Nelli, a lelkes természetvédő meséli.
– Régen csak a magam kényelmével foglalkoztam, mindenhova autóval jártam, és az első hűvös naptól kezdve túlfűtöttem a lakást. Aztán egy este a tévében láttam egy filmet a jegesmedvékről. A medvék normális körülmények között a jégmezőkön masíroznak, és fókákra vadásznak. Manapság azonban a jég beszakad a medvék alatt, mert elvékonyodott a globális felmelegedés következtében. A szegény állat csak tengert lát maga körül. Ha nem talál jégtáblát, a végkimerülésig úszik, azután megfullad. Megdöbbentem. A jegesmedve története felnyitotta a szememet.
Nelli még aznap este megtette az első lépést. Az esti fogmosásnál nem folyatta a vizet, hanem megtöltötte a fogmosó poharát, és úgy mosott fogat. Eszébe jutott ugyanis, hogy ha három percig folyik a víz, öt litert is elpazarol! De más változásokra is sor került az életében. Fokozatosan az összes villanykörtét energiatakarékosra cserélte a lakásában, a mosógépét csak harminc fokon járatja, és télen erős fűtés helyett inkább szvettert vesz fel, és pokrócot teker magára.
– Nem tehetek mást. Érzem, hogy nem élhetek úgy, mint azelőtt – mondja.
„Mi” és a „többiek”
– A munkahelyemen már ismernek, tudják, mennyire felmérgesít, ha valaki újrahasznosítható papír helyett fehéret tesz be a sokszorosítóba. És én vagyok az egyedüli, aki nem műanyag dobozban hozatja magának az ebédet – magyarázza tovább Nelli.
Persze, azért a jóakarat nem elég! A természetet „központilag és szervezetten” is védeni kell, s ezzel mifelénk még nagy bajok vannak.
Szerkesztőségünk ablakából rálátni a szemétkukákra: az egyikbe az üvegeket, a másikba a műanyag flakonokat, a harmadikba a „sima” szemetet gyűjtjük. A minap tördelőszerkesztőnk nem hitt a szemének: a szeparáltan gyűjtött hulladékot ugyanarra a kukásautóra öntötték! (S öntik azóta is rendületlen!)
Hogyan alakult ki az emberekben ez az újfajta érdeklődés a természet iránt? A szakemberek szerint most döbbentünk rá, hogy a globális felmelegedés az újkor apokalipszise. A középkorban az emberek Istenhez igazodtak, ma pedig azon igyekszünk, hogy a természetnek kedvezzünk. Az aktív természetvédelem életünk részévé vált, ahogy régen a templomba járás. Sőt napjainkban, amikor az emberek többsége ateista, lelki megnyugvást, feltöltődést és erkölcsi elégedettséget jelenthet a természetvédelem. A természet védelme együttérzésre és felelősségtudatra nevel! Ráébreszt bennünket arra, hogy nem a munka, az evés, a napi make-up a legfontosabb a világon, s hogy vannak dolgok, amelyek – mint például gyermekeink jövője – ezeknél sokkal fontosabbak.
Egyetlen probléma van: a téma az embereket két részre osztja. Mert vagyunk „mi”, a természet védelmezői, és vannak a „többiek”. A természetvédő nehezen fogadja el azt, aki hatalmas dzsipen jár, és eszében sincs fitneszterembe menni. A szakemberek szerint a nyomásgyakorlás helytelen. Általában jobb hallgatni, hiszen igaz, hogy „a jó példa ragadós”.
A zöld hullámon
Nő az érdeklődés minden iránt, ami „bio-”, „green” vagy „öko-”. Ezt bizonyítja az is, hogy külföldön már van „zöldszámos” ismerkedő és társkereső is, ahol hasonló érdeklődésű barátot lehet találni (pl. az Earth Wise Singles vagy a Vegan Passions). Már nevük is van azoknak az embereknek, akik a természetvédelemhez alakítják az életstílusukat. Ők a LOHAS-ek (Lifestyle of Health and Sustainability, más néven eco chicek, neogreensek (újzöldek) vagy neoconsok (neofogyasztók).
A természetszeretetben is érvényes a szabály (mint a vallásban): az ideális állapotot csak megközelíteni lehet, elérni nem. El kell fogadnunk, hogy soha semmi nem lehet százszázalékosan „bio-” vagy tökéletesen természetbarát. A kis eredmények is számítanak. Az, aki a természetvédelemben tökéletességre törekszik, olyan, mint aki tökéletesen szép akar lenni. Nagy lelki teher ez!
Meg kell elégednünk kisebb eredményekkel: egy fa, egy mező megmentésével, egy tehén természetes táplálásával, vagy azzal, hogy nem megyünk a sarki fűszereshez is autóval, mert a kipufogógáz szennyezi a levegőt. (Akárcsak a repülő!)
Az ökológia a 21. század vallásává válik? Bizonyos tekintetben igen. Az atomrobbantások óta nem érezzük a világot olyan biztonságosnak, mint régen. Az emberek ezért igyekeznek visszatérni a múltba, ahol a biztonságunk nagyrészt megvolt. A természetbarát viselkedés egy olyan kézikönyvet helyettesít, amelyik mindig megmondja, mit szabad és mit nem szabad! És erősíti bennünk a hitet, hogy még minden jóra fordulhat.
Erika ma vonattal jár dolgozni, a családnak a zöldséget a kertjében termeli meg, hogy a gyerekei lássák, hogyan lesz egy kis magból sárgarépa, és ne higgyék azt, hogy minden a szupermarketben terem.
– Régen is jól éltünk, de mindig hiányzott valami. Most elégedettnek érzem magam. Nem azért teszem ezt, hogy a mennyországba jussak, hanem azért, hogy biztosítsam a gyerekeim jövőjét.
Akárhogy van is, ma már nem elég csak imádkozni a jövőnkért.
