Az adventnek az elcsendesedésről kellene szólnia. Kissé nehéz azonban lecsendesíteni lelkünket, ha a sarki bolt rádiójában az Alza manó óriási árleszállításokról ordít, a TV-ben pedig bombaként robban a Black Friday híre...
Szombat reggel kipihenten csoszogok le az emeletről, szorosra húzva magamon a plüssköntöst. A konyhaablakon kipillantva szinte az Üvöltő szelek egyik jelenetében érzem magam.
Kelenye igazi isten háta mögötti palóc falucska. Aki nem tudja, hol keresse, talán meg sem találja. Szigorúan véve nem beszélhetünk „zsákfaluról”, mert Ipolyfödémes felől is megközelíthető egy erdős, kanyargós utacskán.
Hogyan nézett ki egy palóc falu, s mi maradt meg belőle? Kelenye megmutatja. Zsákfalu, ahonnan kifelé nem sok út vezet, ezért sokáig megtartotta régies arculatát.
Az üdülések és nyaralások története a messzi régmúltban gyökerezik. Bennünk bujkál a mehetnék, vágyunk rá, hogy becsukjuk magunk mögött az ajtót, más tájakat is lássunk – még akkor is, ha csak a folyóparton verünk sátrat, és bográcsgulyást főzünk.
Tej, kenyér, hús: az előrejelzések szerint minden drágulni fog. Azt mondják, a fogyasztó akkor jár jól, ha közelebb megy a termelőhöz. Ez azt jelenti, hogy megpróbál egyenesen tőle vásárolni.
A modern kor nem csupán műanyaghegyeket hozott magával, hanem a kulturális szemét fogalmát is. A média egy medréből kilépő, zavaros folyóhoz hasonlít: tele van hulladékkal és szeméttel.
