Amikor 1995-ben (az Új Nő 10. számában) közzétettem Az egészségre ártalmas sárga ABC című írásomat, úgy gondoltam, hogy a „sárga ABC” első betűje által jelzett betegséggel már többször nem kell foglalkoznom.
Hiszen az utóbbi években annyit javult a közegészségi, higiénés állapot – vízellátás, élelmiszer-biztonság stb. –, hogy nincs alkalom „a mosatlan kéz betegségének” tartott sárgaság járványos nagyságú megjelenésére. Nos, tévedtem!
A ma hepatitisz A-ként számon tartott, vírus okozta májgyulladás itt lappang közöttünk a 21. században is. Mindenekelőtt szögezzük le: a sárgaság (orvosi nevén ikterusz) csupán tünet, valamilyen betegségnek a szemmel látható – és ezért aránylag könnyen felismerhető – tünete. Minél idősebb a „besárgult” beteg, annál valószínűbb azonban, hogy a sárgaság hátterében nem csak a máj gyulladása (a hepatitisz) áll.
Sárgaságot okozhat például a máj által termelt epe elvezetésére szolgáló vezeték elzáródása is, amely általában az epekövesség szövődménye. Mindenképpen fontos tehát, hogy a sárgaság megjelenésekor – először a szemfehérje sárgul be – jelentkezzünk orvosunknál, aki a vér- és vizeletvizsgálat, no meg a páciens előbbi betegségeinek (epekövesség, vérátömlesztés a múltban stb.) ismeretében el tudja dönteni, mi állhat a sárgaság hátterében.
Amennyiben az A típusú májgyulladásról van szó, a beteg és orvosa is megnyugodhat. A hepatitisz A – különösen gyermekkorban – a vírus okozta májgyulladások legenyhébb formája.
„Fertőző sárgaságnak” is nevezték, hiszen ha egyszer felütötte a fejét egy közösségben, előbb-utóbb szinte mindenki elkapta. Lappangási ideje néhány hét. Okozója vírus, amely a széklettel, vizelettel jut ki a beteg testéből. Áldozatai főleg a gyermekek. Enyhe lefolyású betegség, nem válik krónikussá, és átvészelése védettséget hagy maga után. Gyakran panaszmentes, de jelentkezhet megfázásszerű tünetekkel: emelkedett testhőmérséklet, izomfájdalmak, étvágytalanság, esetleg hányinger.
A legjellegzetesebb tünet a már emlegetett sárgaság: a szemfehérje és a bőr sárga elszíneződése. Ha megoldható a beteg elkülönítése a közösségtől – a gyermek nem mehet óvodába, iskolába –, nincs szükség kórházi befekvésre. Kezelése ugyanis csak tüneti: ágynyugalom, májkímélő diéta, esetleg láz- és fájdalomcsillapító.
Fontos tudni, hogy léteznek tünetmentes vírushordozók is, ezért a fő megelőzési mód az alapos kézmosás, a nem ivóvíz minőségű csapvíz kerülése, valamint a mosatlan vagy szennyezett vízzel mosott gyümölcs, zöldség, élelmiszer fogyasztásának kiiktatása.
Hasonlóan a hepatitisz B-hez – amely ellen gyermekkorban kötelező védőoltás létezik –, a hepatitisz A ellen is kérhető védőoltás, de erre általában nincs szükség. Ám „biztos, ami biztos” alapon ajánlatos e védőoltás főleg azon felnőttek számára, akik valamilyen krónikus májbetegségben szenvednek (alkohol!), illetve az adott közösség tagjai számára. Legfontosabb azonban a tiszta, mosott kézre való ügyelés, a személyi higiéné fokozott betartása. Jó alkalom ez a gyermekek higiénés életmódra szoktatására is. Szájmaszk viselése nem indokolt, hiszen a vírus a levegőben nem terjed.
