Miközben egyre több helyen kacérkodnak a négynapos munkahét gondolatával, sokan a szabadidejükben is megállás nélkül robotolnak, s hirdetik a kemény munka mindenhatóságát, mígnem teljesen kiégnek. Valóban ez lenne a boldog és sikeres élet titka?
A címadó mondat egy öntelt és nagyképű kijelentésnek tűnhet, ám valójában egy nagyszerű felismerés, amely egyszerre bontja le a tehetség és a zsenialitás mítoszát, illetve ösztönöz az alkotásra. Most saját tapasztalataimon keresztül igyekszem megtalálni a választ kérdésre: számít-e a tehetség?
Házasság előtti tiszta élet, természetes családtervezés, holtodiglan-holtomiglan: ki kell mondjuk, hogy a mai világban olyan ritka az ilyen, mint ama bizonyos fehér holló.
Napjaink legnagyobb paradoxona, hogy bár lépten-nyomon az elfogadást és egymás véleményének tiszteletben tartását hirdetjük, a valódi nyitottság hiánycikknek számít. Buborékban élünk, ahová nem engedünk be semmi olyat, ami akár csak egy kicsit is megrendítené a világképünket...
Olyan kort élünk, ahol az anyagias gondolkodás szinte minden felett átvette az uralmat, a mindennapjainkat pedig teljesen átszövi a materialista életszemlélet. A szomszéd fűje mindig zöldebb, az ember pedig napról napra szegényebb, mert képtelen engedni a sóvárgásból.
Számtalan olyan dolog van az életünkben, amihez erősen ragaszkodunk. Nehéz elengedni azt, amit szeretnénk megtartani. Olvassuk el Kunyik Szilvia bölcselkedését az elengedésről.
Sok cikk született már arról, mit vár el a nő a férfitól. De mi a helyzet a másik oldallal? A kérdésre egyedül nem tudok válaszolni, ám a következőkben megpróbálok saját szemszögemből képet adni arról, mit is vár el egy fiatal férfi a nőtől a 21. században.
"A karácsony boldogsága a remény, szelleme a béke és szíve a szeretet. Nem pediglen folytonos fogyasztás, amikor az ez évi ajándokokat a jövő évi pénzből megvesszük."