A pártalálás nehezebben megy, mint bármikor máskor. A világ felgyorsult, az ismerkedés ma másképp történik. Összeállításunkban a randizás újabb variánsait mutatjuk be.

Egyre nehezebb párt találni. Még a hercegeknek is, hiszen a múlt év álompárja, Meghan Markle és Harry angol herceg is vakrandin ismerkedtek meg. Ami azt jelenti, egyikőjük sem tudta, hogy kivel fog találkozni. Henrik sosem hallott Meghanról, mert addig egyetlen filmjét sem látta... Az elvált és negyedvérben színes Meghannak pedig fogalma sem volt arról, mi közös lehetne benne és ebben a vörös, szeplős hercegecskében... Mígnem találkoztak, és szó szerint elvesztek egymás szemében. Ilyen sikereket hozhat egy vakrandi, amelyet egy közös divattervező barátnőjük, Misha Nonoo kezdeményezett, mert régóta meggyőződése volt, hogy jól kijönnének egymással. Meghan nemrégiben fiút szült Henriknek – és ma a világ megőrül az újdonsült sussexi hercegné öltözködési stílusáért. 

A vakrandi sikere pedig azt bizonyítja, hogy az ismerkedés új formájával kell kibővíteni a társkeresés kánonját. Az interneten lehet halászgatni, ám a való életben egyre kevesebb az olyan közösség, ahol a fiatalok őszinték lehetnek, és igazi szerelmet találhatnak. 

Fenék és mellbedobás
Örök vita, hogy mi a jobb: kinézet vagy belbecs alapján válasszuk-e a párt? A Facebook és a Tinder eldöntötte a kérdést. A külső számít. Ma már eltűnni látszanak a régi modellek (hogyan illik udvarolni, mikor kell férjhez menni), pedig ezek évszázadokon át megszabták, hogyan éljünk. A mai fiatalok a sok válás miatt sem tartják olyan szuperintézménynek a házasságot, bár jobbat még nem találtak ki. A lányok zöme változatlanul férjhez akar menni, a fiúkat viszont nem tudják rávenni az esküvőre. (Nem csoda, hiszen ha szexet akarnak, már nem kell megházasodni.) Sokáig azt hittük – s a pszichológusok is támogattak ebben –, hogy jót tesz a kapcsolatoknak, ha a párok minden kötelezettség nélkül összeköltözhetnek, és még a házasság előtt kipróbálhatják az együttélést. Ám nem jött be a papírforma. Több kapcsolatunk van ugyan, de nem lettünk boldogabbak. A lányok ambiciózusabbak, ám egyúttal válogatósabbak, nem elégszenek meg a kevésbé jóval. El tudják már tartani magukat, nincs szükségük a férj pénzére. „A nők irreális elvárásokat kergetnek“ – lázadoznak a feministaellenes férfiportálok bloggerei.

tinder.jpg

Ma a házasság az ego kiteljesedésének akadályaként jelenik meg. Jaj, még kicsit élni akarok... Az egyik mítosz, hogy előbb meg kell találni önmagunkat, csak utána házasodhatunk. Ám ezt az önmegismerést egyre inkább kitoljuk, egyre több a harmincöt éven túli társkereső. A harminchat éves lány hirtelen sietni kezd, férjet, gyereket szeretne, ám ez már nem megy. Nincs normális, partiképes férfi (a hangsúly a partiképesen van). A harmincötön túli társkereső pasik pedig a feminizmust szidják, hogy a nőknek már nincs szükségük férfiakra, hogy eltartsák őket. Lássuk hát a trendi ismerkedési formákat.

web-bannerek-hirlevel-02.jpg

A Tinder
A Tinder egy ismerkedős applikáció, 2012-ben indult, 50 millió felhasználója van, ebből 10 millió aktív. A legnépszerűbb randis alkalmazás, ahol kinézet alapján válogathatunk a fotók tömkelegéből – aki tetszik, annak a képét jobbra húzzuk, aki nem, azét balra (ő nem fog tudni róla). Ha szimpatikusak vagyunk egymásnak, vagyis a srác is jobbra húzott minket: „match“ (találat) van, és az alkalmazás párba rak minket! Kezdhetünk ismerkedni, jöhet az első randi. 

– A Tinder segítségével egy kattintással, pár külső jegy – magasság, testsúly, életkor – alapján  keresnek partnert a fiatalok és idősebbek – mondja Mogyorósi Rebeka pszichológus (Budapest). – Fontos még, hogy helyszín-meghatározást (GPS) használ, tehát a hozzád közel lévő partnereket helyezi előtérbe. Fizikai távolságot is néz, és egyéni preferenciákat, nemre, korra, illetve távolságra utalókat is be lehet állítani. Gyakori, hogy útközben nézi meg az ember, ki található éppen az ő egy kilométeres körzetében. 

Felmerül a kérdés: miért van szükség online párkeresőre, a régi, bevált módszerek és helyszínek miért nem jók? A szakember szerint a mai fiatalok nem igazán tudják, hogyan kell „élőben“ közeledni a másik nemhez vagy udvarolni. 

– Nehéz élőben kommunikálni, mert az már felelősség. Ott vállalom az igazi énemet és arcomat, azt, hogy ki vagyok, és hogyan flörtölök. A testbeszéd is sokat elárul rólunk. Kényelmesebb „elhúzni” 1000 férfit vagy nőt – aztán majd lesz valami. Nem kell élőben odamenni, rámosolyogni. A többség ma már képtelen az ilyesmire. Mi van, ha nem tetszem neki? Félnek a visszautasítástól, hogy a kérdésre azonnal válaszolni kell. Ma utcán ismerkedni, leszólítani valakit zaklatásnak számít – de a Facebookon, Tinderen bármit lehet, meztelen fotót kérni sem snassz. Az online felületen viharos érzelmek dúlnak, ám semminek sincs konzekvenciája. Legyen az Facebook, Instagram: bármikor kiléphetünk, törölhetjük magunkat ezekről. A partner telesírja a Dunát utánunk, ám ez legyen az ő baja. 

 

„Miért ragaszkodnánk a párunkhoz, mikor a következő szuperszexi jelölt épp csak egy pöccintésre van tőlünk?"

 

Szép számmal akadnak persze sikersztorik is: összeköltözés, házasság is lehet az ismerkedés vége. A Tinder 18 év fölött használható, de – idősebbnek hazudván magukat – 12-13 évesek is vannak rajta. Sokan csak a képet nézik, a csatolt szöveget el sem olvassák. Sokszor házasok is regisztrálnak (néha hamis adatokkal, nem saját képpel, nehogy a kollégák felismerjék őket). Sokan vállalják, hogy csak alkalmi szexpartnert keresnek. Egyébként sem árt előre tisztázni, hogy csak egyéjszakás kalandot vagy tartós kapcsolatot szeretnénk. 

– A Tinder alapvető emberi vágyakra épül, könnyen elérhető – hangsúlyozza a szakember. – Jót, de rosszat is ki lehet belőle hozni. Tudjuk, az online tér függőséget okozhat. A társkereső applikáció hátránya a dehumanizáció, a nagyfokú tárgyiasítás. A másikban csak az eszközt látjuk, aki kielégítheti érzelmi és szexuális igényeinket. Másrészt az állandó randizásban ki lehet égni. A „húsvásárnak” is nevezett válogatástól, a sorozatos randevúktól idővel megcsömörlik az ember, és a burnout (kiégés) miatt törli a profilját. Aztán újra regisztrál, néha többször is. Mert rájön, hogy ez mégiscsak egyedi lehetőség, és mint mindenki, ő is vágyik a szerelemre, reménykedik, hogy éppen itt talál rá az igazira. 

FELkavaró
Mennél, de nem tudod hova? Mennél, de nincs kivel? Kavard fel az állóvizet! Kavarj! FEL! FELkavaró. Ismerkedj a Felvidéken – hirdeti rendezvényét a négy fiatal szervező: Zajiček Kinga, Melisek Blanka, Szendi Tünde és Szeghő Sándor. Ők négyen a cserkészkedés során ismerkedtek meg, s összedugták fejüket egy jó ügy érdekében.

felkavarok.jpg
A FELkavarósok balról: Melisek Blanka tanítónő (Érsekújvárból), Szendi Tünde szerkesztő (Kürtről), Zajiček Kinga gyermekgondozási szabadságon van, (ő szintén érsekújvári). Szeghő Sándor pedig programozó Komáromból

 

– Hogyan jött a FELkavaró ötlete? – kérdeztük tőlük.

Kinga: – A volt osztálytársam inspirált. Bevallotta, hogy ő is társra vágyik. Szerencsésnek tartott, hogy milyen szép családom van. Én a férjemmel a cserkészek között ismerkedtem meg. A szimpátia egy túraútvonal terepszemléje során éledt fel. Egy bringával mentünk ketten: ő tekert, és biztatott, hogy üljek fel a vázra. Rengeteget nevettünk. Vicces sztori, de ilyenből már kevés van. Eszembe is jutott, hogy spontán rendezvényeket kéne szervezni. Nem is kell, hogy kifejezetten a párkeresés legyen a téma. Lépjünk ki a komfortzónánkból, tegyük próbára magunkat, és éljük meg a helyzeteinket. Mi azt tartjuk: aki eljön közénk, annak lesz egy jó napja! 

– Szervezni nem egyszerű. Volt némi tapasztalatotok?

Sándor: Kinga, Tünde és én korábban a cserkészetben álltunk helyt, onnan ismertük egymást. Blanka pedig a Diákhálózatban tevékenykedett, őt Kinga szervezte be. Kinga ügyes a grafikai munkálatokban, Blanka pedig a kontrollt végzi, a legkisebb hibát is kiszúrja. Tündének jó ötletei vannak, és a háttérmunkát végzi. Én pedig a szövegírásban vagyok jó, illetve a házigazda szerepét töltöm be a rendezvényeken. Mindenki kiveszi a részét a munkából, de a barátok, családtagok is besegítenek. 

– Mik a játékszabályok?

Blanka: – 25 és 40 év közötti egyedülállókat várunk az alkalmainkra. A korhatárt rugalmasan kezeljük, van pár negyvenen túli résztvevő is. Nincs részvételi díj, csak becsületkassza működik, ami eddig fedezte is a kiadásokat. Semmi nem kötelező, a jelentkezést diszkréten kezeljük, elérhetőségeket nem adunk ki. A résztvevők beléphetnek egy közösségi csoportba, ahol újabb esélyt kapnak a kapcsolatfelvételre. Buzdítjuk őket arra, hogy további közös alkalmakat kezdeményezzenek.

– Milyen rendezvényeitek voltak eddig?

Tünde: – Egy éve júniusban volt az első találkozó Érsekújvárban. Csapatépítő játékokat játszottunk a szabadban. Ősszel a Kis-Kárpátokba szerveztünk kalandtúrát. A 15 km-es túra a Slavíntól indult a dévényi várig. A résztvevőknek ügyességi feladatokat kellett megoldani. Mindenki célba ért, és jókedvűen ment haza. A harmadik, januári komáromi rendezvényünkre jelentkeztek a legtöbben, összesen 45 fő. Erre egy tréner önismereti és csapatépítő játékokat hozott, majd társasjátékoztunk. 

Blanka: – Június végén bringatúrát szerveztünk Pozsonyból, ausztriai kiruccanással. A legutóbbi alkalmunk pedig a Gombaszögi Nyári Táborban volt. Tervezzük, hogy jövőre kétszer is felkavarnánk ott az állóvizet…

ejtoernyos.jpg

– Mennyire nehéz feloldani a kezdeti feszengést?

Sándor: – Az ismerkedős játékok mindig segítenek. A társaság minden alkalommal színes. A korosztály 28-35 év között van, de akad 25 év körüli résztvevő is, és 38 éves is. Pozsonyból, Érsekújvárból, Komáromból, Esztergomból érkeztek az érdeklődők. Érdekesség, hogy az elején mindig csak férfiak jelentkeznek be, és az utolsó három napban jönnek a nők. Az utóbbi két rendezvényen kevesebb nő volt, mint férfi. Előtte fele-fele arány volt.

– Miért lehet ez? 

Tünde: – Valószínűleg hatnak az előítéletek. A nő számára nagyobb stigma, hogy még „nem kelt el“. Sok lány csak akkor tud nyitni, ha egyedülállóként is elfogadja magát, és jól érzi magát a bőrében. 

– Milyenek a visszajelzések?

Kinga: – Minden rendezvény után kiküldünk egy kérdőívet. Volt, aki megírta, hogy számára az volt a nap élménye, hogy megszerezte egy szimpatikus lány számát. Hát nem aranyos?! Emellett mindig kapunk ötleteket. Egy kalandtúra kivitelezése, persze, időigényesebb, mint összehozni egy játékos közösségi napot.

– Mennyi rendezvényt terveztek az idén?

Blanka: – Idén összesen négy rendezvényt terveztünk, egy van még hátra ősszel. Szívesen látunk bárkit, aki csatlakozni szeretne. Kelet-, és Közép-Szlovákiában még nincs FELkavaró, hát akinek tetszik az ötlet, nosza, vágjon bele! Mindenben segítünk, vegyék fel velünk a kapcsolatot!

Beindult a Szépek társkeresője, ahova csak szavazós alapon lehet bekerülni. Ezen sokan kiakadtak: megint a külső a fontos. Pedig nem érdemes! Az igazán szép ember nem a szépséget keresi, hiszen szépnek ott van ő  inkább a különleges izgatja. Ezért  van az, hogy szép férfi mellett sokszor nem szép, hanem érdekes nőt látunk.

Prékop Ivett Ando Krisztina

web-bannerek-hirlevel-01_3.jpg