Van valami különleges, izzó hangulata a nyári levegőnek. Ki tudja, talán a forróság hevíti fel az ember vérét, talán a bódító illatok veszik el az eszét – de tény, hogy ilyenkor kedvünk támad Valami Másra.
Kalandokra áhítozunk. Egy kis időre – legalább egy-két hétre – szeretnénk elfelejteni szürke kis életünket. Utazni szeretnénk, élményeket gyűjteni.
Nagyokat pihenni, koktélt szürcsölni egy burjánzó növényekkel teli teraszon, vagy fagylaltot kóstolni egy tengerparti városka szűk utcáin. És, persze, szerelemre vágyunk. Mert a hosszú forró nyár mit sem ér új szerelem, de legalábbis a régi szenvedély feltámasztása nélkül!
Ezért az ember lánya, ha teheti, elutazik. Előtte azonban műkörmöt és új frizurát készíttet, elmegy a „szoliba” (mert mégsem fekhet ki a tengerpartra fehéren), majd telepakolja a bőröndjét a nyár elengedhetetlen kellékeivel: „kis semmi“ cuccokkal, könnyű, színes szoknyákkal, csillogó csecsebecsékkel. Felszerelkezik továbbá egy romantikus regénnyel és természetesen néhány Új Nővel – elvégre mit fog olvasni a tengerparton?!
Mindnyájunknak kijár legalább egy hét pihenés, egy hét jobb világ, amikor fizikailag is távol kerülünk mindennapjaink taposómalmától, amikor csak magunkra figyelhetünk.
Az ember egyszerűen csak befekszik a puha homokba, és hagyja, hogy a nap felmelegítse fázós tagjait. Van ideje rácsodálkozni a természet szépségeire. A tenger csodájára: mélységére és távolságára, morajlására, azúrkékjére, sós illatára és ízére, hűvös érintésére. Van ideje megnézni a partot körülölelő sziklás hegyeket, megérezni a forró szél simogatását… Hát nem csodálatos?
Most nem kell azon gondolkodni, hogyan osszuk be a házimunkát, ki hozza haza a gyerekeket a suliból, mit főzzünk másnap, és milyen undok a főnökünk. Nem kell terheket cipelnünk, aggódnunk. Most csak az itt és a most létezik. Újra önmagunk lehetünk: szépek, fiatalok és vonzók. Hiszen azok vagyunk, nem igaz? Ez egy belső érzés – független attól, épp hány évesek vagyunk, vagy az évek alatt mennyire változott meg a testünk.
Az egyedülállók kihasználják az alkalmat, és könnyed nyári flörtbe bonyolódnak. A part tele van férfiakkal: mosolygó fagylaltárusokkal, napbarnított hajósokkal, fehérbe öltözött, kalapos turistákkal. Ők is kalandra várnak, akárcsak a magányos nők. A kapcsolatban élőknek pedig valóságos áldás lehet a nyaralás. Végre van időnk a párunkra figyelni. Csak most jövünk rá, mennyire elhanyagoltuk őt! Jó érzés újra felfedezni a kis ráncokat a szeme alatt, amikor ránk nevet, jó érzés kézen fogva sétálni az ismeretlen városka esti forgatagában. Egy sarkon zene szól. Megállunk, táncolunk…
A nyár forró, az élet pedig végtelenül egyszerű. Ne higgyünk senkinek, aki mást mond. Ne hagyjuk magunkat beszippantani ebbe a 21. századi őrületbe, ne engedjük, hogy a szüntelen aggódás magával rántson. Lazítsunk! Hagyjuk, hogy a virágillatú nyár felmelegítse a lelkünket is.
