113 ezren követik a TikTokon – és ez a lány itt él egy kis gömöri faluban, Rimaszombat mellett.

Csak Gyöngy vagyok! Simán Gyöngy – mutatkozik be a huszonegy éves lány. Kezdetben meglep az öntudat, amellyel teljes neve elhallgatását kéri. Mihelyt beszélgetni kezdünk, belátom: Gyöngy esetében a név valóban részletkérdés. Hiszen kis zöld szobáját az egész világnak megmutatja. Ez vagyok én. Pont azért szeretik több mint 110 ezren, mert mindig csak magát adja.

gyongy-tiktok-kezdo.jpg

Követőit kézimunkáin, „Csináld magad!” tippjein és receptjein túl Gyöngy társadalmi szerepvállalása is lenyűgözi.

– Kreativitás kis bohémsággal fűszerezve: ez volt az első benyomásom rólad. Honnan ered ez az állandó alkotási vágy?

– Attól a pillanattól kezdve, hogy meg tudtam tartani kezemben a ceruzát, rajzoltam. Dobócán nőttem fel: ez egy 300-400 lakosú kis falu, közel Rimaszombathoz. Nem volt sok velem egykorú gyerek, így inkább a hobbijaimnak éltem, kisiskoláskoromban például kézművestáborokba jártam. Ma is festek, hímzek, makramézok, a ballagásomra pedig kaptam egy varrógépet.

– Kitől örökölted a művészi vénát?

– A mamám rengeteget hímzett, apukám pedig zenél, metált játszik. Különben motoros család vagyunk: a szüleim és a bátyám is motoroznak. A koncerteken néha én is énekeltem. Sőt, pár évig gitározni is tanultam.

– A ruháid elég extrák. Magad készíted őket?

– Tinikoromban nekem is volt fekete korszakom. Aztán zavarni kezdett, hogy mindenki ugyanúgy néz ki. Ezért aztán megkerestem a saját stílusomat. Ezt a pólót például az első gombaszögi táborozásom emlékére készítettem: ráhímeztem a tábor jelképét, a verebet, a sátrat, ahol laktunk, és sok sütit. 

Gombaszögön én voltam a „sütis lány”. Társaságban nem engedek fel könnyen, ezért a tábor előtt sütöttem egy sereg sütit, és ezeket osztogattam. Cukrász és pék szakon végeztem ugyanis.

– Mindig ez volt a terv?

– Először művészeti középiskolába jártam Egerbe, de egy év után otthagytam. Nem voltak jók a körülmények. Reggel 8-tól este 7-ig suliban voltunk, de a koliban nem volt fűtés és meleg víz. Örülök, hogy váltottam, mert a cukrászkodásban kiélhetem a kreativitásomat. Sütni, főzni jó! Több saját receptem van. Mindenképp ilyen irányban szerettem volna továbbtanulni, ezért az élelmiszermérnöki szakot választottam Budapesten. A járvány miatt kihagyok egy évet, mert alig elkezdődött, már véget is ért a tanítás. Akkor megyek csak vissza, ha végre elkezdődik a bejárós oktatás, s fel tudok zárkózni. 

– Kis faluból származol, tetszik a nagyvárosi élet?

– Szeretem Pestet, mert befogadó város. Még senki sem piszkált a palóc tájszólásom miatt. Itthon frusztrál, hogy bemegyek egy boltba, és a boltos néni nem szólal meg magyarul, pedig tud. Pesten hiányzik a jó falusi levegő, a kert, a madárcsicsergés, a kutyáim és a cicáim. Növénymániás vagyok: eleinte csak szobanövényeim voltak, de most már fűszernövényeket és szukkulenseket, pozsgásokat is szaporítgatok. Amúgy visszahúzódó a természetem, legjobban a szobámban érzem magam.

– A sokoldalúságodat sokan díjazzák, hiszen 113 ezer követőt számlál a TikTok-profilod. A fiatalok boengy-ként ismernek: honnan jött a név?

– Egyszer Monopolyt játszottunk, és az egyik barátom rám szólt: „Böngy, te vagy soron!” Ebből lett a boengy. Két éve vagyok jelen a TikTokon: olyasmikről töltök fel videókat, amiket szeretek csinálni. Sokan írják, hogy inspirálom őket.

hirlevel_web_banner_2_334.jpg

– El tudnád magyarázni az olvasóinknak, hogy mi az a TikTok?

– Közösségi médiaplatform, ahová rövid videókat lehet feltölteni. Régebben csak táncoltak és tátogtak rajta az emberek a különböző zenékre. Ma a tiktokerek rengeteg műfajban alkotnak, sok videónak célzatos mondanivalója van.

– Az, hogy ennyi ember követ, felelősséggel jár. Tudatosítod ezt?

– Igen. Igyekszem olyan témákat megragadni, amelyekről nem feltétlen beszélnek, pedig fontosak. Például a fiatalokat arra biztatom, hogy menjenek el szavazni. Fontos a politika, fontos az, hogy megmaradjunk magyarnak. De olyan témákra is szeretem felhívni a figyelmet, mint a környezetvédelem vagy a testpozitivitás. Egyik videómban például elmeséltem, hogy én is sokat szorongok a testem miatt.

– Hány éves korosztály követ?

– A statisztikák szerint 13 év az alsó korhatár, de biztos vagyok benne, hogy vannak 10 év alatti és felnőtt követőim is. Gyakran írnak, hogy lenne-e kedvem ismerkedni, de bevallom, nincs erre igényem. Persze, vannak barátaim, akikkel szeretek sétálgatni, beülni egy italra és enni... Azt hiszem, főleg enni járok az emberekkel.

Nem vagyok az a lány, aki szombat este fogja magát, és elmegy diszkóba. Az utazás sem vonz különösebben. Gombaszög az egyetlen hely, ahová el szoktam menni: közel van, sok az ismerős arc, sokféle a program.

– Nem dúlnak fel a negatív kritikák?

– Kapok hideget-meleget. Főleg a tájszólásom miatt támadnak. Egyszer egy kislány azt írta, hogy ne varrogassak, inkább tanuljak meg beszélni. Erre megkértem őt, hogy mutassa meg a kommentjét a szüleinek. Ha a szülők azt mondják, hogy ez a beszólás rendben van, akkor hagyjuk... Viszont ha szerintük is gáz, akkor talán elbeszélgetnek a lányukkal. A követőim előtt egyébként nem szégyellem magam: még live-ban (élő videó – a szerk. megj.) is be szoktam jelentkezni, és megválaszolom a kérdéseiket. Persze, ha ott ülnének velem szemben, jobban izgulnék.

– Megismernek az utcán?

– Magyarországon gyakran, hiszen a követőim 60 százaléka Magyarországon él. De persze követnek a Felvidékről és Erdélyből is. Középiskolásként, mikor az egészet elkezdtem, néha megbámultak: „Te vagy az a tiktokos lány?” Általában készítünk egy képet a rajongókkal, váltunk néhány szót, utána tovább mennek.

– Soha nem gondolkodtál azon, hogy esetleg értékesítsd a kézműves termékeidet? Gondolom, bőven lenne rá kereslet...

– Sokan kérik, hogy készítsek nekik ezt-azt. Ám ők szívesség gyanánt képzelik. Megbízás esetén mindig azon izgulok, vajon tetszeni fog a művem? S ezáltal elvész az alkotói szabadság. Nekem az szerez örömet, mikor a saját ízlésem szerint lehetek kreatív, s nem mások elvárásait kell teljesíteni. Ha valakinek a kész termékem tetszik, az persze más.

boengy.jpg
Gyöngy boengy néven található meg a közösségi médiában

– Mit gondolsz, mennyire veszélyes terep a közösségi média? Látsz abban veszélyt, hogy már 8-10 éves gyerekek is videókat töltenek fel?

– A közösségi oldalaknak vannak veszélyei. Egyrészt jó dolog, hogy általuk a gyerekek sok információhoz hozzáférhetnek, és rengeteg hasznos dolgot vagy készséget megtanulhatnak. Viszont sok videót nem tudnak hová tenni: készpénznek veszik, amit a nagyok mondanak. Gyakori, hogy a tinilányok azt hangoztatják, légy önmagad, nem kell megfelelned senki másnak. Ám egy ponton túl ez átcsap túlzott egoizmusba. Csak én vagyok a fontos, senki más! Az influenszerek pedig kirakják az ébredés utáni „no-makeup” szelfijüket. Szájuk, mindenük feltöltve, a kislányok pedig hozzájuk hasonlítgatják magukat. Az ilyenek ellen szerintem érdemes felszólalni. Többször próbáltam elmagyarázni a közönségemnek, hogy egy külső normának megfelelni mindig mulandóság. Sajnos, az embereket a külsejükre való beszólogatással lehet a legjobban megbántani – ez csak azt mutatja, hogy mennyire fontos a külsőnk. A TikTokon is a legtöbben a külsejükre keresnek visszaigazolást: így születnek meg azok a videók, amelyekben a fiatal lányok két réteg vakolattal az arcukon rázzák a feneküket...

– Ezek szerint erre van igény.

– Igen. Igény elsősorban nem azokra a tartalmakra van, melyeket én készítek, hanem a szórakoztatásra.

– Te, akinek ilyen mély rálátása van a közösségi médiára, mit tanácsolnál a szülőknek? Ellenőrizzék, kiket követ a gyerek?

– Szerintem nem az a megoldás, hogy a szülő azt lesegesse, hogy kiket követ a gyerek. Fontosabb, hogy elbeszélgessenek arról, mi képvisel valódi értéket, és mi az igazán fontos az életben. Nekem sem nézték soha a szüleim, hogy kiket követek, mégis el tudtam dönteni, hogy mi a jó, és mi a rossz.

Eddig csak kettő együttműködést vállaltam el különféle cégekkel. Egy hulladékmentes projekttel és egy hímzős bolttal működtem együtt, ez szerintem illik ahhoz, amit én képviselek.

– Az ember néha besokall attól, ami a közösségi médiában éri. Te hogy tudod kontroll alatt tartani az online ingereket?

– Amikor társasággal vagyok, többnyire csak csekkolom, hogy történt-e valami, de nem telefonozom. Egyedül nyilván többet lógok a neten, de ez is kedvfüggő. Egyszer már eljutottam odáig, hogy nem szeretném tovább csinálni. Ekkor a videófeltöltést már kötelességnek éreztem, hiszen a közönségem sürget: még többet, még jobbat! Muszáj volt kicsit leállni, és megvárni, hogy visszajöjjön a jó érzés.

– Végezetül: mondj két olyan célt, amit szeretnél elérni a jövőben!

– Szeretném, ha a közösségi médiában továbbra is prezentálhatnám a saját kis világomat, és átadhatnám a követőimnek a világnézetemet. Szeretném rávenni a fiatalalabbakat, hogy a valódi értékeket és a gondolatiságot keressék. Illetve nagyon bírnám, ha egyszer lenne egy saját hamburgerezőm...

Olláry Ildikó
Kapcsolódó írásunk