„Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet” – tartja a közmondás. Sok nő szenvedélye, hobbija a virágos kert.
Ezúttal olyan nőket kerestünk meg, akiknek kertjét nem kertépítő tervezte, és elrendezését sem másolták ki egy magazin hasábjairól.
A borostyán. Ez az örökzöld a kertépítészek kedves segítőtársa. Gyorsan növő, jól alakítható növény, éppen ezért kár lenne hagyni csak úgy vadon nőni. A borostyán nemcsak a falra kúszik fel, hanem körülöleli a pad támaszkodóját, a kapu oszlopát, sőt az esőcsatornát és az ereszt is.
Szereti a napot, de szereti az árnyékot is – nem igényes. Ha a színes változatát választjuk, ültessük inkább napos helyre. Pár év gondozás után virágozni kezd, és a kertbe csalogatja a méheket.
Akinek a kertjéhez keskeny kis út vagy lépcső vezet, az kísértésbe esik, hogy szegővirágot ültessen a szélére. Pedig sokkal szebb lenne, ha árnyékkedvelő növényt telepítene a fal tövébe (borostyánt, puszpángot vagy páfrányt), és közéje egy-két ládában virágot. A falra akasszon fel egy régi mosdókagylót, és máris egy díszkút boldog tulajdonosa lehet.
A muskátlis: Plecho Izabella Újfalu
Izabella (40) kertje kicsit eltér a többiekétől, hiszen ő és családja komolyabban is foglalkozik a virágokkal: termelik és eladják őket. Aki elhalad a házuk előtt, és benéz a kapun, rögtön tudja: itt nagyon szeretik a szép virágot. A ház fala telis-tele muskátlival és petóniával, amelyek – nem túlzás – a szivárvány színeiben pompáznak.
Plecho Izabella
– Nagyon szeretek virágokkal foglalkozni. S bár elég fárasztó, nem cserélném föl semmivel. Talán azért, mert ebben nőttem föl: édesanyám egy darabig egyedül élt, és a munka mellett ebből segítette ki magát. A férjemmel eleinte csak muskátlival foglalkoztunk. Később egynyárira is volt kereslet, aztán fokozatosan kibővült a választékunk. Vevőkörünk egy része idevalósi, de inkább a komáromiak keresnek meg bennünket. Kedvenc virágom a muskátli. Minél többféle színben pompáznak, annál jobb! Persze sokat kell velük foglalkozni. Rendszeresen tápozzuk, öntözzük, lecsipkedjük az elszáradt virágokat. Ez utóbbiban egyébként a lányom a „szakértő”, ami nagyon nagy segítség.
Csak míg a ház falán levő muskátlikról leszedem a száraz virágokat, eltart egy óráig! A muskátlik után nagyon szeretem a fuksziákat és a margarétaféléket, egyszóval inkább a mezei jellegű virágok állnak közel hozzám.
Az eklektikus: Szabómihály Gizella Csilizradványról
Szabómihály Gizellát (49) bizonyára sokan ismerik – évekig a Comenius Egyetem Magyar Tanszékén tanított, jelenleg pedig a Gramma Nyelviroda vezetője. Ki gondolná, hogy az elismert nyelvész szabadidejében kapál, gyomlál és virágokat öntöz?
Szabómihály Gizella
– Otthon dolgozom, szinte egész nap a számítógép előtt ülök. Nagyszerű felüdülés, hogy naponta egy órára kimehetek a kertbe! Szívesen ültetek, kapálok, gondozom a virágokat – számomra ez jelenti a pihenést. Néha szeretnék több időt eltölteni kis kertemben – hiszen akkor sokkal szebb lehetne –, elfoglaltságaim azonban nem engedik. Különben a kertünk időről időre, évről évre változik. Hol átültetek valamit, hol új virágokkal próbálkozom, hol átalakítok egy-egy sarkot. Gondosan ügyelek arra, hogy amit lehet, átteleltessek, csak végső esetben dobok ki bármit is. Nincsenek egzotikus virágaim, az egyszerűeket jobban kedvelem. Többnyire magot veszek, és magam termelem ki a palántákat. Néha azért vásárolok ezt-azt, legtöbbször azonban csereberélünk a szomszédokkal, barátokkal. Rendszeresen vásárolom a kertépítési szakkönyveket és a folyóiratokat. Megpróbálom ellesni az ott látott ötleteket.
Odafigyelek például, hogy virágaim színben és virágzás szempontjából is összhangban legyenek. Néha sikerül, néha nem. Ezért kertünk nem annyira szabályos, mint amilyeneket a kiadványokban látni. Mi azonban így szeretjük! Ilyen eklektikusnak.
Akik a pázsitot szeretik
Vödrös Mária (54) és Molnár Teréz (61) ikerházban laknak, Újfalun. Közös kertet gondoznak. Gyönyörű, ápolt pázsitjukat hol az egyikük, hol a másikuk öntözi, nyírja. A füvet itt-ott virágok tarkítják, a ház mindkét oldalán kicsit más stílusban.
Vödrös Mária és Molnár Teréz
Vödrös Mária Újfaluról
– Három műszakban dolgozom. Munka után kicsit kipihenem magam, aztán irány a kert: naponta két órát dolgozgatok benne. A kert iránti szeretetemet édesanyámtól örököltem, ő is nagyon szereti a virágokat. Én inkább zöld övezet kialakításába fektettem az energiáimat. A virágok elhelyezését és fajtáját évente változtatom. Elsősorban egynyári növényeket ültetek, mivel ezekkel nincs annyi gond – a műszakozás mellett nem tudnék többet foglalkozni velük.
– Nincs kedvenc virágom, a rózsától a liliomon keresztül a szarkalábig mindent szeretek. A szép kert szerintem elég költséges. A virágokat, bokrokat ugyanis nem én termelem ki, hanem vásárolom őket. Hol Magyarországon, hol itthon, hol katalógusból rendelek ezt-azt. Nagyon szeretem a természetet. Leülök a fák alá, megiszom egy csésze kávét, kicsit megpihenek. A zöld nyugtató hatással van rám. Sokan mondják, tetszik nekik a kertünk. Volt már olyan is, hogy járókelők megálltak, és megkértek, nem nézhetnének-e körül. Nem olyan nagy különlegesség, természetesen vannak az enyémnél szebb kertek is. Én azonban a magam számára csinálom, ez a hobbim, és nagy örömmel tölt el.
Molnár Teréz Újfaluról
– Szeretem, ha kora tavasztól késő őszig mindig virít valami az udvarban. Nagyon fontos a számomra, hogy szépen nézzen ki a ház eleje – és nemcsak nekem, hanem a férjemnek is, aki szintén szeret kertészkedni. Ő nyírja például a sövényeket. Nyugdíjas vagyok, a kerti munka tölti ki napom nagy részét. Naponta 3 órát foglalatoskodom (reggel 8 órától 11-ig) kizárólag a virágos kertemben, délután pedig a veteményesben munkálkodom. Talán ezért nem viselt meg, mikor öt évvel ezelőtt nyugdíjba mentem.
– Igazság szerint belőlem nem lenne jó virágárus, mert én bizony sajnálnám eladni a virágokat! Mindet megtartanám magamnak! Gyakran elnézegetem, ahogyan reggel kinyitják szirmaikat, este pedig becsukódnak. Mindenféle virágot szeretek, kedvencem azonban a rózsa – mindegy, milyen színű. Az évelő növényeket átteleltetem – persze, télen is rendszeresen öntözöm őket. Hiszen a virágok is élnek, lelkük a törődés: csak akkor szépek, ha állandóan foglalkozunk velük.
