A masszázs (a szó a latin nyomkodás, gyúrás kifejezésre vezethető vissza) hatással van a bőrre, az izmokra, az ízületekre, a belső szervek működésére – és a léleknek is jót tesz. Akár a legrégebbi gyógymódnak is tekinthetnénk, hisz a sajgó testrészeket az ember mindig is ösztönösen nyomkodta, dörzsölte, hogy a fájdalmat enyhítse.
Persze, az igazi masszázs azért több ennél. Arról nincsenek írásos adatok, hogy hol alkalmazták először. Azt viszont tudni, hogy az ókori nagy civilizációkban már ismert volt. Kínában több ezer éves feljegyzések bizonyítják, hogy már tudatosan gyógyításra használták ezt az ősrégi tudományt. (Az első hiteles forrás, amely fizioterápiás kezelési módokról számol be, nagyjából időszámításunk előtt 2600-ra, Huang-ti kínai orvos érájára tehető.)
A betegség minden fázisában, a megelőzéstől kezdve, a rehabilitációig szóba jöhetett a masszázs. Időszámításunk szerint 620-ban a masszázst mint gyógymódot többször is említi a kínai irodalom, és a leendő orvosoknak is tanítják. Az egyiptomi birodalomban is megtalálható a masszázs ábrázolása – például egy domborművön. A görögök a masszázst már nemcsak gyógyításra, frissítésre, hanem a sportolók felkészítésére is alkalmazták. (Az orvosi masszázs megteremtőjének Herodikoszt, a híres tornászt és orvost tekintik.) A görögök orvosi alapismereteit a római orvosok is átvették, és fokozatosan kiépítették a gyógyfürdőket. Bár a források gyógyerejét helyezték előtérbe, a masszázsról sem feledkeztek meg.
A népvándorlás idején szinte teljesen eltűnik a római fürdőkultúra és a hozzá kapcsolódó fizioterápiás kezelés. A keleti világban viszont továbbra is jelentős szerepe van a masszázsnak. Európában a reneszánsz idején fedezik fel újra, de rövid időn belül ismét feledésbe merül. Legközelebb Napóleon katonái hozzák magukkal a török fürdőkből a 18. század végén mint teljesen ismeretlen kezelést, amelyet „massement”-nek neveznek. A modern masszázs – amit ma klasszikus vagy svéd masszázsként ismerünk – alapjait a 19. század elején a svéd Pehr Henrik Ling, a stockholmi gyógytorna és masszázs központi intézetének megalapítója fektette le.
Szabályos masszázsőrület viszont csak a 19. század második felében tört ki, a holland J. G. Metzgernek köszönhetően. Bizonyára az ő orvosi előadásainak és tudományos értekezéseinek köszönhető az is, hogy a masszázs ismét szerephez jutott a nyugati orvostudományban. Ezután számtalan ismert orvos értekezett a masszázs jótékony hatásairól.
Rengeteg masszázsfajta létezik. A legismertebbek közé tartozik a svédmasszázs, amely nyugati hagyományokon alapul. A klasszikus svédmasszázs az egész testre kiterjed, az izmok, az inak és ízületek átmasszírozására irányul. Elősegíti a mozgásfunkciók helyes működését, ellazítja a fájdalmasan feszülő, görcsös izmokat.
A sportmasszázs leginkább a svédmasszázshoz hasonlít, ám annál sokkal intenzívebb. Erősebb dörzsölő, gyúró, ütögető fogásokat alkalmaz, és a mélyizomzatra is kihat. A sporttevékenységek előtti masszázs felszabadítja a merev, görcsös izmokat, ezáltal azok rugalmasak, ellenállóbbak, terhelhetőbbek lesznek, és csökkennek a sérülések esélyei. A közvetlenül az izmok terhelése után végzett masszázs célja, hogy a szövetekből a salakanyagok mielőbb eltávozzanak. Az ezt követő masszázsok az izmok regenerálódását szolgálják, segítenek a megfelelő izomtónus visszaállításában.
A lávaköves masszázs eszközei a különböző méretű meleg bazalt- és hideg márványkövek, amelyeket a testre, illetve alá helyeznek az energiavonalak és a főbb energiaközpontok mentén. A meleg kövek nyugtató, masszázsszerű érzetet keltenek, míg a hideg kövek stimulálnak, és jótékony hatással vannak különböző gyulladásokra. A köveket és a masszírozandó területet speciális olajjal kenik be, melyhez illóolajat csepegtetnek. A lávakő hosszú ideig megőrzi a hőt, és a meleg hatására az illóolajok a bőr mélyebb rétegeibe is be tudnak jutni.
A thai masszázs ősi távol-keleti masszázsfajta. Az izmok nyújtásával, nyomásával, különböző testhelyzetek felvételével biztosítja a szabad energiaáramlást, oldja a fájdalmakat és a merevséget.
A kezelés során nem használnak sem olajat, sem krémet. A masszázs a talajon elhelyezett matracon történik, könnyű, kényelmes ruhában.
A masszőr az akupresszúrás pontokat ingerli, ún. nyomásos technikával. Az ujjain kívül a kézfejét, könyökét, térdét, lábát és talpát is használja masszírozásra.
A shiatsu masszázs az akupresszúra és a masszázs speciális kombinációja. A masszőr az ujjak nyomását alkalmazza a test meridián pontjain. Ez a masszázstechnika Japánban fejlődött ki, de gyökerei egészen az ősi hagyományos kínai orvoslásig nyúlnak vissza. (A shiatsu japán szó jelentése ujjnyomás.)
