Talán véletlenül, talán nem: a „nemzetközi nőnap” tájékán 2006-tól egy újabb „világnapot” jegyezhetünk be a naptárba. A Nemzetközi Nefrológus Társaság és a Vese-alapítványok Nemzetközi Föderációja javaslatára 2006-tól a mindenkori március második csütörtöke „vese-világnap”.
Mi indította a vesebetegségek szakorvosait, a nefrológusokat arra, hogy a szív után – a „szív-világnapot” szeptember utolsó vasárnapján tartjuk – másodikként a vese számára harcoljanak ki „world day”-t?
Ugyanaz, ami a szívgyógyászokat (kardiológusokat): felhívni a figyelmet az idült (krónikus) vesebetegségeknek laikusok körében kevésbé köztudott veszélyességére. Amíg ugyanis a szívinfarktus, annak „rizikófaktorai” (dohányzás, magas vérnyomás, elhízás, cukorbetegség, vérzsírosság stb.) és az ellenük való küzdelem lassan beépül a köztudatba, a krónikus vesebajok amolyan csendes járványként szedik áldozataikat.
Nagyon gyakran csak akkor derül fény az alapbetegségre, amikor a veseműködés már beszűkült és a beteg életét csak a költséges művesekezelés (dialízis) vagy a még mindig csak kevesek számára hozzáférhető veseátültetés mentheti meg. Pedig – s erre akarnak a vesevilágnappal is figyelmeztetni orvosaink – a krónikus vesebetegségek döntő többségében, idejekorán felismerve, megelőzhető a veseelégtelenség kialakulása.
Nem véletlenül utaltunk a nemzetközi nőnap közelségére. A krónikus vesebajok szempontjából ugyanis éppen a szebbik nem a kevésbé védett.
Bonctani adottságuk – a végbél közelében nyíló húgycső könnyebben fertőződik – és élettani küldetésük folytán – a terhesség és szülés során is fokozódik a fertőzés bevitele a húgyutakba s onnan a vesékbe – nagyobb a rizikójuk a krónikus vesegyulladások kialakulására. A régebben „vesemedence-gyulladásnak” nevezett kórkép ma is létezik, sőt látva a divat mai helyzetét, a jövőben várható e vesegyulladásos esetek szaporodása is.
A mai, köldököt mutogató, s ez által éppen a hidegre, huzatra rendkívül érzékeny vesetájékot is fedetlenül hagyó divat elősegíti a vesemedence-gyulladás és egyéb vesebetegségek kialakulását ill. krónikussá válását.
A vesevilágnap tehát arra figyelmeztet, hogy a krónikus vesebetegség megelőzhető ill. a már meglévő vesebaj már akkor felismerhető, amikor még semmilyen panaszt nem okoz – ha gondolnak rá. A megelőzés elsősorban az édesanyák kezében van. Nekik kell megtanítani már pici lányukat egy apró, de hasznos trükkre: WC után mindig elülről hátrafelé, azaz a húgycsőnyílástól a végbélnyílás felé törüljék meg magukat (ellenkező irányban a végbél baktériumait beletörlik a húgycsőbe).
Serdülőkorban meg kell győzni őket arról, hogy a köldökékszer állandó csodálatra való kitétele ugyan hozhat azonnali hasznot, ám hosszú távon a vesék sínylik meg e divatot. A már meglévő vesebaj felismerése vizelet kivizsgálásával megoldható, még biztosabb azonban a veseműködés időnkénti ellenőrzése az ún. kreatinin vérszintjének megállapításával. E vizsgálat minden cukorbetegségben, magas vérnyomásban, vérzsírosságban és elhízásban szenvedő betegen évenként elvégzendő.
