várhat el a barát a baráttól?
Minden az óvodában kezdődik – amikor megígérjük, hogy barátok maradunk, amíg csak élünk. De mi van, ha az évek folyamán eltávolodunk egymástól? Kinek van helye az életünkben és kinek nincs? És egyáltalán: hogyan legyünk jó barátok?
A barátaink fontos helyet foglalnak el az életünkben, a felmérések szerint mégis egyre kevesebb időt szánunk rájuk. Vajon miért? Hogyan lehet egyáltalán felnőttkorban új barátságokat kötni, ha a régieket is nehéz fenntartani?
Senki a világon nem érthet meg minket, nőket olyan jól, mint egy másik nő. Mert a férfiak, úgy látszik, a Marsról jöttek. Éppen ezért egy nőnek szüksége van barátnőkre.
Milyen támogatásra van szükségünk, ha bajba kerülünk? Hogyan tud minket megtartani egy jó barát a legnagyobb zuhanásainkban? Erről mesél nekünk Bugár Anna színésznő és Knapek Éva pszichológus.
Életünk bizonyos szempontból olyan, mint egy átjáróház. Barátok jönnek-mennek, adják egymásnak a kilincset. Ha szerencsénk van, egy-két barátság megmarad, kiállja az idő próbáját.
Hogyan találjunk barátnőt? Hogyan tartsuk meg? A legújabb kutatások szerint a barátnő olyan, mint egy méregdrága masszázs. Kisimítja a vonásainkat, megnyugtatja a lelkünket.