A magyar kultúra fellegvárában vagyunk, a Komáromi Duna Menti Múzeumban. Vajon honnan jött az ötlet, hogy egy kisvárosban múzeumot alapítsanak? – kérdezem Gaál Ida művészettörténészt és néprajzkutatót.
Először a kissé ormótlan hangszert veszem észre, és csak utána a vékony, törékeny lányt. Ujjai a húrokon pihennek, míg felé nem fordulnak a fények. És akkor hirtelen minden megváltozik, de legfőképpen a lány.
Nincs elég női szerep? Miért csak három színésznő van a Komáromi Jókai Színház társulatában? És miért hét férfi? Zúdítjuk a kérdéseket a színház dramaturgjára...
Nálunk negyven évig tagadták a karácsony vallási töltetét. Pedig a vallások megtartó erőként működnek, és mindegyik „családban” gondolkodik. Ha ezt egy kultúra megtagadja, akkor pár generáció múltán lezüllik. A történelem legalábbis ezt mutatja.
Az esti előadások előtt már messziről látni a Jókai Színház lámpáit, melyek az épület fehér falát szinte misztikus fénnyel vonják be. Tóth Tibort, a Komáromi Jókai Színház igazgatóját az új évadról kérdeztük.
A férfi homoszexualitás kétszer gyakoribb! A nő nem ismeri a saját értékét! Miért depressziós a magányos férfi? Mert a legfőbb hajtóerő a szaporodás, s ennek kudarca végzetes egy igazi férfi számára.
Azt gondoljuk, hogy mikor utoljára szólal meg a csengő, a pedagógusok leteszik a lantot, hazamennek szépen, és vígan vakációznak. Vajon mit csinál az a sok...
Pár évtizeddel ezelőtt még megírtuk szépen, gyöngybetűkkel a szerelmes levelet, gondosan leragasztottuk a borítékot, felbélyegeztük, és elvittük a postára. Ma nem olvasná el senki, mert a világ megváltozott: a párokat háromsoros ímélek és négyszavas üzenetek kötik össze.
Ma megszokott, hogy nagytakarításkor a jótékony esti homályban kicsempésszük a szemetesbe a régi, megunt tárgyainkat. Nem gondolunk arra, hogy abból a „kacatból” is lehetne valami szépet alkotni. Lakbear Zoli „upcycling artist”, DIY (Csináld magad!) alkotó és hivatásos álmodozó.