A női író sokszor női könyvet ír. Hogyan készül egy női könyv? Az író csak leül, s megszállja az ihlet? Erről mesél M. Kovács Melinda, akinek nemrégiben jelent meg A vétkeinken túl című könyve.

kovacs_melinda3_0.jpg

M. Kovács Melinda négy éven át írta első regényét, A kételyen túlt

– Végzettségedet tekintve agrármérnök vagy. 

– Az írás vagyok én – a többit, az iskolákat és a munkahelyemet (adminisztrációban dolgozom) az élet hozta. 13 évesen már verseket költöttem, majd novellákat írtam. A regény persze más, az az igazi nagy dobás. Első regényemet, A kételyen túlt négy évig írtam, s most télen jelent meg a folytatása, A vétkeinken túl.

– Ez volt az első regényed?

– Nem. 18 évesen írtam az első regényemet, 19 évesen a folytatását. Szeretem a folytatásokat. Ezek persze mind a fiókban végezték. Majd egy elég hosszú kihagyás után, harmincéves koromban megírtam a harmadik regényemet. Ezután jött A kételyen túl, amire már azt mondtam, hogy ezzel lehetne is valamit kezdeni...

 

Érdekel a lélek. Szeretem az embereket, a mély és őszinte beszélgetéseket. Az emberi történetekből szépen lehet építkezni, sőt, beindítják az írói fantáziát.

 

– Nem fáj, mikor azt mondod, hogy a többi regényed a fiókban végezte?

– Ezek amolyan ujjgyakorlatok voltak. Persze mindenki, aki ír, remél. Reméli, hogy egyszer nyomtatásban látja viszont a kéziratát. Úgy érzem, ezek arra voltak jók, hogy végre megtaláljam a saját hangomat. A stílusomra nagy hatással volt a magyar származású Agota Kristof Trilógia című kötetének drámai hangvétele. Rájöttem, hogy a drámai hangulat megteremtése nekem is egészen jól megy. 

– Mikor van időd írni? Anya is vagy, feleség is, mellette dolgozó nő is.

– Érdekel a lélek. Szeretem az embereket, a mély és őszinte beszélgetéseket. Az emberi történetekből szépen lehet építkezni, sőt, beindítják az írói fantáziát. A kételyen túl megírásakor, úgymond, „megszállt“ az ihlet, bár volt fél év, mikor hozzá sem nyúltam. Mint mondtam, négy évig írtam hosszabb kihagyásokkal, s főleg éjjel. Tapasztalatom szerint, ha az ember folyamatosan ír, hamarabb kerül ihletett állapotba. A regény 2017-ben jelent meg, a folytatás pedig hamar, egy év alatt elkészült, s most télen jelent meg. Éreztem, hogy nyomás alatt vagyok, de addig kell ütni a vasat, míg meleg.

– Ki gyakorolt rád nyomást?

– Az idő, hisz a folytatással nem lehet fél évtizedet várni – így sürgettem magamat. Nem tett jót a könyvnek meg nekem sem. Néha tényleg kényszerként éltem meg az írást.

– Most bevillan egy filmbéli jelenet, amelyben az író elvonul valamilyen félreeső helyre alkotni…

– Ez egy nagy álmom. Három hónapra elvonulni egy mediterrán városkába, és csak az írással törődni. Abból bizonyára különleges könyv születne.

– Mesélj az új könyvedről spoilermentesen, tehát azért ne lődd le a poént. Mennyire vagy benne te saját magad?

– Szerintem A vétkeinken túl kicsit családregény, kicsit fejlődésregény: mindenképp az emberi kapcsolatokról szól. Az író mindig benne van a könyvében, visszaköszönnek azok az élethelyzetek vagy hangulatok, amelyeket átél. Fura, de mikor elkezded magadat kinyitni, akkor ezek mind előjönnek. Ám általában mindenki megtartja magának, hogy mennyi százalékban van benne a könyvében.

web-bannerek-instagram.jpg

– Magyarázd el nekünk, mi az első lépés, mikor valaki ki szeretné adni a könyvét.

– Először keresni kell egy lektort, akitől lektori véleményt kérhetünk a kéziratról. A véleményben a lektor vagy nyolc oldalon keresztül felsorakoztatja a hibákat (egy-egy rész felesleges, máshová meg pont pluszjelenetet szeretne), szűk három sorban pedig leírja a pozitívumokat. Ezt a lesújtó kritikát kezdő íróként nehéz megemészteni. Amikor megkaptam az első lektori véleményt, én is csalódott voltam. Maximalista vagyok magammal szemben, sokat dolgozom a kézirattal, mielőtt kiadom a kezemből. A nyolcoldalnyi kemény kritika padlóra küldött. Utána átdolgoztam az egész anyagot, majd következett a szerkesztés. Egy kézirattal ugyanis rettentő sok munka van, maga az írás majdnem a könnyebbik része. A legnehezebb kihúzni a kedvenc fejezetünket. A végén viszont azt mondtam: mindenben igaza volt a szerkesztőnek, kalapot le előtte.

 

Senki nem hitt abban, hogy egyszer lesz egy könyvem. Se a szüleim, se a férjem. A férjem, mikor elolvasta az első könyvemet, meglepődött. Azt mondta, hogy voltak benne olyan mondatok, amelyeket a legszívesebben vastagon kijelölt volna, és tudtam, hogy ennél nagyobb dicséret nem kell!

 

– Száz százalékban el tudod fogadni a szerkesztő véleményét?

– Volt bennem kétely (nevet). Viszont a szerkesztőm már az első könyvemnél is remek tanácsokkal látott el, és úgy éreztem, ezúttal is megbízhatok benne. Egyetlen résznél hezitáltam. Azt javasolta, dobjuk ki a Párizsban játszódó fejezetet, viszont én azzal dolgoztam a legtöbbet, sok kutatómunkával járt, hisz még életemben nem jártam Párizsban. Végül némi átdolgozással megtartottuk a fejezetet.

– Mi volt a következő lépés? Melyik kiadó mellett döntöttél?

– Nem megy ez olyan egyszerűen, főleg kezdő szerzőknél. Végig kell böngészni a neten a kiadókat (nyilván próbálunk olyanokat megszólítani, amelyek női könyveket adnak ki), és elküldjük nekik a kéziratot. Sok esetben választ sem kapunk. Előtte még írunk egy szinopszist, könyvkivonatot, hogy miről szól a történet, majd magunkról egy kis bemutatkozást...

– Te is így csináltad?

– Én türelmetlen vagyok, nem akartam ezeket a hosszas köröket lefutni. A magánkiadás egyszerűbbnek tűnt, és szerkesztőt is magam kerestem. Akad olyan író, aki azt mondja, neki nem kell szerkesztő, és kiadja szerkesztés és lektorálás nélkül a művét. Én ezt nem ajánlom, a szerkesztés mindig a kézirat javára válik.

– A kiadásnak vannak feltételei?

– Ez kiadófüggő. Tőlem kértek egy minimum példányszámot, ami 500 darab volt. Megegyeztünk, hogy ebből 300 könyvet én értékesítek, 200 darab pedig a kiadónál marad.

– A család hogy élte meg az alkotói korszakodat, és mit szóltak a végeredményhez?

– Mivel éjjel írtam, nem hiányoztam nekik. Voltam már gyermekgondozási szabadságon, a kevés alváshoz hozzászoktam. Senki nem hitt abban, hogy egyszer lesz egy könyvem. Se a szüleim, se a férjem. A férjem, mikor elolvasta az első könyvemet, meglepődött. Ő egyébként nagyon sokat olvas, nehéz megfelelni az ízlésének. Azt mondta, hogy voltak benne olyan mondatok, amelyeket a legszívesebben vastagon kijelölt volna, és tudtam, hogy ennél nagyobb dicséret nem kell! Anyum véleményétől is féltem, főleg az erotikus részek miatt szorongtam. Ő szintén sokat olvas, főleg kortárs irodalmat. Már hozzáedződött az ilyesmihez – jegyezte meg később nevetve.

– A marketing a könyvterjesztés fontos eleme. Mennyire megy neked?

– Mikor elkezdtem dolgozni a szerkesztőmmel, egyidejűleg elindítottam a blogomat és az írói FB-oldalamat. Ez már tudatos építkezés volt. A blog, a haelkeszulmegmutatom.cafeblog.hu a munkafolyamatról tudósított, később lett benne egy könyvajánlós rész is versekkel és novellákkal. Mellesleg én azt gondolom, hogy a marketing nem az író dolga. Az író dolga az, hogy írjon. Ám ez nem zárja ki azt, hogy ne biztassak minden Új Nő-olvasót arra, hogy azonnal szerezze be a könyvemet (nevet).
 

VILLÁMKÉRDÉSEK

 – Kedvenc könyved? 
– Márai Sándor: Az igazi. Nagy kedvencem. Szabó Magda Az ajtó c. műve az egyetlen könyv, amit háromszor olvastam

– Amit félbehagytál, mindig hívott, de nem ment?
– Bulgakov: A Mester és Margarita. Nem bírom végigolvasni. 

– A kortárs írók közül ki a kedvenced?
– Grecsó Krisztián, Bartis Attila.

– Jelmondatod?
– Ne csak olyan könyvet olvassunk, ami átfolyik, hanem olyat is, ami megmarad. Nyilván kellenek a nehéz könyvek után a könnyedek, de én mindenkit arra biztatok, hogy olvasson klasszikusokat is.

Sallay Erika

A könyv megrendelhető:  mkovacs.melinda.writer [at] gmail.com.
M. Kovács Melinda Csók című novellája itt olvasható.

web-bannerek-hirlevel-01.jpg

Új Nő csapata
Cookies