Ma a válások fő oka nem az alkoholizmus, hanem az, hogy a boldogság kék madarát kergetjük. 

  • Ne a másiktól várd a boldogságot...
     
  • Valósítsd meg önmagad...
     
  • Legyen időd magadra...
     
  • Utazz el a párod nélkül...

Nehéz elképzelni, hogy száz évvel ezelőtt az asszonyok kapáláskor vagy a férfiak aratás közben azon dünnyögtek volna, hogy mikor lesz már idejük önmagukra. Bezzeg ma! Mindenki azt mondja, hogy „nincs időm magamra”. A férfi és a nő is. A média is arra biztat minket, hogy a személyes boldogulásunkat keressük. Folyamatosan veszteségérzetük van. Abban a napi pár órában, amit örömmel a családunkkal tölthetnénk, azon duzzogunk, hogy miért nem fordíthatjuk a szabadidőnket inkább önmagukra. Miközben a boldogság, ami után annyira vágyakozunk, ott van karnyújtásnyira tőlünk. Eléréséhez elég lenne betagozni magunkat a saját életünkbe. 

A probléma nem ott kezdődik, ha a nő elmegy a barátnőjével moziba vagy tornázni, a férj meg focimeccsre
A családon belüli egyensúly akkor billen félre, ha az egyik fél a társa nélkül, mindig más férfiak vagy nők társaságában él meg komoly és maradandó impressziókat. A közös élmények mindig komoly kötődést hoznak létre. Nem lesz minden külön aktivitásból érzelmi vagy fizikai megcsalás, de a párok közti egyensúly egy idő után felborulhat. S ez főleg a kisgyerekes családokban veszélyes játék. 

boldogsagkek01.jpg

Tanácsok válás ellen
„Elegem van, elhagylak, elválok!” Mindenki ismeri ezeket a csúfondáros szavakat, melyeket hirtelen haragunkban egymás fejéhez vágunk. Ám mielőtt felhánytorgatnánk neki, hogy elfelejtett dolgokat... Vegyünk három nagy lélegzetet! Nem vicc! Attól, hogy durván leszóljuk, mert nem csinált meg valamit a párunk, még nem lesz kész semmi. Ha ráförmedünk, azzal csak szítjuk a tüzet. Nem kell hallgatni, ám inkább csak jelezzük, mi az, amiben szeretnénk, ha változna (besegítene). Ne piszkálódjunk, hanem törekedjünk az igényes párbeszédre. 

Ne dobálózzunk a szavakkal!
Annál sértőbb és bántóbb nincs a világon, mint amikor meggondolatlanul osztjuk ki a másikat! Ekkor a másik oldalról is jöhet egy erős kontra, és máris kirobban a családi csetepaté, aminek vesztese (és elszenvedője) mindig a gyerek. Mutassunk példát a gyermekeinknek: a felmerülő problémákat nem hangos szóval kell lerendezni. 

Idő
Ha közeledik a vihar, adjunk időt magunknak, és ne a pillanat hevében borítsunk a másik nyakába mindent. Empátia, empátia – mondogatják a bölcsek. Képzeljük bele magunkat a párunk helyébe, és igyekezzünk az ő fejével gondolkodni. Biztos, hogy ez a megfelelő időpont egy hisztihez? Milyen terhet hordozhat a vállán? Talán először ezzel kéne foglalkozni. Kimondatlan gondok nyomják a szívünket, s egyszer csak a „semmin” is összekiabálunk. Holott nem az igazi problémák vannak terítéken. Nem azok, amelyekről igenis beszélni kéne. Adjunk teret nekik!

–almássy, janković–

web-bannerek-hirlevel-01_4.jpg