Majd négy évtizeddel ezelőtt a Szlovák Rádió magyar adásának hullámhosszán feltűnt egy férfias, megnyugtató hang. Az évek múlásával sok minden megváltozott Polák László körül, mégis maradt az, aki mindig is volt és lesz: tehetséges, szakmai alázattal megáldott rádiós.
Idén számunkra különösen érdekes volt a Cannes-i filmfesztivál, ugyanis egy ifjú pozsonyi rendező filmjét is beválogatták a versenybe. A fiatalembert úgy hívják, hogy Prikler Mátyás.
Egy csodálatra méltó asszonyt, dr. Kantha Máriát szeretnénk bemutatni, aki miután elviselte az elviselhetetlent, úgy érezte: élete akkor kap ismét értelmet, ha segítő kezet nyújthat a daganatos megbetegedésben szenvedő gyermekeknek.
Hosszasan hagyom kicsengeni a telefont. Már épp azon vagyok, hogy feladom, amikor lágy hangon beleszól Győrfi Sylvia, a hazai fodrászat egyik legismertebb egyénisége.
A keleti jóga feje tetejére állította a nyugati világot – ma mindenki jógázik. Miért lehet ennyire szeretni? – kérdeztünk három oktatót, akik hosszú utat jártak be, mire megtalálták a jógát.
Mácza Mihály muzeológus, történész és író alakja szinte hozzátartozik Komárom városához. Lelkesedése pillanatokon belül magával ragadja hallgatóit, miközben körbevezeti őket a több száz éves Duna parti város utcáin.
– A társ elvesztése után hamar előjön a kérdés: „Miért éppen velem történt meg?” Ezzel párhuzamosan megjelenik egy újabb irracionális kérdés: „Mi mindent lehetett volna még megtenni, mit mulasztottam el?”
Az ékszer elárulja, kik vagyunk – és azt is, hogy kik szeretnénk lenni. Hathatunk közönségesnek, ha melléválasztunk, de tisztelhetnek dívaként, ha értjük a csíziót.
Pár évvel ezelőtt egy kiállításon lenyűgözve álltam meg egy kép előtt: Labirintus volt a címe. A kép azóta is bennem él. A festő, Czafrangó Sylvia Komáromtól nem messze, Gyulamajoron alkot.
"Ha egy boldog embert megkérdezel:
Miért vagy boldog? – nem tud felelni rá.
Ha már mond valamit, nem igazán boldog! (…)
Egy igazán boldog, ha egyáltalán felelni tud
az értelmetlen kérdésre, azt mondja: “Csak!”"