Léna egy lakótelepen él. A férjével kiegyensúlyozott, jó házasságban élnek, és amennyire én tudom: az együtt töltött évek alatt mindvégig hűséges volt. Soha semmi kilengés, félrelépés. Most valami mégis megváltozott...
Tönkrement a párkapcsolata? Mással is megesik, naponta ezrekkel. Titokzatos módon minden szakításba belejátszanak a közösségi hálók, az ímélek és a mobil. Ezért hajlamosak vagyunk rájuk fogni – minden rosszat.
Újévkor az első nap szerencséjével az egész esztendő sikerét igyekeztek biztosítani. Az újév ünnepléséhez hozzátartozik a zajkeltés – mostanában a durrogó petárdák, régen a kolompolás. A zajjal igazából a rosszat akarjuk elűzni.
Mi itt, Európában keresztény ihletettségű kultúrában élünk. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki hívő, de nem tudunk egy festményt megnézni anélkül, hogy ne...
A pszichológusok szerint társadalmunk degenerálódik. Szüntelen a hozzánk illő párt keressük. Az új szerelemről nagyon hamar kiderül, hogy nem az igazi. Sőt: elviselhetetlen.
",,Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."