A mai kombájn modern, hatalmas masina. Az aratás pedig olyan, mintha számítógépes játékot játszanánk egy joystickkal, csak közben kint vagyunk a jó illatú természetben.
Ma már a nő is ott ülhet a vezetőfülkében, kezében a botkormánnyal. Kombájnosunkat – aki a modellek között is első lehetne – az alistáli határban fényképeztük kedves CLAAS kombájnja előtt. Az alsószeli Daragics Júlia Rebeka agrármérnöknek tanul Nyitrán, de mellette szánt, vet, traktort és kombájnt is vezet. (Fotók: Dömötör Ede)
Nyert már szántóversenyt és fejőversenyt. A széna bukéja számára a legkedvesebb illat. Azért szeret kint a határban, mert ott minden kiszámítható. Ha vetünk, akkor aratni is fogunk.
A forró és poros aratásoknak vége. A mai kombájnos légkondicionált fülkében ül, és a botkormányon csak megnyom egy gombot. A kombájn magától arat – csak a búza maradt a régi, aranysárga.
Hol vannak a marokszedő lányok és a kévekötő fiúk? No, ők igazán a múlt homályába vesztek...
Középen a marokszedő asszony
Az én nagypapám még kaszált, a nagymama szedte a markot utána, anyukám pedig hordta nekik a vizet.
Konrad Lorenz a mai világ nagy bűnének a tradíció lerombolását tartotta. Ma a fiú szinte sehol sem látja az apját munka közben. Régen hamar megkapta a kaszát, az apa kötényében ott volt a kaszakő, a fiú pedig mellette serénykedett. Régen a fiú az apa, a lány pedig az anya keze alá dolgozva sajátította el a hétköznapok fortélyait.
Ma az aratásnál az a nagy kunszt, hogy a számítógépbe jó adatokat tápláljunk be... Nem is olyan régen még ajtó sem volt a kombájnon, nemhogy klíma benne. A „fapados“ kabinok üvegházként működtek, por volt bennük és meleg. Bezzeg ma! A mai aratógépek mindent jeleznek a magtartály telítettségétől kezdve a szemveszteségig.
S hogy mit csinál a GPS? Ide táplálják be a parcella adatait, ez pedig a műholdtól kapott jel alapján viszi a gépet.
Én úgy képzelném, minden fiú álma, hogy egy ilyen masinát vezethessen. Pedig nem így van, a mai fiúk nem tudják, hogy néz ki egy kombájn, ezért nem akarnak kombájnosok vagy traktoristák lenni. A való élet messze került tőlünk. A tudás már nem megy át egyik generációról a másikra.
