Úgyis csak szerelmesleveleket firkálgatna...

Nő, és mégis követte az álmait! Kíváncsi lennék, kinek ugrik be a helyes megoldás, amikor ezt a félmondatot hallja: az első magyar költőnő… Mára nagyon elfeledtük Molnár Borbálát! Pedig az elsők között volt, aki nem mondott le az álmairól, és követte szíve szavát. Verset írt. Pont ezért kacifántos sors jutott neki osztályrészül.

Ezernél is több juhért

1760-ban járunk Sátoraljaújhelyen, ahol egy kisnemesi családban megszületik Molnár Borbála, az első magyar költőnő, akinek nyomtatásban is megjelentek a versei. Édesapja, a református kántortanító – abban a korban szokatlan módon – megtanítja olvasni a kislányát. Az pedig ettől fogva olthatatlan szomjjal veti rá magát minden betűre. Írni már saját erejéből tanul meg, mivel apja szerint egy lánynak felesleges az írás, hiszen úgyis csak szerelmesleveleket firkálgatna.

Ő volt az első magyar költőnő. Nekünk tetszik!

A családfő halála után nehéz idők járnak, édesanyja igyekszik Borbálát minél előbb férjhez adni, hogy a jövőjéről gondoskodjon. Régen a nők nem dolgozhattak, nem tanulhattak, a vénleányok pedig a világ páriái voltak. Annak a nőnek, aki gazdag férjet fogott, jó sora volt, aki kevésbé tehetőset, az moshatta maga a pelenkákat, mert nem jutott neki cselédre. A választás Borbála esetében egy krajnai magyarra esik, aki az anya szerint tökéletes parti, hiszen ezernél is több juha van…

Lángoló versek

Borbála – aki kezdetben ájuldozással és betegeskedéssel próbálja elkerülni az elkerülhetetlent – végül férjhez megy a kiszemelthez, pedig kezdettől fogva másba szerelmes. Házasságuk tizennégy borgőzös esztendeje alatt a poklot is megjárja az ,,unt páros világban”. A férj nem érti, mit akar igazából az asszonya, annyira nincsenek egy hullámhosszon. Rossz házasság ide vagy oda, Borbála minden erejét megfeszítve, titokban tovább írja a verseket. Férje, ha rajtakapja a költészet önfeledt perceiben, azonnal tűzre veti a műveit. Az asszony azonban tudja, mit akar – bár a szégyentől való félelem sokáig visszatartja. Amint II. József engedélyezi a polgári válást, beadja a keresetet. Ám még a botrány előtt megérkezik a felmentés a megunt iga alól: ritka erőszakos férje 1791-ben halálra ette és itta magát. Borbála és három fia végre szabad lesz!

Házassága tizennégy borgőzös, erőszakos esztendeje alatt a poklot is megjárja ebben az ,,unt páros világban”, de minden erejét megfeszítve, titokban továbbra is verseket ír. Férje, ha rajtakapja a költészet önfeledt perceiben, azonnal tűzre veti Borbála műveit.

Víg özvegy!

Új életük nem indul zökkenőmentesen, ugyanis Borbála a testvéreiről és öreg édesanyjáról is gondoskodik, így varrónői állást vállal. Sok a munka, de végre kedvére foglalkozhat a költészettel. Már senki nincs, aki megmondja neki, mit tehet és mit nem... Állandó témája a saját élete, félresikerült házassága, az elvesztegetett évek, erőszakos férje. A felsorolt témák mind bánatos motívumai finom lelkületű költeményeinek. Elhunyt urán sajátságosan áll bosszút, nevét sehol sem említi, hogy az erőszakos férfi elfelejtődjék az utókor számára. A szorgalom megkapja jutalmát: pár éven belül a saját szórakoztatására írt versek országszerte ismertté teszik. 1793-ban mecénások segítségével kiadja gyűjteményes munkáit. (Az alkoholista urával való civakodások leírásai elég lehangolók, ezért ma közel sem számíthatnak akkora sikerre, mint a régi korokban.) A szívszerelmes versek annál inkább: érdemes tehát fellapozni vagy az interneten kikeresni a költeményeket.

Mégis, micsoda dolog ez?

Borbála folyamatos irodalmi levelezést folytatott Gvadányi Józseffel és Édes Gergellyel – a kor neves költőivel. És ezek a levelek sokakra bicskanyitogató hatással bírtak! Hiszen képzeljük csak el: a nők számára akkoriban sem az írás, sem az olvasás nem számított mindennapos elfoglaltságnak, és még az is közügy volt, hogy egy hölgy mit olvashat egyáltalán. Borbála pedig idegen férfiakkal levelezik! Micsoda tempók ezek?

Naplójának az évek során nyoma veszett, így már sosem tudhatjuk meg, mire is gondolt pontosan az első magyar költőnő, aki tűzön-vízen keresztül követte szíve szavát!

Ez sem jó neki!

1795-ben Mikes Anna grófnő – Borbála egyik nagy csodálója – meghívja magához Erdélybe, és társalkodónőjévé fogadja. Az asszony anyagi gondjai ezzel egy csapásra megoldódnak, mégsem boldog... A grófnő szertartásossága, az ellenséges család (amelyik ferde szemmel néz rá, hiszen nagyon kilóg a sorból), a napi unalmas felolvasások rossz hatással vannak a kedélyére. Az itt eltöltött 22 év alatt egyedül a Mikes-könyvtár gazdagsága jelent némi megkönnyebbülést. Közben felbukkan egy másik költőnő is az országban, aki riválisa lesz: a szabad szellemű Ujfalvy Krisztina. Kettejük néhol vérre menő, de mindig sziporkázó vetélkedése szellemi táplálékul szolgál a néha depressziós Borbálának.
A grófnő halála után Borbála Hajdúbagosra költözik jegyzőként dolgozó fiához. Itt már írásait rendezgeti. 1825-ben, 64 éves korában hunyt el: kívánsága szerint naplóját vele együtt kellett volna eltemetni, ám gyermekei kegyeletből megtartották. Mára nyoma veszett, így sosem tudhatjuk meg, miket is gondolt pontosan az első magyar költőnő…