Vannak jó napok. És vannak napok, amikor – jobb híján – a közösségi hálóra menekülünk. S ahogy görgetünk, meglátjuk őt. Tovább már nem megyünk, minek, inkább olvassuk lányos humorral írt bejegyzéseit. S mire a végére jutunk, már nem is látjuk olyan sötét színben a világot. Hogy ki ez a jókedvvarázsló? Ő Lepke, hivatalos nevén Golden Butterfly Angel of the Dreams, akinek a gazdija a népszerű írónő, Fejős Éva.

Egy éve még élt öreg kutyátok, Rumli. Őmellé került Lepke. Miért pont ő?

– Mindenképpen szerettem volna egy golden retrievert. Szerelmes vagyok ezekbe a nyugodt, okos kutyákba. Szilvi Hanova, Lepke tenyésztője küldött egy videót a kutyusról, de akkor már tudtam, hogy ő lesz a kiválasztott. Lepke jól bírta az utat Komáromból, úgy jött mellettem, mintha mindig is ismert volna. Simán beilleszkedett a családba, egy éjjel sem sírt. Édes, imádni való, csajos kutya. Még sosem volt szuka kutyám, és most látom, hogy mekkora a különbség a kanok és a szukák között. Lepke bájos-bújós még most, másfél éves korában is.

– Miért tartottad fontosnak, hogy Lepkének saját oldala legyen?

– Nem tartottam fontosnak, csak úgy jött magától. Én is szeretem a kutyás oldalakat, szeretem nézni a kutyás képeket. Úgy gondoltam, Lepkére is kíváncsiak lesznek néhányan. 

– Érdekes olvasni a kommenteket. Úgy írnak Lepkéről, mintha ember lenne. Tanácsokat adnak és kérnek tőle. Nem vesz el sok időt a válaszadás?

– Nem. A telefonomon folyamatosan online vagyok. Lepke oldala egészen fura: neki sokszor több lájkja van, mint amennyit az én „húszezres” oldalamon kapnak a posztok. Együtt éreznek vele, amikor panaszkodik, hogy duci lett, és fogynia kell. Lepke nevében valahogy szívesebben mondok véleményt bizonyos kérdésekben. Mert egy kiskutya azért más: ő „beleugathat” mindenbe. 

– Reménykedhetünk benne, hogy idővel Lepke is ír majd egy könyvet?

– Lepke hangja „megvan”, biztosan megírja a könyvét is. Egyelőre nem tudok a segítségére lenni, mert a télen megjelenő regényemet, a Száz Éjjel Ügynökséget írom.

– Gyakran szerepeltek újságokban, tévéműsorokban. Megesett már, hogy az utcán felismerték?

– Igen. Előfordult, hogy kiabáltam neki a Duna-parton, és megállt egy-két járókelő, és rácsodálkozott: „Nahát, ő a Lepke?!” Vannak olvasóim, akik játékokat küldenek neki. Lepke belopta magát a szívünkbe.

– Nemrég Lepke új társat kapott, egy flat coated retrievert. 

Rumli halála óta Lepke magányos volt. Egy egyéves kutya még játszani szeretne, hát májusban megérkezett a tízhetes Mokka. Azóta nagy az élet a házban, megy a játék, senki sem unatkozik. Mokka kan, most már lassan öt hónapos, és cuki, ahogy tanul Lepkétől. Persze, sok rosszaságot is eltanul.

– Szuka és kan – lesz szerelem?

– Ha arra gondolsz, hogy lesznek-e kiskutyáik: hát nem, persze hogy nem. Épp elég kutya keres gazdit magának, s nem szeretném szaporítani a gazdikereső kutyák számát. Lepkét éppen ezért ivartalaníttattuk. És megnyugtatok mindenkit: ugyanolyan KISLÁNYOS, imádnivaló maradt, mint volt. S aki erre azt mondja, hogy persze, csak most meg súlyproblémái vannak, annak kedvesen elmondom, hogy kölyökkora óta nagyon falánk. Tehát semmi sem változott, csak nem tüzel... 

– Ezek szerint nem igazán vagy romantikus alkat, pedig sokan olyan szerzőnek tartanak. 

– Imádom, amikor a párom meglep valamilyen romantikus programmal, tehát van bennem romantika. A szerzőség más kérdés: könyveimet a romantikus szórakoztató irodalomba sorolják/soroljuk. A borító alapján skatulyáztak be, aztán ott ragadtam... Én azt gondolom, a regényeim a bátorságról, a döntésekről és a választásokról szólnak. Néha van bennük szerelem, máskor nincs. Az Úton hozzád például egy jogi krimi. Van benne egy kis romantikus szál, de nem az a lényeg, az inkább csak a körítés. Megjelenik benne az a Magyarország, ahol élünk, az évtizedekig eltussolt környezetszennyezési ügyekkel, a korrupcióval, de olvasás közben tehetünk egy izgalmas „kirándulást” Hongkongba vagy egy egzotikus karibi szigetre.

– És miközben írtál egy terjedelmes korrupciós krimit, beindítottad saját internetes magazinodat is. Hiányzott az újságírás? Tudvalevő, hogy sokáig a Nők Lapja munkatársa voltál.

– Régóta szerettem volna egy olyan magazint, amelybe arról írok, amire kíváncsi vagyok. A fejoseva.com a reményeim szerint egy csajos, érdekes, szórakoztató magazin. Az olvasók visszajelzése alapján pedig egy kis sziget, ahol mindig nyár van, ahol mindig lehet egy kicsit „nyaralni”...

– Köztudott rólad, hogy szenvedélyes utazó vagy, honlapodon megosztod az élményeidet. Nemrég mintha azt olvastam volna, hogy tengerparti esküvőre készülsz… 

– Legfeljebb azt olvashattad, hogy egy távoli tengerparton buliból megejtenénk egy szertartást. Hagyományos esküvőre viszont nem vágyom, és nem is tervezem. Azt gondolom, a szerelem nem a papíron múlik. 

– Régóta élsz a pároddal. Szerinted van titka a jól működő párkapcsolatnak? 

– Biztosan, sok is. Nálunk részint az, hogy nagyon egymásra találtunk. Még ma is rengeteg a közös témánk: esténként elmegyünk sétálni, vagy csak leülünk vacsorázni, és egy-másfél órát csak beszélgetünk, megállás nélkül. Mindig van egymásnak mondanivalónk, hasonlóan látjuk a világot. Fontos, hogy elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Mi nem próbáljuk megváltoztatni egymást. Vannak persze dolgok, amiken lassan változtattunk, de egymást úgy szeretjük, ahogy megismertük. Nekem például nagyon jó, hogy nem kell konyhatündért játszanom, mert mindketten tudjuk, hogy nem én fogom kapni a következő Michelin-csillagot a főztömért. Viszont szeretjük a pirítóst, azt remekül készítem. És ha megunjuk, elmegyünk egy étterembe vagy anyuhoz enni. Szóval, nem gyártjuk a problémákat, hanem megoldani szeretjük azokat. 

 

Janković Nóra

Lepke pink pórázon