Mit meg nem adnék azokért a gondtalan nyarakért, amikor a lesült arc, a tucatnyi szúnyogcsípés még nem zavart. Amikor a tábortűznél elégetett szalonnánál finomabb ételt elképzelni se tudtunk, a napok pedig végtelen fürdés, bringázás és jégkrém-, dinnye- meg kukoricaevés körforgásává olvadtak egybe.
Lépjünk be egy olyan világba, ahol nem gondolunk a kalóriákra, a porcukor sem az ellenségünk, a lekvár pedig lefolyik az állunkon. Vegyünk fel álarcot, és...
"Van a karácsonyban valami, ami újra meg újra visszaröpít magunkhoz, az emlékeinkhez, vágyainkhoz, egész gyermeki lényünkhöz, amellyel még mindig tágra nyílt szemmel, ámuldozva várjuk a csodát a titokzatos ajtó mögött."