Vannak különös hangulatú délutánok, amikor súlyos barna felhők borítják be vastagon az eget. A levegő már nem fagyos, a hideg szaga sem érződik. Különös izgalom lesz úrrá az emberen is, valahol mélyen a földben megindul az új nedvek keringése.
Házak előtti kiskertek szélvédett zugaiban kidugja fejét az első krókusz. Alig látható keskeny zöld levelei között sárgán, lilán, fehéren virítanak a tavasz első virágaként. Erdők zörgő faágai alatt, a száraz avar levelei között feltűnik a hóvirág apró fehér feje. A virágüzletek sejtelmesen párás levegőjében gyengédséggel tölt el bennünket a ciklámen zsenge virága, vidáman szólongatnak a színes csuporkák.
Miért szeretjük a virágokat? Miért csupa sejtelmesség a növények élete? Miért vagyunk boldogok, ha egy széken üldögélve magunkba szívhatjuk a vonzó illattal keveredő nedves humusz szagát?
Legnagyobb élményeim egyike volt, amikor először láttam gyorsított filmen kinyílni egy liliomot. A bimbó lágyan hajladozott, aztán egyik szirma meglazult, kipattant, utána gyors egymásutánban kinyílt a második és sorban mind; a bibék fejüket nyújtogatták, forgatták, a bibeszál kiegyenesedett, és aztán már ott pompázott teljes szépségében a virág. A világ legcsodálatosabb, legbámulatosabb teremtménye, a tökéletesség maga.
A tökéletes szépség lehet az, ami mélyen megragad bennünket, ha a növényekre nézünk. Az örök folytonosság, láncolat, amelynek sosincs vége, amely magát az életet jelenti a Földön.
Rejtetten ezért szeretjük a virágokat, ezért szeretünk virágot ajándékozni, hiszen magát az életet adjuk annak, akit szeretünk. A virágok becses helyekre kerülnek a lakásban, ápoljuk, gondozzuk őket, néha beszélgetünk is velük.
S a virágok ezt meghálálják. Vannak otthonok, ahol páratlanul jól érzik magukat, és ezt szép növekedéssel, tengernyi virággal jutalmazzák. „Téged szeretnek a virágok” – mondják ilyenkor a látogatók.
Régi illemtanok még azt is elárulták, melyik virág mit jelent. A szegfű és a vörös rózsa a komoly szerelmet, a fehér rózsa a tiszteletet, az írisz a reményt, a kalla a szépséget, a gardénia a titkos szerelmet, az orchidea a kifinomultságot, a magnólia a természetességet, a piros tulipán pedig maga – a szerelmi vallomás. Vannak alkalmak, amikor jó szolgálatot tesz az ilyen rejtett üzenet.
Virágot ajándékozni kedves szokás. Mindent kifejez, felhívja a figyelmet a szépségre anélkül, hogy tolakodna, és viszonzást várna. Már érezzük, hogy közeleg a virágok évszaka. Magunknak is örömet szerzünk, ha virágok között válogathatunk, és annak is sokat mondunk, akinek a virágot ajándékozzuk.
Tavasszal nem kell különleges alkalom, hogy egy kis csokor virággal a barátnőnknek, kedvesünknek, szüleinknek vagy az általunk szeretett személynek virággal kedveskedjünk. Minden emberi lény megérdemli, hogy az első napsugár felragyogása alkalmával pár szál virággal az életet vigyük el neki.
