Van Tóthpál Gyula szlovákiai magyar fotóművésznek egy képe, amelyen egy kistestű kutya gömbölyödik egy farönk mellett. Ilyen kutyát láttam nemrég Pozsony egyik forgalmas útkereszteződésében.
Az állatok jobbak, mint mi, emberek, állítják egyesek. Mások szerint az állat csak egy szőrös, kevéssé higiénikus játékszer. Mi az a különleges plusz, amit az állatoktól kapunk?
Vannak, akik kutyát tartanak, és vannak, akik kutyával élnek. Mi ez utóbbiak táborát erősítjük. Gazdik vagyunk, sőt: amióta a gyerekeink felnőttek, a négylábú kedvenceinket előléptettük szőrös kutyagyerekekké.
Mondják, hogy a kutya az ember leghűségesebb társa. Sokan azonban e bensőséges kapcsolatot felrúgva, egyszerűen elveszejtik, kikötözik, zsákba teszik megunt négylábújukat.
Zoe Líšková munkájából kifolyólag sok kutyussal és gazdival találkozott már. A fiatal lány nővérként dolgozik egy állatorvosi rendelőben, ahol sokszor látja, amint a megszeppent kutyusok azt lesik, vajon mit tesz majd velük a doktor bácsi.
A lélek kitűnő ismerője, Márai még csak sejtette az utóbbi évtizedekben tudományosan, orvosilag igazolt tényt. Vagyis azt, hogy a háziállatok, házi kedvencek tudatos bevonása a gyógyítás folyamatába rendkívül jótékony hatású lehet.
Egyre többet tudunk az állatokról, figyelünk az étrendjükre, az egészségükre. Ezért gondoltuk úgy mi itt az Új Nőben, hogy a közeljövőben foglalkozni fogunk négylábú kis kedvenceinkkel – jó és rossz értelemben is.
Ma már tudjuk, hogy a kutya megneveléshez nem elégségesek a családi körös foglalkozások – sem a tévés kutyaiskola tanácsadása. A kutyaidomítás mindig a gazdi – vagyis saját magunk megnevelésével – kezdődik.
"Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében. "