Mindkét nem megkapta a szabad szexet, amit régen a vaskalaposok annyira tiltottak. S mégsem sült ki belőle semmi jó...

Norma kontra keserű valóság
Létezik egy olyan fogalom, hogy társadalmi norma. Ez a norma szabályozza például azt, hogyan kell férfiként és nőként viselkednünk. A nő és férfi fejében él egy berögzült kép arról, hogyan kell egy férfinak és egy nőnek ismerkedni, mozogni, szeretkezni. A férfiakban azt értékeljük, ha határozottak, aktívak – a nőkben azt, ha vonzóak, és gondoskodni tudnak a férfiról és a családról. A férfihoz az aktivitást, a nőhöz a passzivitást társítjuk. 

Az egyenjogúság eszméje azonban kimondja, hogy a nőnek is ugyanarra van joga, mint a férfinak. A ma divatos magazinok és insta-oldalak azokat az üzeneteket közvetítik, hogy a nők legyenek „bevállalósabbak és bátrabbak“. Legyenek szabadok, vegyék el azt, ami jár nekik – például a szexet. Hiszen egyenrangúak vagyunk. Ám mikor egy nő elkezd egy háztartásban élni egy férfival, hirtelen a régi elvárásokkal találja szemben magát. Hiába akarja átpasszolni a párjának a háztartási vagy a gyereknevelési feladatok egy részét, kudarcot vall. Ellenállással találkozik, s nem jó egy utálatos férfival élni egy utálatos helyzetben, ezért a nő vagy visszakozik, vagy körömszakadtáig harcolni fog az elveiért, aminek sosincs jó vége. 

Ezért is olyan sok manapság a válás és a szétválás: pár év együttélés után a nő és a férfi is feladja. A nő inkább egyedül csinálja tovább, a férfi pedig kislisszol a házi unalomból. Régen a válás szégyen volt, s a férfi a házasságban azt kapta meg, ami az egyik legfőbb igénye volt: az állandó szexet és a gondoskodást. Ma már a lányok szinte keresik az egyéjszakás kalandokat, s nem mondanak nemet – tehát nincs miért kitartani egy nő mellett. Könnyen lehet szexhez jutni, és nem is szól meg érte senki... A nőnek sem kell szorongania, hogy anyagilag tönkremegy, ha a férfi elhagyja, hiszen ma már a nők is keresnek, és – ha nehézkesen is – el tudják magukat és gyerekeiket tartani. Nincs miért együtt maradni: a „szex az eltartásért cserébe“ korszakának végleg leáldozott. 

Nincs randi Rögtönzött közvélemény-kutatásunk egyik verdiktje, hogy „ma a fiúk nem udvarolnak“. A lányok legalábbis ezt mondják. Ha ma egy lány nem akar mindjárt ágyba bújni, nem lesz rá második alkalma. Nem együtt járás van, hanem szex sok extrával. A megkérdezett lányok kétségbeesetten tudakolták, hogyan lesz nekik így férjük és családjuk... 

A fiúk nem kitartóak: nem próbálkoznak a szebbik vagy okosabbik lánynál, ha megkapnak helyette tíz másikat, akik igaz, hogy nem szebbek, de „kaphatóak“ a húspiacon. Ma már a férfiak nem tepernek a jobb (ám tartózkodó) nőért... Nem divat várni és vágyakozni, minden azonnal kell, a szexből is termék lett. 

A lélekbúvárok azt mondják: vigyázzunk! Nem a férfiak hozzáállása változott meg, hisz ők mindig is azt szerették volna, hogy szabad hozzáférésük legyen a nőkhöz. A fogamzásgátló tabletta elterjedésével (nem kell többé félni a teherbe eséstől) a nők változtak meg. A női szexualitás mindig el volt fojtva, a szexet élvező nőt kiközösítették, s még a múlt században is arról írtak a szerzők, hogy a lányokat meg kell óvni a test kísértéseitől és a bűnös vágyaktól. A szexuális élet a házasság által kontrollálva volt, s aki normát szegett, azt elítélték. Mára ennek vége, a nők is ugyanazt akarják, mint a férfiak – s ugyanúgy viselkednek, mint a férfiak. Az inga kilengett, Nóra kitört a babaházból! A társadalom egyre kevésbé elítélő, már a nők is kezdeményezhetnek, szexelhetnek, lehet egyéjszakás kalandjuk (sőt, a házasságok egy része innen indul).

web-bannerek-hirlevel-02_4.jpg

Átmeneti idő
Az optimistábbak azt mondják: ne essünk kétségbe! Átmeneti időt élünk, mikor is a nagy szabadságból a nagy szabadosságba zuhantunk, s az egyensúly majd helyreáll. A kapcsolatok dinamikája mindig változásban van... Igen ám, de az árat megint a nők fizetik meg. Egyedül maradnak, vagy egyedül nevelhetik a gyerekeiket, hiszen a férfi eltűnt mellőlük és gyerekeik mellől. 

Szóval, ez a világ már nem a régi világ... Tinilányok mesélik, hogy nem élvezik a szexet, de a fiúknál a szex már elvárás. Ám a harmincas, elvált nők igenis nagyokat hörpintenek „a szexuális szabadság poharából“. Elhagyta őket a párjuk, és ők nem akarnak újra alkalmazkodni (nem is igen van kihez), s gyerekeik mellé sem akarnak idegen férfit. Rájöttek, hogy a szexet viszont bármikor megkaphatják – sőt, olyan szép és jóképű fiúkkal és férfiakkal, akikhez eddig nem volt hozzáférésük, mert cserébe mást is elvártak tőlük, például, hogy vegyék őket feleségül. Ma azonban már nincs semmiféle elvárásuk a jó pasikkal szemben: csak az élvezetes szex. All you need is love...

Ma már a szakemberek azt mondják, a látszattal ellentétben ezt az új világot karmesterként nem a férfiak, hanem a nők vezénylik. A nők szerepe megváltozott, s ezzel az egész világ megváltozott. A WHO ajánlása szerint a boldogsághoz kell a jó szexuális élet, s a nők úgy érzik, ez nekik is kijár. Arra csak utóbb jönnek rá, hogy a végén egyedül maradnak, mert nem maradt eszközük arra, hogy a férfit maguk mellett tartsák...

Van másik!
A lányok sokszor ugyanúgy viselkednek, mint a férfiak. Ám még mindig vannak vágyakozó, hűséges lányok, akik nem az egyéjszakás kalandot keresik. S nem ijednek meg, ha a férfi vállvonogatva továbbáll azzal, hogy „Van másik!“. Sajnos, a menő lányok a diszkóban pont ezekre a típusú pasikra vadásznak, főleg, ha egy BMW-slusszkulcsot is kidobnak az asztalra. Most nőtt fel az a generáció, amelyik számára a szex nemcsak a házasság része, hanem bármikor, bárkivel szabadon elérhető. A női szabadság része. Ezzel a szabadsággal azonban sem ők, a nők, sem a férfiak (akik az ágyból felkelve azonnal menekülőre fogják, s másik nap már elfelejtenek hívni) nem tudnak mit kezdeni.

Varga Klára

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg