Van egy könyv (pontosabban trilógia), amelyet szinte minden könyvesboltban meg lehet venni. Egy bestseller, amely megosztja a közvéleményt. Több mint másfél ezer oldal, mégis sokan olvassák. Nem igényes mű, de mivel az utóbbi idők legolvasottabb bestsellere – amiből filmek is készültek.
Miért kell ennyit foglalkozni a szexualitással? Méghozzá ezzel a kikötözős, bilincses, ostorozós szadomazo játszadozással! Most ez normális, vagy nem? Vagy addig normális, míg csak álmodoznak róla? Az embereknek nincs más dolguk, mint folyton erre gondolni? Ezek nem főznek, takarítanak, mosnak, a munkahelyükön nem kell minden percben dolgozni, nem fizetnek kölcsönöket? Jó dolgukban nincs mit csinálniuk! – hallom az egyik oldal által képviselt véleményt az adott témáról.
Mialatt a nők tekintélyes hányada éppen ezt a megbotránkoztató sikerkönyvet olvassa. Mamapornónak is nevezik, mert egy középkorú háziasszony írta két muffinsütés között, és mint a nyugati magazinok írják: főleg a középkorú nők falják (buszon, villamoson is), először a történelemben minden szégyenérzet nélkül.
E. L. James, polgári nevén Erika Leonard megosztotta Angliát, ahol könyvet is égettek. Bestseller lett Amerikában, és hihetetlen sikerhullámmal átsöpört szinte az egész világon, eközben természetesen magyar nyelven is megjelent. Az első részt, A szürke ötven árnyalatát bevallottan Alkonyat-utánérzésnek írta a szerző. Azzal az apró különbséggel, hogy míg ott vámpírok szerepeltek, itt szadomazo szex dúl. Pontosabban: éppen annyi közük van a Twilight vámpírjainak Bram Stoker Drakulájához, mint A szürke ötven árnyalatának a szadizmus teljes körű bemutatásához. (Szerencsére!) A fodrásznál, női társaságokban erről beszélnek. S bár a több mint másfél ezer oldalt terjengősen leírt szexjelenetek tarkítják, az egészet a nők romantikus szerelmi történetként olvassák.
Számos olyan könyvet kiadtak már, amely a szexualitásról szól, ugyan miért éppen ez a trilógia lett ennyire sikeres? Aki olvasta, igazat fog nekem adni abban, hogy az első kötet – bár első olvasásra úgy tűnik – nem a szadomazo szexet népszerűsíti.
Az sem valószínű, hogy akik a könyvet olvasták, a hatására ilyen irányt vennének életükben. Talán a megbotránkoztatás éppen a reklám része volt, hogy alaposan felkeltse az érdeklődést. A trilógia, mint az ötvenes hölgyek kedvence, rászolgált a mamipornó elnevezésre – bár nálunk inkább a fiatalabb korosztály olvassa. (Talán mert szex terén is jócskán lemaradtunk a Nyugattól. Hiába, nálunk kimaradt a hippi korszak és a szexuális forradalom!)
Vélemények
Ildikó
– A barátnőmtől kaptam a trilógiát. Lefekvés előtt, gondoltam, beleolvasok. Lassan kezdtem olvasni, majd egyre gyorsítottam a tempón, és hajnali 4-kor azt vettem észre, hogy pirkad, pedig csak az I. rész felénél tartok. A cselekménye kissé bugyuta, közhelyes, tele van hibával – és mégis letehetetlen olvasmány. Talán azért, mert két ember egymásra találását, szerelmi vágyódását, gyötrődését és beteljesülését írja le. A trilógia tabukat döntöget. Feszegeti a szerelmi játék és a perverzitás közti határokat, ami először megdöbbentett. Mi tagadás, képzeletben én is jártam a vörös szobában... Afrodiziákum a javából! Vanília – vagy az érzékek ájulásba torkoló felkorbácsolása? Mindegy, hisz a szerelem nem a szexuális kielégülésből fakad, hanem a szerelem teszi lehetővé az igazi szexuális kielégülést. Akár ez is lehetne mottója Anastazia és Christian történetének.
Tímea
– Kíváncsiságból olvastam el a regényt, mert most mindenki ezt olvassa. A testvérem Amerikában járt a nyáron, lányokat edzett. A könyv a tizenhat éves lányok körében ott is nagyon népszerű volt. Végül is tetszett a háromkötetes regény. Ha kifelejtjük belőle a szadizmust, akkor szerintem gyönyörű szerelmi történet, amiben a szerelem végül meggyógyítja a férfi lelkét. Minden nő ilyen szerelemre vágyik. Ebből a szemszögből nagyon szép. Mert olyan férfiakra volna szükségünk, akik nemcsak a testiségre, hanem a nő lelkére is gondolnak. Nem voltak benne annyira erős jelenetek. Végül is az emberek sok mindenről nem beszélnek, de azért csinálják. Jobban működnének a párkapcsolatok, ha tudnánk beszélni a ki nem mondott dolgokról is. Az iskolában történelmet, matekot tanulunk, és van szexuális felvilágosítás, ami magáról az aktusról szól, de azt, hogy lélekben közben mi zajlik, senki nem tanítja meg. Ezt sebeken keresztül tapasztaljuk ki. Jó lenne már kamaszkorban kapcsolati önismeretet tanulni. A megfilmesítéssel kapcsolatban azon gondolkodtam: ha mozivászonra akarják vinni a történetet, és kihagyják a keményebb részleteket, akkor, ugye, a film semmit sem fog érni. Kíváncsi vagyok, hogyan fogják megoldani, hogy még ízléses legyen.
Mónika
– Attól függ, hogy kinek mi a szadomazo. Van, akinek a vibrátor is az. Keresettek a különböző ostorok, bilincsek, szemmaszkok, latexruhák és a testgyertyák. Ezek olyan gyertyák, amelyek nem csöpögnek, és nem égetnek annyira, mint a hagyományos gyertya. Ritkán az is előfordul, hogy szájgolyót keresnek. Elképzelhetőnek tartottam, hogy keresettek lesznek a különböző testcsipeszek és klitoriszdíszek – de nem így van. Durvább, fájdalomokozó szexuális segédeszközöket nálam még nem kerestek. Lehet, hogy azért nem, mert szégyellik, és a meredekebb dolgokat nem vállalják be (pedig az üzletben teljes diszkréció van, a vevőkről semmilyen információ nem kerülhet ki). Az is lehet, hogy a szexualitásba ma még nem fér bele az erős fájdalom. Olvastam A szürke ötven árnyalatának mindhárom kötetét. Nagyon tetszett. Sok pikáns részletet tartalmaz, de engem a kerek történet fogott meg. Pici bökkenő volt benne: a gyakran ismétlődő töltelékszavak. A története viszont tökéletes. Nem monoton, mint egy felnőttfilm, hanem van, ami érdekelje belőle az embert. Amiért újra felveszem az asztalról, és nem tudom letenni. A bevállalhatóságról szól. Ha két ember nagyon szereti egymást, akkor legyenek annyira nyíltak és őszinték, hogy vállalják fel vágyaikat, és tudjanak kompromisszumokat kötni...
Érdekes, hogy egy ilyen könyv ekkora port kavarjon fel! Pedig a felnőttfilmek ma már egyáltalán nem számítanak ritkaságnak a hétköznapi háztartásokban.
Ez a könyv, legyen bármilyen is, valódi igényekkel találkozott. A szaftos részek mellett csorog belőle a romantika... Több olvasója is mondta, hogy azóta boldogabb a párkapcsolatában. Mer nyíltan beszélni intim dolgokról (ez alatt nem csak a szexualitást érti) a házastársával, kedvesével – és ez nagyszerű érzés.
Mi, nők hajlamosak vagyunk a „lelkizésre“ – de arra is, hogy a dolgokat a földi valóságból egy magasabb lelki síkra emeljük át. Ez történik a könyvben is. A szexualitás csak egy a tabutémák közül. (A két legnagyobb tabu maga a születés és a halál. Ezekhez pedig mi, nők állunk közelebb.) Anastazia átvezeti Christiant a sötét ötven árnyalatán át a szabadság irányába, ahol már nemcsak a szenvedélyek irányítanak, hanem a szeretet is, de ezt csak úgy tudja megtenni, hogy Christian is szereti őt. Ezt a témát már feldolgozták több regényben is – az adott kor stílusának és erkölcseinek megfelelően. Az előző korok könyvei egyre kevésbé tudják megszólítani az olvasót. Kár, mert van egy szép és bonyodalmas történet egy veronai fiúról meg egy lányról – de azt egy férfi írta, és a szexualitást sem ábrázolja már a mi korunkra jellemzően...
