Egy francia sanzonénekesnő és egy hollywoodi színésznő. Az akkori világ legelismertebb dívái voltak, istennők és örök legendák. Nézzük meg őket a Komáromi Jókai Színházban!
Ahogy velem szemben ülve a kávéját kevergeti, ugyanazt a zavart látom rajta, mint Komárom főterén, ahol az emberek büszkén várták a világjáró vándort, aki kerékpárral vágott neki a nagyvilágnak. Harmincöt éves, Szeder Lászlónak hívják, geográfus, és időnként hónapokra eltűnik a biciklijével.
Miért van az, hogy amiben ő egy vonzó, szexi nő, abban én úgy festek, mint egy zombi? Neki miért áll jól, s nekem miért nem? A magyarázat egyszerű, tudom meg Ragány Angéla színtanácsadótól és stílusszakértőtől.
A komáromi fiatal fotográfus, Pálinkás Eszter gondolt egy nagyot, és elhatározta, hogy élővé teszi a múltat, megörökíti képeken a padlásokon fellelhető régi viseleteket.
Borbély Alexandra nemrégiben Berlinben átvette a legjobb európai színésznőnek járó díjat. Nagy elismerés ez, hiszen Juliette Binoche elől nyerte el. Milyen lehet egy ilyen szürke, kisvárosi koraestén?
A folyosón sűrű, beszédes csend honol. A színpad felől cipőkopogást hallok. Végre a félhomályban felbukkannak a színészek. A próbának vége. Vajon milyen...
"Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."