Két szülés van a hátam mögött. Évekig éltem abban a tudatban, hogy természetes úton hoztam világra a gyermekeimet. Mígnem egy alkalommal Kiss Verussal készítettem interjút, akinek elmeséltem a saját szülésélményeimet. Verus háromszoros császáros édesanya, a Császárvonal oldal egyik alapítója. Annyit fűzött a történetemhez: „Neked nem természetes szülésed volt, hanem hüvelyi. Aki oxitocint kap, már nem szül természetes módon, az már beavatkozásnak számít... ” Később aztán megtudtam, hogy régóta folyik a vita az egyes anyukacsoportok között, hogy mi számít (még) természetes szülésnek.
A vajúdás és a szülés mindig egyedi élmény. Az ember azonban óhatatlanul is hasonlít. Mindenképpen hasznos meghallgatni mások szülésélményét is. Sokan azért nyitottak más anyukák történeteire is, mert kíváncsiak arra, hogy mások hogyan élték meg ezeket a sorsfordító pillanatokat – vagy pedig azért, hogy információt gyűjtsenek. Egy biztos: egy kicsit mindegyikben benne vagyunk mi magunk is.
(© Olesia Stoliar)
Jelen írásomban – saját tapasztalataim mellett – egy dúla nézőpontja is helyet kap. Ilka Viktória (30, Bős) kétgyermekes anya és dúla lesz a segítségemre, aki az édesanyák és babák jogaira specializálódott jogászként is tevékenykedik.
Mi számít természetes szülésnek?
Mint már említettem, nagy felismerés volt a Kiss Verussal lefolytatott eszmecserém. Bizony akkor tudatosítottam először, hogy az első szülésemkor semmi sem haladt természetes úton. Pocaklakóm szeretett volna még bent maradni, de kényszerítették, hogy idő előtt elhagyja ideiglenes otthonát... A vajúdási időmet azért is szabták rövidre, mert az orvosom mindent megtett, hogy felgyorsítsa a szülés folyamatát. Ezért is kaptam azonnal, a megkérdezésem nélkül oxitocint... (Az oxitocin a méhre hat, az összehúzódások gyorsabbak lesznek tőle.) Ám sokszor csak végighajszolja a babát azon az úton, amire még nincs felkészülve... Ezért ma már a WHO sem ajánlja a rutinszerű adagolását.
Ám mikor az anya a szüléshez hasonló, kiszolgáltatott helyzetben találja magát, nincs ideje ellenkezni, mert általában hisz és bízik az orvosában. Félreértés ne essék: nyilvánvalóan hálával gondolok az orvosomra, mert egészséges kisfiam született, ám az állandó siettetés rányomta bélyegét a "szülésélményemre". Az én szülésemre már csak ezért is helyesebb a hüvelyi szülés kifejezést használni, mert semmiről sem a természet döntött – hanem az orvos.
Sallay Erika
Ma az anyukák orvost fogadnak, hogy minden flottul menjen; ám ennek is van hátulütője. A fogadott orvos siet, mert nem akar órákig várakozni, nem akar éjjel dolgozni, esetleg hétvégén. (A régi gyakorlat, mikor az egyik műszak átadta a másik műszaknak az anyukát, azt jelentette, hogy nem siettették a babát, sokszor kivárták a vajúdási időt.)
Sok olyan ismerősöm van, akinek – mint ahogy nekem is – mesterségesen megindították a szülését, ahelyett, hogy kivárták volna az időt... Valószínűleg az én hibám is volt, mert nagyon ragaszkodtam a fogadott orvosomhoz, ő pedig a saját tempójához és rutinjához "igazította" a szülésem időpontját.
Az ember a hibáiból tanul. Második szülésemkor már másik szülőorvost választottam. Bár a kisfiamat a 40. hét derekán már csalogatni kellett, hogy előjöjjön, ez a szülésem „szülésélményként" maradt meg bennem.
Gátmetszéssel könnyebb szülni?
A gátmetszés egy aprónak mondott sebészeti beavatkozás, amely során, közvetlenül a baba fejének kiemelkedése előtt vágást ejtenek a gáton. Írországban találták fel 1742-ben, a nehéz szülések megkönnyítésére. Úgy gondolták, hogy így az anyánál megelőzhetik az inkontinenciát (akarattól független vizeletvesztést) – és a gátrepedést. Az újszülötteknél pedig automatikusan csökken majd a szülési sérülések száma. A későbbi kutatások viszont nem ezt támasztották alá.
Azt mutatták, hogy az újszülöttek zöme gátmetszés nélkül is simán áthalad a szülőcsatornán, és még egy hosszan tartó kitolási szakasz sem okoz náluk fejsérülést. Szülészeink számára a gátmetszés hosszú ideig rutineljárásnak számított. Ma viszont az ajánlások ellene vannak, hogy minden szülő nőnél rutinszerűen alkalmazzák.
A gátmetszés abban az esetben indokolt, amikor a gyerek nagy, s így tágabb kijáratra van szüksége, vagy ha fogós, vákuumos szülést kell végrehajtani – esetleg mikor a baba válla elakad szülés közben a szülőcsatornában. Ha tehetjük, beszéljük meg a kérdést az orvosunkkal. Akarunk vagy nem akarunk gátmetszést? Nem árt tudatosítani, hogy indokolt esetben szükség lehet gátmetszésre, és a végső döntést nem a vajúdás előtt, hanem a szülőszobán fogja meghozni az orvos. S a döntés során mindig a két főszereplő (a baba és a mama) egészsége és jóléte a fő szempont.
A dúla véleménye a gátmetszésről
Viktória: – Elkerülhető, de a kulcs a megelőzés. A kitolás eleve nagy fájdalommal jár. Ekkor az anya általában nem is érzi, hogy "éppen most metszik". Senki sem mondja el az anyukának, hogy nem is érzi majd a vágást, hisz annyi minden történik egyidejűleg vele... A gátmetszés elleni harcot nem ott, a kiszolgáltatott állapotunkban kell megvívni, hanem jóval előtte. A tájékoztatás kulcsfontosságú: fontos, hogy az orvos közölje az anyukával, hogy milyen beavatkozásra készül. Ezért is ajánljuk a tanácsadáson, hogy a kismama mindenképp járja körül a témát a választott szülészet szakszemélyzetével, és sorakoztassa fel az érveit a gátja védelmében.
Sokan azt tartják, hogy a gátizomtorna edzi a gátizmok rugalmasságát, így minimálisra csökkenthető az ellenállás, mikor a baba feje előbukkan. Sok esetben részben ennek – és a kitolás során alkalmazott gátvédelemnek – köszönhető, hogy elkerülhető a gátmetszés.. Gátvédelemnek azt nevezzük, mikor a szülésznő a baba fejének megszületésekor a kezével végig tartja, védi a gátat. Ezáltal a baba feje nem tudja túl gyorsan tágítani, sérüléseket okozva.
Minden külön értesítés helyett: a szlovák parlament elfogadta, hogy 2024-től a dúlákat, vagyis szüléskísérőket nem utasíthatják ki a kórházakból, ők is elkísérhetik az anyukákat a szülőszobába...
A gátmetszést főleg első szülés esetén alkalmazzák rutinszerűen. Abban az esetben indokolt, amikor az orvos látja, hogy gátmetszés nélkül nem tud megszületni. De mérlegelni kell: hisz a megszületés függ a kitolási testhelyzettől is. Lehet, hogy hanyatt fekvő pozícióban nem megy – ám ha oldalra vagy négykézlábra fordul az anya, változik a helyzet. Érdekességképpen megemlíteném, hogy Észak-Európában és Skandináviában minden egyes gátmetszést „meg kell védenie” az eljárást végző személynek egy szakmai komisszió előtt, felsorakoztatva az indokait.
A méhlepény megszületése
Szülés után a méh összepréselődve leválasztja a méhlepényt a méh faláról, és lejjebb, a hüvelybe sodorja – ezáltal könnyen ki lehet tolni. Az én orvosom mindezt a természetes folyamatot nem várta meg, hanem a méhlepényt szó szerint kinyomta belőlem. Köldöktájékon erőteljes nyomást gyakorolt a hasamra. Fájdalmas volt. A méhlepény megszületése után, ha szükséges, még összevarrják a gátvágás vagy gátrepedés helyét.
Ilka Viktória, dúla
Viktória: – A kórházakban nem minden esetben várják meg, hogy az anya egy következő tolófájással megszülje a méhlepényt. Főleg, ha a tolófájás 10-20 percen belül nem jelentkezik. Az ok egyszerű: tartanak attól az állapottól, amit méhatóniának nevezünk, s melynek során a megszokottnál nagyobb, akár az életet is veszélyeztető vérzés léphet fel az anyánál. Régebben az anyai halálozások zöme egyértelműen méhatónia következménye volt. Ma már szerencsére ritkán történik hasonló tragédia. Ha tehát szülés után intenzív a vérzés, a szakszemélyzet oxitocintartalmú injekcióval próbálkozik, s ha még az sem segít, akkor manuálisan kinyomják a méhlepényt. Ellenben ezt tényleg csak akkor szabadna alkalmazni, amikor az anya életveszélyben van. Alternatív módszerként említeném: sokszor elég, ha az anyuka pozíciót vált, illetve rögtön szoptatni kezd... Elég ilyenkor a babát a megszületése után az édesanyára helyezni, a szoptatás hatására a méh összehúzódik, és általában a méhlepény magától leválik...
Sebvarrás
A nők többségének a szülés utáni első érzelmi reakciója a megkönnyebbülés. Ám ezzel közel sincs vége, a méhlepény megszületése után következik még egy kellemetlen aktus, a gátvarrás. A vágás vagy nagyobb szakadás a bőr melletti izmokat is érinti, s ezeket össze kell varrni! A lábat ilyenkor a lábtartó kengyelbe teszik (a szülés alatt is ott volt).
Mielőtt megejtenék az öltéseket, az anya helyi érzéstelenítőt kap. Először az izmokat illesztik és öltik össze, azután következik a bőr. A varratokat később nem szükséges eltávolítani, mert maguktól felszívódnak, kipotyognak.
Mi a jó?
Végezetül még hozzátenném: sokan kellemetlennek találják a programozott szüléssel együtt járó, hirtelen kezdetű vajúdást (mint például én is). Jogosan érezheti úgy az ember, hogy rászedték, mert mesterségesen lerövidítették a vajúdást. Akadnak ellenben olyanok is, akiknek megkönnyebbülést okoz a beavatkozás. Ez teljesen individuális: mindkét érzés tökéletesen rendben van, valid, s mindkettőnek van létjogosultsága. Merjünk a szülőorvosunktól kérdezni! Mondjuk el, mit szeretnénk és mit nem.
Egy biztos: a trendeket sokszor nehéz követni. Évekkel ezelőtt az orvosok többsége rutineljárásként, kényelmi indíttatásból, mesterségesen indította meg a szüléseket.
Aztán a természetes szülés gyakorlata nagyobb teret nyert, és a programozott szülés – több más beavatkozással karöltve – kissé háttérbe szorult. Manapság azonban ismét emelkedőben van a szülésmegindítások száma. A kényelem ismét befolyásoló tényezővé vált, s már nemcsak az orvosok kezdeményezik. Sok terhes nő is siettetni szeretné a szülését – sok esetben azért is, mert nincsenek tisztában a kockázatokkal. S itt jöhetnek képbe a dúlák, akik segítenek az anyukák informálásában. Jó hír, hogy megindult a Felvidéki dúlák közösségi oldala.
(© Olesia Stoliar)
Mikor a szükség dönt: programozott szülések!
Nem lehet persze minden esetben ragaszkodni a természetes szüléshez. Jó néhány helyzet adódhat, amikor szükséges a babát előbb világra segíteni. Néha a császármetszés a legjobb megoldás, illetve a programozott szülést is választhatja az orvos. Tehát mikor indokolt a programozott szülés?
- Ha a magzat nem hízik, nem jut elegendő táplálékhoz, túlhordott, és elég érett a méhen kívüli élethez.
- A magzatburok megreped a kihordott terhesség végén, de a szülés nem kezdődik el huszonnégy órán belül.
- Az anya cukorbetegsége miatt a méhlepény károsodik, vagy túl nagyra nő a magzat, ezért nehéz lesz megszülni... (És így tovább.)
Tudósok felfedezték, hogy a babának van egy „fájáskapcsolója”, amit megnyom, amikor eljön az ideje. A tüdeje pedig SP-A nevű fehérjét termel, amely a méhbe kerülve egyfajta gyulladást vált ki, ezek lesznek a szülési fájások...
Orvosilag megindított szülés! A három leggyakoribb módszer
- Hüvelykúp vagy hüvelyzselé, mely puhítja a méhszájat és nagyon erős fájásokat vált ki.
- Infúzió, ami méhösszehúzódásokat vált ki.
- Magzatburok-repesztés a két előbbi módszer alkalmazásával.
