Hogy miért szeretjük a zserbót? Összeállításunkban érdekességeket gyűjtöttünk össze Émile Gerbeaud-ról, vagyis a cukrászról, akinek ezt a fantasztikus süteményt köszönhetjük.
Tudni kell arról, hogy akármennyi idő telik el, akármennyi modern kütyü hivatott bizonyítani a civilizáció győzelmét, az ember nem tud megváltozni, és mindig a gyengébb nyakán akar táncolni.
Nem tudom, feltűnt-e már valakinek, hogy a vécépapírtekercsen egyre kevesebb a papír, és egyre nagyobb a guriga. Vajon fából lett hirtelen több, esetleg a pénztárcánk lett vaskosabb?
Toszkánában az élet felhőtlen, az ételek könnyűek, s úgy isszuk a bort, hogy közben a kabócák zenéjét hallgatjuk. Király Anikó – miután szalmakalapban, nyakszirtjén nedves zsebkendővel végigjárta az aranybarna lankákat – jó szívvel ajánlja ezt az utat rajzos útikalauzában.
A nyaralókkal teletűzdelt utca teljesen kihalt. Nem is csoda, hiszen az ember nem azért megy nyaralni, hogy reggel hétkor a kisbolt felé caplasson. Kivéve a nagymamákat. Ők nem ismernek kegyelmet, ha az unokák reggelijéről van szó.
Vajon mi jó testvérei voltunk és vagyunk egymásnak? – töprengtem a „nővérek” címkével ellátott emlékeim között kutatva. Civakodást, hisztit, duzzogást kerestem. Megdöbbentett, hogy semmi ilyesmit nem találtam...
Ma van augusztus 20-a, Magyarország születésnapja. Miközben az idei ünnepről merengtem, egy igazán kedves emlék kúszott be gondolataim közé. Egy kedves emlék egy régi augusztus 20-áról...
"… abban a pillanatban, amint valakit elítéltél, valójában magadat ítélted el. Ha bántasz
valakit, magadat bántod, senki mást…Gondolj csak a szeretetre… Kinek szeretsz, amikor
szeretsz? Másnak, vagy magadnak?"