,,Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk”. Ezzel kezdi a beszélgetést Szabó Edina dietetikus (Egyházasbást, 30).

A legtipikusabb probléma, hogy rossz ritmusban eszünk, nem reggelizünk, sőt, rendszertelenül ebédelünk. Azért választottam ezt a munkát, mert segítő szakmát akartam, és mindig is érdekelt az egészséges táplálkozás.

viz-gyumolcs-indito.jpg

– Először pedagógiát tanultam, de úgy éreztem, nem erre vagyok hivatott. Pár éve fejeztem be tanulmányaimat a budapesti Semmelweis Egyetemen, a tudásomat pedig itthon szeretném kamatoztatni. Sajnos, nálunk hiányszakma a dietetika, nem igazán foglalkozik vele a szlovák gyógyászat. Magyarországon minden kórházban van dietetikus, anyagcsere központ, ahol betegségtől függően kialakítják a páciens étrendjét. A belgyógyásznak nincs arra ideje, hogy a táplálkozással foglalkozzon: ez a dietetikusok dolga lenne.

Mindig van nálam gyümölcs és víz, és olyan nő vagyok, aki nagy táskát hord, tele csupa hasznos dologgal, mint például kézfertőtlenítővel, vagy mérőszalaggal.

– Szeretnék magánrendelőt nyitni, jelenleg egy idősotthonban dolgozom. Ám most is tartok felvilágosító előadásokat az egyházasbásti Pogányvár fogadóban. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a szervezetnek van egy öngyógyító képessége. Nem vagyok gyógyszerpárti.

– Gyakran kérdezik tőlem, hogy én miképpen táplálkozok. Nem vonok meg magamtól semmit, ám előnyben részesítem a friss és hazai alapanyagokat. És sokszor kell enni keveset. Vallom, hogy egy egészséges ember étrendjéből nem szabad semmit kiiktatni, mert az betegségeket szül. Sokak kenyérellenesek, pedig a táplálékpiramis legalján a gabonafélék szerepelnek. Ez alapvetés. Tízóraira mindig gyümölcsöt fogyasztok, uzsonnára ismét gyümölcsöt rágcsálok, vacsora este hat körül van nálunk, ám jóformán csak csipegetünk.

Kapcsolódó írásunk: Mélymerülők

Varga Henrietta