Luca és Ilona egy halászt keresnek, ám közben eltévednek a Duna egyik kiszáradt medrében. Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen barátra lelnek egy lett hód személyében. Mindeközben Lucát aggasztja, hogy a gyomra furcsa mormogó hangokat hallat...
Emlékszem, hogy eleinte nem igazán tartottam a járványtól. Messzinek tűnt. Ám mára kiderült, hogy van olyan veszedelem, amitől semmilyen határ nem képes megvédeni minket. Azóta majdnem egy év eltelt...
Azt mondják, hogy aki a tengerparton él, az idővel megunja a partot nyaldosó hullámokat. Így vannak ezzel a hegylakók is, csak nekik abból van elegük, hogy meredek dombokon kell megközelíteni a házukat.
Képzeljünk el egy tengeri teknőst, ahogy lazán úszik a vízben. Úgy néz ki, mint akit semmi sem érdekel, csak létezik az óceánok és tengerek végtelen kékségében...
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyúl, akit Péternek hívtak. Péter városi nyúl volt, és a kis Beatrix sokat játszott vele. Ekkor még senki nem sejtette, hogy a róla készült rajzok őt és kis gazdiját is híressé teszik...
Egyre többször futottam bele olyan képekbe, amelyeken luxus-óceánjárók – magasztos kinézetükhöz képest egyáltalán nem magasztos módon – egymás mellett lötyögnek. Lustán rostokolnak, és rossz vasként arra várnak, hogy kibelezzék és darabjaikra szedjék őket.
Elevenen megmaradt bennem az a pillanat, amikor egy lány az egyetemen megkérdezte tőlem, hogy én egyébként mit csinálok falun. Hogy érti, hogy én mit csinálok falun? Reggel felkelek, megnézem az üzeneteimet (amihez nem megyek ki a galambházba a postagalambjainkhoz, hanem simán a telefonomért nyúlok), elolvasom a híreket, kiveszem a hűtőből a reggelim, megmosakszom, felöltözködöm, aztán megyek a dolgomra...
"Karácsonyi ajándék ötleteim: az ellenségednek megbocsátás, az ellenfelednek türelem, a barátodnak szeretet, a partnerednek szívesség, mindenkinek jóindulat, minden gyermeknek egy jó példa, magadnak tisztelet."