1918-ban a húsvétvasárnap március utolsó napjára esett. Szürke és felhős nap volt, még a hőmérséklet is nulla fok alá csökkent. Dúlt a spanyolnáthajárvány, és immár harmadik alkalommal tiltották be a húsvéti tojásfestést…

Húsvét volt, és az otthon maradottak virágvasárnapi barkaágról és hímes tojásról álmodtak. Kis lazaság következett volna a sok szomorúságban, ugye... Csak éppen Magyarországon megint betiltották a húsvéti tojás festését, immár harmadszor.

o_wbc9va.jpeg

Hinnénk-e, hogy a spanyolnáthában több fiatal, életképes férfi vesztette életét, mint a harcszíntéren? Amúgy a kór lefolyása hasonló volt, mint a koronavírusé, az áldozatok vérzéses tüdőbajban haltak meg. Érdekes módon a 24-40 éves korosztályt fertőzte meg, és a legtöbb áldozat is ebből a korcsoportból került ki. Az orvosok szerint az volt a baj, hogy az áldozatok erős immunrendszere túlreagálta a fertőzést, és elpusztította a tüdőszöveteket. A betegség onnan kapta a nevét, hogy először a semleges Spanyolországban írtak róla az újságok, mert máshol a hadviselő felek szépen eltitkolták.

Igazából a fertőzés Kansasból indult el, Amerikából, egy katonai bázis szakácsa jelentkezett orvosánál az első tünetekkel – majd az amerikai katonák szépen áthurcolták Európába, az első világháború hadszíntereire.

Mindenesetre 1918-ban, mikor már javában dúlt a járvány, nem lehetett többé szemet hunyni a sok áldozat felett. Náluk is elrendelték a karantént, és bezárták a közintézményeket (akárcsak most), a vasúti szolgálat pedig arra kérte a mélyen tisztelt lakosokat, hogy maradjanak otthon.

Mivel húsvét volt, az otthon maradottak virágvasárnapi barkaágról és hímes tojásról álmodtak – egy kis lazaság következett volna a nagy, háborús szomorúságban... Csak éppen Magyarországon megint betiltották a húsvéti tojás festését: immár harmadszor. Az ok nem a hagyományok eltörlésének szándéka volt, hanem a szegénység. A tojás nagy érték, nem lehet holmi festésnek alávetni!

1bkjtorq.jpeg

Nők ablakban valamikor a spanyolnátha idején

Háromszor törölték el

1916. április 4-én Tisza István miniszterelnök aláírta azt a rendeletet, amely először tiltotta meg húsvétkor a szokásos tojásfestést. „Az idén csendesebb lesz a nagyhét, és a lányok ujja nem lesz vérpiros a sok tojásfestéstől” – írták az akkori újságok. Megpróbáltak magyarázatot adni, enyhíteni a tiltás miatti feszültséget.

Eltelt egy év, megérkezett 1917 tavasza. A tojásfestés tilalma még mindig tartott, nem vonták vissza. Egyre mélyebben benne jártunk a háborúban, az újságok már csak a rendeletet szövegét közlik a lapokban, és vigaszként írják, hogy a húsvéti locsolás nem marad el. A Locsolókat tojás helyett flaskó várja a szerény asztal terítékén.

Újabb év, 1918-at írunk. Tavasztól két „harcszíntéren” is küzdött a nép, a fronton és otthon, a spanyolnátha ellen, ami pusztítóbbnak bizonyult, mint az első világháború. (Többen haltak meg benne, mint a háborúban, majd kétmillióra teszik Európában az áldozatok számát, Indiában 20 millióra, de az adatok pontatlanok, mert akkor is titkolóztak az illetékesek.) Szóval 1918-ban a húsvéti hímes tojás újra tiltva volt, immár a járvánnyal nyomatékosítva. Nem szabad az értékes tojást olyan hívságokra vesztegetni, mint a festés – s az emberek már nem is igen lázadoztak a rendelet ellen. El voltak foglalva a spanyolnáthával meg a halottak siratásával.

Minden bizonnyal az élelmiszerhiány miatt tiltották meg a tojás húsvéti festését és kereskedelmét is. Szükség volt minden ehető falatra, nem lehetett holmi színes tojásra pazarolni a drága alapanyagot. 

Egyszer minden véget ér, a háború és a járvány is. Ám 1919-ben békés időszaknak egyáltalán nem nevezhető „új”, kommunista korszak következett, a Tanácsköztársaság ideje. A húsvéti tojás tilalma az új rendszerben is életben maradt, elbújva a sok rendelet között.

Más, új „szokásokat” is bevezetett az akkori kormány. A legfelső vezetés biztosította a lakosokat, hogy szabadon gyakorolhatják hitüket, de ez csak a reggeli misére vonatkozott. Húsvétvasárnapra és húsvéthétfőre pedig proletárgyűlést hirdettek országszerte, melynek célja az új ideológia megismertetése volt. 1919 tavasza esős, nyirkos időjárásával egy elszegényedett, éhező és beteg lakosságra köszöntött rá. A háború és a spanyolnátha megtizedelte a felnőtt lakosságot, rengeteg rokkant tért haza a frontról. Általános volt az élelmiszerhiány, a szegények sokszor rabláshoz folyamodtak. Ezért aztán új rendeletekkel próbálták szabályozni a mindennapi életet. Külön húsbizottságot hoztak létre, majd kialakították a jegyrendszert. Épp a húsvét utáni hétre esett a sertéshús és marhahús kereskedelmi és fogyasztási tilalma. A böjti időszakban talán nem is számított volna ez a fajta korlátozás – de mivel az ünnepek utánra tették, nagy elégedetlenséget keltett. Minden bizonnyal az élelmiszerhiány miatt tiltották meg a tojás húsvéti festését és kereskedelmét is. Szükség volt minden ehető falatra, nem lehetett holmi színes tojásra pazarolni a drága alapanyagot. (A hallal és vaddal viszont szabadon üzérkedtek, az senkit nem zavart.) A tojásfestési tilalom alól csak 1920-ban mentették fel a lakosokat.

rc689veg_0.jpeg

Mennyiben lesz más a mi húsvétunk?

Mindenesetre biztos, hogy nem a megszokott húsvéti ejtőzésünket fogjuk tölteni valamelyik termálhotelban – és a húsvéti locsolkodás is elmarad. Hímes tojás van bőven, de nem lesz kinek adni. A történelem valamilyen formában mindig megismétli önmagát. A koronavírus felbukkanása tragikus módon ismét bebizonyította, hogy az emberiség rohamos fejlődése ellenére is tehetetlen maradt a természet hatalmas erőivel szemben.

–varga, néva–

web-bannerek-hirlevel-01.jpg