113 ezren követik a TikTokon – és ez a lány itt él egy kis gömöri faluban, Rimaszombat mellett.
Csak Gyöngy vagyok! Simán Gyöngy – mutatkozik be a huszonegy éves lány. Kezdetben meglep az öntudat, amellyel teljes neve elhallgatását kéri. Mihelyt beszélgetni kezdünk, belátom: Gyöngy esetében a név valóban részletkérdés. Hiszen kis zöld szobáját az egész világnak megmutatja. Ez vagyok én. Pont azért szeretik több mint 110 ezren, mert mindig csak magát adja.
Követőit kézimunkáin, „Csináld magad!” tippjein és receptjein túl Gyöngy társadalmi szerepvállalása is lenyűgözi.
– Kreativitás kis bohémsággal fűszerezve: ez volt az első benyomásom rólad. Honnan ered ez az állandó alkotási vágy?
– Attól a pillanattól kezdve, hogy meg tudtam tartani kezemben a ceruzát, rajzoltam. Dobócán nőttem fel: ez egy 300-400 lakosú kis falu, közel Rimaszombathoz. Nem volt sok velem egykorú gyerek, így inkább a hobbijaimnak éltem, kisiskoláskoromban például kézművestáborokba jártam. Ma is festek, hímzek, makramézok, a ballagásomra pedig kaptam egy varrógépet.
– Kitől örökölted a művészi vénát?
– A mamám rengeteget hímzett, apukám pedig zenél, metált játszik. Különben motoros család vagyunk: a szüleim és a bátyám is motoroznak. A koncerteken néha én is énekeltem. Sőt, pár évig gitározni is tanultam.
– A ruháid elég extrák. Magad készíted őket?
– Tinikoromban nekem is volt fekete korszakom. Aztán zavarni kezdett, hogy mindenki ugyanúgy néz ki. Ezért aztán megkerestem a saját stílusomat. Ezt a pólót például az első gombaszögi táborozásom emlékére készítettem: ráhímeztem a tábor jelképét, a verebet, a sátrat, ahol laktunk, és sok sütit.
Gombaszögön én voltam a „sütis lány”. Társaságban nem engedek fel könnyen, ezért a tábor előtt sütöttem egy sereg sütit, és ezeket osztogattam. Cukrász és pék szakon végeztem ugyanis.
– Mindig ez volt a terv?
– Először művészeti középiskolába jártam Egerbe, de egy év után otthagytam. Nem voltak jók a körülmények. Reggel 8-tól este 7-ig suliban voltunk, de a koliban nem volt fűtés és meleg víz. Örülök, hogy váltottam, mert a cukrászkodásban kiélhetem a kreativitásomat. Sütni, főzni jó! Több saját receptem van. Mindenképp ilyen irányban szerettem volna továbbtanulni, ezért az élelmiszermérnöki szakot választottam Budapesten. A járvány miatt kihagyok egy évet, mert alig elkezdődött, már véget is ért a tanítás. Akkor megyek csak vissza, ha végre elkezdődik a bejárós oktatás, s fel tudok zárkózni.
– Kis faluból származol, tetszik a nagyvárosi élet?
– Szeretem Pestet, mert befogadó város. Még senki sem piszkált a palóc tájszólásom miatt. Itthon frusztrál, hogy bemegyek egy boltba, és a boltos néni nem szólal meg magyarul, pedig tud. Pesten hiányzik a jó falusi levegő, a kert, a madárcsicsergés, a kutyáim és a cicáim. Növénymániás vagyok: eleinte csak szobanövényeim voltak, de most már fűszernövényeket és szukkulenseket, pozsgásokat is szaporítgatok. Amúgy visszahúzódó a természetem, legjobban a szobámban érzem magam.
– A sokoldalúságodat sokan díjazzák, hiszen 113 ezer követőt számlál a TikTok-profilod. A fiatalok boengy-ként ismernek: honnan jött a név?
– Egyszer Monopolyt játszottunk, és az egyik barátom rám szólt: „Böngy, te vagy soron!” Ebből lett a boengy. Két éve vagyok jelen a TikTokon: olyasmikről töltök fel videókat, amiket szeretek csinálni. Sokan írják, hogy inspirálom őket.
– El tudnád magyarázni az olvasóinknak, hogy mi az a TikTok?
– Közösségi médiaplatform, ahová rövid videókat lehet feltölteni. Régebben csak táncoltak és tátogtak rajta az emberek a különböző zenékre. Ma a tiktokerek rengeteg műfajban alkotnak, sok videónak célzatos mondanivalója van.
– Az, hogy ennyi ember követ, felelősséggel jár. Tudatosítod ezt?
– Igen. Igyekszem olyan témákat megragadni, amelyekről nem feltétlen beszélnek, pedig fontosak. Például a fiatalokat arra biztatom, hogy menjenek el szavazni. Fontos a politika, fontos az, hogy megmaradjunk magyarnak. De olyan témákra is szeretem felhívni a figyelmet, mint a környezetvédelem vagy a testpozitivitás. Egyik videómban például elmeséltem, hogy én is sokat szorongok a testem miatt.
– Hány éves korosztály követ?
– A statisztikák szerint 13 év az alsó korhatár, de biztos vagyok benne, hogy vannak 10 év alatti és felnőtt követőim is. Gyakran írnak, hogy lenne-e kedvem ismerkedni, de bevallom, nincs erre igényem. Persze, vannak barátaim, akikkel szeretek sétálgatni, beülni egy italra és enni... Azt hiszem, főleg enni járok az emberekkel.
Nem vagyok az a lány, aki szombat este fogja magát, és elmegy diszkóba. Az utazás sem vonz különösebben. Gombaszög az egyetlen hely, ahová el szoktam menni: közel van, sok az ismerős arc, sokféle a program.
– Nem dúlnak fel a negatív kritikák?
– Kapok hideget-meleget. Főleg a tájszólásom miatt támadnak. Egyszer egy kislány azt írta, hogy ne varrogassak, inkább tanuljak meg beszélni. Erre megkértem őt, hogy mutassa meg a kommentjét a szüleinek. Ha a szülők azt mondják, hogy ez a beszólás rendben van, akkor hagyjuk... Viszont ha szerintük is gáz, akkor talán elbeszélgetnek a lányukkal. A követőim előtt egyébként nem szégyellem magam: még live-ban (élő videó – a szerk. megj.) is be szoktam jelentkezni, és megválaszolom a kérdéseiket. Persze, ha ott ülnének velem szemben, jobban izgulnék.
– Megismernek az utcán?
– Magyarországon gyakran, hiszen a követőim 60 százaléka Magyarországon él. De persze követnek a Felvidékről és Erdélyből is. Középiskolásként, mikor az egészet elkezdtem, néha megbámultak: „Te vagy az a tiktokos lány?” Általában készítünk egy képet a rajongókkal, váltunk néhány szót, utána tovább mennek.
– Soha nem gondolkodtál azon, hogy esetleg értékesítsd a kézműves termékeidet? Gondolom, bőven lenne rá kereslet...
– Sokan kérik, hogy készítsek nekik ezt-azt. Ám ők szívesség gyanánt képzelik. Megbízás esetén mindig azon izgulok, vajon tetszeni fog a művem? S ezáltal elvész az alkotói szabadság. Nekem az szerez örömet, mikor a saját ízlésem szerint lehetek kreatív, s nem mások elvárásait kell teljesíteni. Ha valakinek a kész termékem tetszik, az persze más.
Gyöngy boengy néven található meg a közösségi médiában
– Mit gondolsz, mennyire veszélyes terep a közösségi média? Látsz abban veszélyt, hogy már 8-10 éves gyerekek is videókat töltenek fel?
– A közösségi oldalaknak vannak veszélyei. Egyrészt jó dolog, hogy általuk a gyerekek sok információhoz hozzáférhetnek, és rengeteg hasznos dolgot vagy készséget megtanulhatnak. Viszont sok videót nem tudnak hová tenni: készpénznek veszik, amit a nagyok mondanak. Gyakori, hogy a tinilányok azt hangoztatják, légy önmagad, nem kell megfelelned senki másnak. Ám egy ponton túl ez átcsap túlzott egoizmusba. Csak én vagyok a fontos, senki más! Az influenszerek pedig kirakják az ébredés utáni „no-makeup” szelfijüket. Szájuk, mindenük feltöltve, a kislányok pedig hozzájuk hasonlítgatják magukat. Az ilyenek ellen szerintem érdemes felszólalni. Többször próbáltam elmagyarázni a közönségemnek, hogy egy külső normának megfelelni mindig mulandóság. Sajnos, az embereket a külsejükre való beszólogatással lehet a legjobban megbántani – ez csak azt mutatja, hogy mennyire fontos a külsőnk. A TikTokon is a legtöbben a külsejükre keresnek visszaigazolást: így születnek meg azok a videók, amelyekben a fiatal lányok két réteg vakolattal az arcukon rázzák a feneküket...
– Ezek szerint erre van igény.
– Igen. Igény elsősorban nem azokra a tartalmakra van, melyeket én készítek, hanem a szórakoztatásra.
– Te, akinek ilyen mély rálátása van a közösségi médiára, mit tanácsolnál a szülőknek? Ellenőrizzék, kiket követ a gyerek?
– Szerintem nem az a megoldás, hogy a szülő azt lesegesse, hogy kiket követ a gyerek. Fontosabb, hogy elbeszélgessenek arról, mi képvisel valódi értéket, és mi az igazán fontos az életben. Nekem sem nézték soha a szüleim, hogy kiket követek, mégis el tudtam dönteni, hogy mi a jó, és mi a rossz.
Eddig csak kettő együttműködést vállaltam el különféle cégekkel. Egy hulladékmentes projekttel és egy hímzős bolttal működtem együtt, ez szerintem illik ahhoz, amit én képviselek.
– Az ember néha besokall attól, ami a közösségi médiában éri. Te hogy tudod kontroll alatt tartani az online ingereket?
– Amikor társasággal vagyok, többnyire csak csekkolom, hogy történt-e valami, de nem telefonozom. Egyedül nyilván többet lógok a neten, de ez is kedvfüggő. Egyszer már eljutottam odáig, hogy nem szeretném tovább csinálni. Ekkor a videófeltöltést már kötelességnek éreztem, hiszen a közönségem sürget: még többet, még jobbat! Muszáj volt kicsit leállni, és megvárni, hogy visszajöjjön a jó érzés.
– Végezetül: mondj két olyan célt, amit szeretnél elérni a jövőben!
– Szeretném, ha a közösségi médiában továbbra is prezentálhatnám a saját kis világomat, és átadhatnám a követőimnek a világnézetemet. Szeretném rávenni a fiatalalabbakat, hogy a valódi értékeket és a gondolatiságot keressék. Illetve nagyon bírnám, ha egyszer lenne egy saját hamburgerezőm...
