Mit nem felejtünk el soha? Az első szakítást, az első napot az első munkahelyen. Mélyen az emlékezetünkbe vésődtek. De hogy mi volt tegnap? A szürke hétköznapokra nehéz visszaemlékezni.
Hiába keressük az Ivermectint a gyógyszertárakban – annak ellenére, hogy februárban humán gyógyszerként is beregisztrálták koronavírusra, nem kapható. Írásunkban egy szlovák politológus járja körbe a gyógyszer körüli huzavonát.
Így néz ki a női nemi szerv, amit bevarrtak. A menstruációs vér nem tud távozni, a megcsonkolt nő embertelen fájdalmakkal küszködik – az orvosok gyakorta találkoznak hasonló esetekkel: még itt, Európa közepén is!
Ma minden valamirevaló szépségblogger azt hangoztatja, hogy mennyire fontos a fényvédő. Arcunkon és testünkön a bőrt nem csupán a fránya gravitáció húzza a föld felé, hanem elsősorban a napocska sugarai károsítják. Ezek a sugarak még az üvegablakon is áthatolnak, ezért fényvédőzzünk, fényvédőzzünk!
Mindenki már hajnalban a gép előtt ül, hogy oltásra regisztráljon. Oltóanyag pedig nincs. Azonban végre elkezdték adni az Ivermectint a betegeknek – a hírek szerint stabilizálja az állapotot. Miben rejlik az Ivermectin csodája?
Egyre több fiatal szorong, és szenved pánikrohamoktól. Nekik talán még jobban hiányzik az elveszett élet édessége, mint az idősebbeknek, hiszen ők még alig éltek. Mit tudunk a pánikrohamról? Hogyan lehet elkerülni?
Az apa újra megnősült, és a gyerekek kaptak egy gonosz mostohát. Sok mese kezdődik így. A mai régi és új feleségeknek legalább olyan nehéz, mint a gyerekeiknek!
Kamaszkoromban szerettem az indiános regényeket. Annál szomorúbban érintett, amikor megtudtam, hogy az indiánok, ahogy fokozatosan elveszítették területeiket, rezervátumokba kényszerültek. Akkor még úgy gondoltam: megfosztották őket a szabadságuktól.
"Szép Tündérország támad föl szívemben, ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, ilyenkor decemberben."