Idén tavasszal minden divat, ami francia. A francia konyha, a francia bor, a francia film (gondoljunk csak az őzikeszemű Audrey Tatoura), a francia vidék, a francia nő...
A „francia nő“, aki külön kategória.
Tavasz Párizsban
Elég leülni egy kis párizsi kávéház teraszára, és egy gondtalan órán keresztül figyelni a jövő-menő embereket. Elsősorban a nőket, akik semmilyen más ország nőnemű lényeihez nem hasonlítanak. Nem kifejezetten szépek, ha az arcok és termetek arányosságát tekintjük. És mégis. Van bennük valamilyen meghatározhatatlan báj és könnyedség, amely csak a francia nők sajátja. A tekintetükben, a mozdulataikban, lebbenő sáljaikban, egész törékeny mivoltukban.
Gallia apró és eleven leányai vonzerőben nevetve lekörözik a darabosabb német lányokat, a skandináv szépségeket, de még a bájos, formás, kreol olaszokat is. A franciákból áradó bűbájt elsősorban a lelkükben kell keresni. A francia női lélekben első helyen áll az egészséges önbizalom: nem kell erővel kiharcolniuk helyüket a nap alatt, mert az önérzet természetük velejárója. Tudják, hogy egyenértékűek a férfiakkal, ezért boldogan lubickolnak nőiességükben.
Franciaországban a politika színterén ötvenszázalékos a női részvétel — s ezt mindenki természetesnek veszi. S hogy ez nekik hogyan sikerült? A francia férfiak dédelgetik, csodálják és tisztelik a nőket. És nemcsak a testüket, hanem a lelküket, a szellemüket is. Nem félnek a nőktől, és nem bizonygatják görcsösen, hogy ők az erősebbek. S a francia nők díjazzák is a férfiak viselkedését.
A francia nők szeretik önmagukat, a férfiakat, az életet. Ebben a sorrendben! Életcéljuk nem a sok pénz és az elismerés — hanem az életöröm. A nap minden percében. Mit számít, ha nem vagyunk gazdagok, ha egy kicsit nagyobb az orrunk, rövidebb a lábunk? Csak nem fogunk mérgelődni emiatt? Inkább örüljünk annak, hogy süt a nap, hogy rügyeznek a fák a Luxembourg-kertben. Yves Montand örök érvényű slágere, a „Tavasz Párizsban“ is erre tapint rá: ez a tavasz senki másé, „csupán Párizsé“...
A francia gasztronómia
Nagy élménytől fosztja meg magát az a külföldi, aki nem kóstolja meg a francia konyha remekeit, figyelmeztetnek az útikönyvek. A jó konyhára nagy gondot fordítanak a legkisebb vidéki vendéglőben is. Minden tájegységnek megvannak a jellegzetes ételei, amelyeket csak ott és csak úgy készítenek. A menü általában három fogásból áll, s nálunk szokatlan módon a desszert legtöbbször a sajt. A francia sajtok garmadája!
A lágyan kenődő camembert-t, a juhtejből készített, nemes penésztől ízes roquefort-ot és a száz más finom fromage-t nehéz felejteni. A franciák a víz helyett is bort isznak, még a gyerekek is hígított bort kapnak. A franciák szemében szentségtörés, ha az ember az ételhez nem a megfelelő bort issza...
Történelem minden kis szegletben
Franciaországban nagy bőségben maradtak meg a román kor és a gótika emlékei. Nincs olyan kis helység, amelynek ne lenne meg a maga kis román vagy gót stílusú temploma. A nagyobb városok gótikus székesegyházai láttán elakad a lélegzet: Strasbourg, Metz, Reims, Amiens, Párizs, Chartres, Tours...
Kiterjedését tekintve Oroszország után Franciaország a legnagyobb európai állam. Történelmi emlékeit tekintve pedig Olaszország mellett a leggazdagabb. Bretagne pedig: ország az országban.
Bretagne-nak ugyanaz a neve, mint Nagy-Britanniának. Ha figyelmesen megnézzük a formáját, egykettőre észreveszzük, hogy ez a két föld valamikor összefüggő egészet alkotott.
A bretonok a mai napig az újromán nyelvekhez tartozó franciától gyökeresen eltérő kelta eredetű nyelvjárást beszélnek. Noha a vidék mélyen vallásos, hitükbe ősi pogány elemek keveredtek. A kegyetlen éghajlatú, halászatból élő vidék népviselete is jellegzetes. Nyersessége ellenére keresett turistaparadicsom, elsősorban a titokzatos rendeltetésű óriásköveinek, a menhireknek és dolmeneknek köszönhetően.
Audrey Tatou
Gondtalan derű Provence-ban
Száraz éghajlattal fizet a szüntelen napsütésért. Mert itt örökké ragyog a nap, a színek sugarasan világosak, vakít a kék ég, s a virágok és gabonaföldek sárgája megbabonázza az embereket. A festőket is elragadták a táj formái és színei, Cézanne, van Gogh, Gaugin itt született képei világhírűek.
Aix-en-Provence üde városából a legmaradandóbb emlék a tisztaság és a nyugalom: itt senki sem rohan, a kékre mázolt ablakkeretek között virágok pompáznak, és a főutca kövezetén a nap fény-árnyék játékot játszik a platánok rezgő leveleivel. (Nem véletlen, hogy a lakberendezésben most a francia vidéki stílus hódít: az az időtlen derű, amely olyannyira hiányzik mindennapjainkból.)
