A tudósok egy része azt mondja, mítoszokkal áltatjuk magunkat. Jöhet már a „zöldebb” világ, akkor is el fog bennünket vinni az ördög.
Gelencsér András vegyész-légkörkutató, a Pannon Egyetem rektora szerint mítoszokkal áltatjuk magunkat. Vegyük csak sorra az általa idézett zöld mítoszokat!
A bioetanol mítosza
Európa átállt a bioetanol-tartalmú benzinre. Mindenki azt mondta, ezzel jót teszünk a bolygónak. Pedig nem teszünk jót. A bioetanolt is növényekből állítjuk elő, s ennek a növénytermesztésnek is nagy az ökológiai lábnyoma. Sőt, a bioetanolnak majdnem akkora az ökológiai lábnyoma, mint a kőolajfinomításnak. Energetikailag is nonszensz, hiszen föl kell szántani a földet, traktor kell, műtrágya kell hozzá (de azt is fosszilis alapanyagból állítják elő). A talajokat már így is kizsigereltük. Egy mai talaj nyomelemtartalma már csak töredéke a régi talajénak. A mai növények is jóval kevesebb tápanyagot tartalmaznak, de egyelőre még nőnek.
És a talaj is erőforrás! Több ezer éves, véges valami, aminek a képződési sebessége nagyon lassú, és most minden tápanyagát kiszipolyozzuk. Amikor pedig betakarítjuk a termést, ami végül kijön belőle, az kevesebb annál, mint amit befektettünk. A bioetanol tehát zsákutca, ahogy más, zöldnek látszó kezdeményezés is az.
Magyarázat: nem csupán az embernek, városnak, országnak is lehet ökológiai lábnyoma. Egy ember ökológiai lábnyomát az adja meg, hogy mennyi vizet, termőföldet használ el a fenntartásához. Egy példa: ha az ember a saját régiójában termeli meg az élelmiszerét, s nem messziről szállítja ide kamionokkal, akkor kisebb lehet ez a lábnyom.
Foszforpótlás: volt, nincs
Régen az állat legelt, a trágyáját visszahozták a földre, a maradványait elásták, így visszajutott a foszfor a földbe, és megmaradt a termőereje. Most ez már nincs így. A mai intenzív mezőgazdaságra azért volt szükség, hogy a földön élő sok-sok ember táplálékhoz jusson. A kényelem is nagy úr. Már vége annak, hogy mindenki maga termeli meg a kertecskéjében a saját zöldségét. Ma már nem akarnak az emberek a földdel dolgozni.
A nagyüzemi mezőgazdaság megtermeli az élelmiszert, elszállítjuk a nagyvárosba, megesszük, a foszfor kiürül az emberi szervezetből, megy a csatornába, a folyóba, az óceánba: volt, nincs. Régen a guanót, a madarak ürülékét használták foszforpótlásra azokon a mezőgazdasági területeken, ahol már kimerült a talaj. Hatalmas guanótelepek léteztek, már a 19. században háborúztak is értük, csakhogy ezeket mára kitermelték. Már csak foszfátkőzetek vannak, 90 százalékuk Marokkóban. A készlet talán az évszázad végéig kitart.
Madárürülék, vagyis guano
Az elektromos autó mítosza
Pazarlás a köbön: mondja róla a szakértő. Ott pihennek a garázsokban a 800 kilós akkumulátorokkal az elektromos autók, bennük a rengeteg kémiai elem, lítium, kobalt, melyeknek készletei kimerülőfélben vannak. Zöld jövőnek tekinteni azt, hogy mindenki elektromos autót vegyen: badarság!
Ha végtelen mennyiségű anyagunk lenne a Földön, akkor igen, megoldás lehetne. Ám az anyagok mennyisége a bolygón véges: zárt a rendszer. És a kémiai elemeket nem lehet egymásból átalakítani, ezt már az általános iskolában megtanulja mindenki. Nem úgy működik a világ, hogy ha nincs elég lítium, akkor gyártunk lítiumot.
Több milliárd éve a Napunknál sokszorta nagyobb csillagok belsejében és a szupernóvákban jöttek létre ezek az anyagok. Ennyi van, és kész. Itt a Földön ezeket nem tudjuk előállítani, sem máshonnan beszerezni.
Az elektromos autóval az autóipari lobbi kitalált egy divatos irányt, melynek mentén újra lehet extraprofitot produkálni. Ha 2050-ig meg akarjuk csinálni az „átállást” – vagyis azt, hogy csak elektromos autók közlekedjenek –, akkor a hozzá szükséges elemek ismert készleteit gyakorlatilag már az évszázad közepére kimerítjük.
Képzeljük el, hogy egy városban este mindenki rárakja az autóját a töltőre! Mennyi töltő és mennyi villany kell ehhez. S honnan lesz az a sok villany? A tudomány foglalkozik már ezekkel a korlátokkal, de valahogy a politika nem hajlandó ezekről tudomást venni.
(© Irie Wata)
Éghajlatváltozás
És ez visszafordítható lesz? Vagy legalább megállítható? Nem. Több százmillió tonna széndioxid és metán szabadul ki csak a permafrosztból (az örök fagyból) évente. A permafroszt az az állandóan fagyott talaj, a tundra, ami rohamosan olvad. Olvad a sarki jég, és elnyeli a napsugárzás energiáját a sötét víz – ahelyett, hogy a jég visszaverné.
A jég és a friss hófelszín a nap sugárzásának 60-80 százalékát visszaveri, a sötétkék vízfelszín mindössze 6 százalékát. A különbözet tovább gerjeszti az olvadást. Mit kezdünk majd több millió négyzetkilométernyi kiolvadt jéggel? Visszafagyasztjuk?
A világ beleragadt a mítoszokba, de a valóságot ez nem érdekli. A pénzügyi válságot valamennyire lehetett úgy kezelni, hogy nyomtattak egy kis pénzt, megmentettek egy-két bankot... Ám ha nincs homok, nincs foszfát, nincs nyersanyag, akkor nincs elegendő táplálék, és ennyi sok ember számára nincs élet. Már több mint harminc kritikus elem van, melyeknek a forrásai hamarosan elapadnak.
Az ember tette?
Emberi tevékenység nélkül ez nem történt volna meg? Hát, az ember sok mindent módosított. Például Európában már a középkorban kivágták az erdők nagy részét, jószerével őserdők azóta sincsenek. S ezzel máris megváltozott a felszín sugárzást visszaverő képessége. És így tovább. Ami meg a második világháború után történt, az turbófokozat.
(© Tanaka Tatsuya)
Újat és újat!
A műanyag azért árasztotta el a világot, hogy kényelmesebb és olcsóbb legyen az életünk, azóta gyártunk mindent, ami fölösleges és eldobható. És csodálkozunk, hogy a tengerek tele vannak szeméttel. Több százmillió tonna műanyagot állítunk elő évente, aminek a nagy része fölösleges.
Bennünk van a szerzés vágya, de...
A gyűjtögető és szerzési ösztön evolúciósan is bennünk van, kellett a túlélésünkhöz. De régen a szerzés azokra a dolgokra irányult, amelyekre tényleg szükségünk volt. Évente új telefonra, több autóra, mindig a legújabb okosórára senkinek sincs szüksége. Ezt a marketing sugallja csak.
Átalakul?
Melyek azok az anyagok, melyek a jelenlegi életformánkhoz szükségesek, de mindjárt elfogynak? Pár kivétellel majdnem az egész periódusos rendszert felsorolhatnánk. Persze, mondhatnánk: az anyag nem vész el, csak átalakul... Ám közben szétszóródik, és többé nem tudjuk összegyűjteni. Hiába van meg, ha számunkra nem használható. Ha kibányásszuk az ezüstércet, kinyerjük az ezüstöt, és felhasználjuk több milliárd elektronikai eszközben: igen, az utána meglesz máshol, csak szétszórva. Azt képtelenség lesz újra felhasználni.
De a legkritikusabb a foszforkészletek kimerülése! Az anyagok és az elemek néhány más anyaggal néha még helyettesíthetők – de a foszfor nem. Az evolúciós termék. A csontjaink alapanyaga kalcium-foszfát. Az emberi szervezetben is van 800 gramm foszfor, az aminosavakban, a DNS-ben is. A foszfor életfontosságú, ezért a műtrágyák egyik komponense.
A világ legnagyobb napelemparkja Kínában. (© George Steinmetz)
Nincs B terv?
Nincs. Pár évtized múlva nem lesz ennyi élelmiszer. Hiány lesz. A hatvanas években eljutottunk a Holdra, és elértünk a csúcstechnológiákig – akkor kellett volna azt az elvet rögzíteni, hogy minden tartós és javítható legyen. Anyagtakarékosság és energiatakarékosság, ez talán segíthetett volna!
Gyerekkorunkban a suszter megcsinálta a cipőt, a mosógépet megjavították, kicserélték benne az alkatrészt, az autókat is lehetett javítani. Megbecsülték és újrahasznosították az anyagot. Szinte körforgásos gazdaságunk volt.
Tejgyár Amerikában, a fertőzés miatt külön box minden tehénnek. (© George Steinmetz)
A háború azzal fenyeget, hogy nem lesz gáz és nem lesz elég benzin. Igaz, régen sem volt rájuk szükség, a modern világban azonban ezek az energiaforrásaink. Átálltunk egy másik logikára! Nekünk már nincs kis kertecskénk, péterkályhánk, aminek csövét kidugjuk az ablakon. Ma nálunk az emberek zöme panelben lakik, gyerekeink buszon utaznak iskolába, mert az iskolákat központosították; gáz nélkül pedig a munkahelyeink, a gyárak is megszűnnek.
Az oroszoknál van egy csomó nyersanyag, ami sokat számít a világ nyersanyagkészletében. Hozhatunk embargókat – de ezzel csak kölcsönösen lehetetlen helyzetbe hozzuk egymást. A brutális erőforrásválságot ezzel nem tudjuk megoldani. Esetleg közelebb hozni.
Fóliasátrak Dél-Spanyolországban. (© George Steinmetz)
Levegő és napfény azért lesz!
Ám energia és anyagok híján épp a modern társadalom, a mi világunk omlik össze. Vannak olyan törzsek a csendes-óceáni szigeteken vagy az Amazonas esőerdőinek a belsejében, akiknek szinte mindegy. Ők túl fogják élni. De a nagyvárosokban nincs B terv, ott energia nélkül nem lehet majd életben maradni.
Mint Gelencsér András légkörkutató mondja: Az Amazonas menti őserdőben csak annyit fognak észrevenni az egészből, hogy jé, eltűntek az égről azok a villogó, mozgó valamik és a fura hosszúkás felhők...
