A hagyományos férfiviselkedés (amikor az apa a családfenntartó, övé a döntő szó) napjainkra eltűnt a családok életéből. Sőt, az apák válás esetén nem is élnek együtt a gyerekeikkel. 

A szakemberek megvizsgálták, milyenek lesznek azok a fiúk, akik otthon nem kapnak elég apai figyelmet – vagy azért, mert az apa nem él velük egy háztartásban, vagy azért, mert az apa nem képes megfelelni az apai szerepnek. Szóval, mi van akkor, ha a fiúknak hiányzik a mintakép.

Agresszivitással leplezik a bizonytalanságot
A fiúgyermek azért nem bízik önmagában, mert mindennapjaiból hiányzik a pozitív visszajelzés. Hiányzik, hogy apa sohasem dicséri meg. Ha a gyermek nem biztos magában, a jelszava az lesz, hogy „alázz meg másokat, mielőtt téged aláznak meg”. Ha a fiúgyermek előtt nincs minta, akkor nem tudja, hogyan viselkedjen férfi módjára a döntő helyzetekben, milyen kifejezéseket használjon. Nem érti a bensőjében dúló indulatokat, és nem is tudja kezelni azokat. Nem tudja majd, hogyan kell beszélni a lányokkal, ezért durváskodni, hencegni kezd. Tele lesz bizonytalansággal, mikor ki akarja fejezni az elismerését, az együttérzését, a bánatát, vagy ha bocsánatot kell kérnie.
Az apai odafigyelést nélkülöző fiú két forrásból meríthet: a filmekből és korosztálya viselkedéséből. A fiúk különben is nehéz helyzetben vannak. Ha rossz tanulók, akkor emiatt szégyellik magukat – ha pedig ügyesek, akkor az osztálytársaik gúnyolják ki őket, hogy stréberek. Rémes érzés mindkettő. Könnyebb helyzetben vannak azok a fiúk, akik biztos hátországgal rendelkeznek, és otthon számíthatnak apjuk támogatására. Mert az apja megérti a fiát, elég egy-két biztató szó, és máris helyre rakta a fia önbizalmát. A fiú ettől „férfinak” érzi magát, önérzete nem szenved csorbát, és nyugodt tud maradni a kényes helyzetekben. Aki viszont nem kapja meg ezt a figyelmet, tele lesz bizonytalansággal önmaga felől, és védekezni kezd: durvasággal, érzéketlenséggel (nehogy már a többiek gyöngének higgyék). 

A bizonytalan fiúk durva hobbikat választanak
A magában bizonytalan ember sokszor a nyers erő pozíciójából támad. Ha nem sportol, vagy nincsenek otthon fontos feladatai, például nem bíznak rá értelmes kerti vagy ház körüli munkát, akkor olyan férfias elfoglaltságot keres magának, amilyet a filmekben lát (mert tudat alatt ő is erős férfinak akarja érezni magát). Ezért fitneszbe jár, hogy izmos legyen, szereti a fegyvereket, a gyors kocsikat és a hasonlókat.

 

A legtöbb elvált nő nem talál partnert, így a gyerekéből farag lelki társat. Aztán már nem tudnak vele olyan szigorúan bánni, nem tudják meghúzni a határokat. A lányok számára ugyanolyan fontos a férfiminta, hiszen ez alakítja ki bennük a képet a férj-feleség szerepéről, az egymással szembeni elvárásokról. Azáltal, hogy a pedagóguspálya elnőiesedett, a gyerekek még az iskolában sem találkoznak a férfiattitűddel. Mindez a férfilét értékeinek, erényeinek, mércéjének elhalványulásával jár"

 

Az önbizalomhiány gyógyszere a dicséret
A fiú énképén rengeteget javít, ha egy idősebb srác, az apa vagy az unokatestvér megdicséri őket. A dicséret egy életre belevésődik a lelkébe. Még a legkisebb elismerés is lendít az önérzetén. (Az anyai dicséretnek, sajnos, nincs ekkora értéke.) Egy tapasztaltabb férfitól származó elismerés semlegesítheti a kortársaktól érkező negatív visszajelzést. Ezért nagyon fontos, hogy a fiú környezetében legyen egy férfi, akitől megkapja ezt a támogatást. Lehet akár a nagyapa is, akitől eltanulja a fiús tempókat.
A pszichológusok felhívják a figyelmet arra, hogy a férfiakban sokkal kevesebb lenne a gyűlölet, és kevésbé viselkednének lenézően a nőkkel szemben, ha rendben lenne az önbizalmuk. Az a társadalom, ahol sok az egészséges önbizalommal rendelkező férfi, egészségesebb és kiegyensúlyozottabb, „nem feszíti szét a tesztoszteron”.
Az őszinteség és a közös élmények erősítik a családtagok közti kapcsolatot. Én megbízok benned, s én ettől jobb fiú leszek! Az a gyermek, aki a kölcsönös bizalom és az elfogadás légkörében nő fel, saját felnőttkorában is őszinte kapcsolatra fog törekedni.
Az ötvenes években Eric Erikson gyermekpszichológus írta le először, hogy a gyermek első életévében a bizalom a legfontosabb. Éreznie kell, hogy nyugodt körülmények közé született, és megkapja mindazt, amire szüksége van: az élelmet, a nyugodt alvást. És szeretik, nagyon szeretik – a törődés, a dédelgetés biztonságot ad a gyermeknek. És ha biztonságban érezzük magunkat, nem fogunk később sem ferde szemmel nézni a világra. Ha nem kapjuk meg a kedves szavakat, mi is bizalmatlanok leszünk a bennünket körülvevő világgal szemben.
Sok tanulmány bizonyítja, hogy a gyermekkorban szerzett élményeken áll vagy bukik a sikeres felnőttkor. Ha a gyermek kiskorában nem tud szert tenni a világ iránti bizalomra, akkor nagy valószínűséggel bizalmatlan és gyanakvó felnőtt válik belőle. A bizalom alapjait elsősorban az édesanya rakja le gyermeke életének első hónapjaiban: az anya testének melege, az anyatej és a kényeztetés a legfontosabbak.
Ám nemcsak az anya, hanem az apa és a család többi tagja is fontos szerepet játszik ennek az ősbizalomnak a kialakulásában! 

apai-dicseretin.jpg

Mi módon építhető ki a világ iránti bizalom?

  • Létesítsünk számára kényelmes, örömteli körülményeket 
    A kisgyermek akkor lesz boldog, ha jóllakott, ha tiszta az ágya és a ruhája, ha megfelelő hőmérsékletű a szoba, ahol elhelyezték, és ha nyugodtan alhat.
     
  • Legyen rendszeres a napirendje 
    A gyermekek nem kedvelik a rendszertelenséget. A gyermek azt szereti, ha előre tudja, hogyan fog lezajlani a napja, mikor fog enni, mikor aludni. A rendszeresség erősíti benne a bizalmat, hogy minden rendben van ezen a világon.
  • Ne feledkezzünk meg a dédelgetésről 
    A gyermek számára nélkülözhetetlen a testi kontaktus. A ringatás, a csók, az ölelés elősegítik az érzelmi egyensúlyt.
     
  • A beszéd és a mimika is fontos! 
    A kedves szavak, a mosoly, a gyöngéd mozdulatok – a kommunikáció részei. Kellemes érzést keltenek a résztvevőkben, erősítik az egymás iránti érzelmeket.
     
  • A bizalom építése a nagyobb gyermekben: Figyelmesen hallgassuk meg! 
    Mindig figyeljünk oda arra, amit gyermekünk közöni akar velünk. Nem kell mindenben egyetérteni vele, és a kívánságait sem kell mindig teljesíteni. Ugyanakkor a mondanivalóját mindig meg kell hallgatni. Ha a gyermek látja, hogy a szülő odafigyel rá, hogy fontosnak tartja, amit mond neki, akkor a szülőt nem éri majd kellemetlen meglepetés a jövőben – mert a gyermek így vagy úgy, de végül eléri, hogy a szülő végre figyeljen rá (rossz iskolai előmenetel, nem megfelelő barátok, szabálysértések vagy még súlyosabb tettek elkövetése).
     
  • Legyünk igazságosak, szavaink és tetteink legyenek összhangban 
    A gyerekhez mindig legyünk őszinték és igazságosak. A gyerek nem fog hinni a szülőnek, ha mást mond, és mást tesz. Ha tetteink alátámasztják szavainkat, akkor a gyermek hinni fog nekünk, és tudni fogja, hogy amit mondunk, azt komolyan gondoljuk. Ha a gyermek látja, hogy igazat beszélünk, akkor ő sem fog csűrni-csavarni. Persze, a szülő sem tökéletes! A gyermeknek nem is tökéletes szülőre van szüksége, hanem olyanra, aki beismeri, ha hibázik, és a hibájából tanul. Ez a legjobb példa, amit gyermekünknek mutathatunk. Legyen természetes, hogy ha a szülő megszegi a lefektetett szabályokat, akkor bocsánatot kér. A szeretet elsősorban tettekben nyilvánul meg, nem szavakban. A gyermek odafigyel arra, hogy szavaink azonosak-e tetteinkkel, hogy azt tesszük-e, amit mondunk. 

Az igazságérzet más az iskoláskor előtt kifejlődik a gyermekben, és nagyon érzékenyen reagál rá, ha igazságtalanság történik vele. Fontos, hogy megtanítsuk neki, hogyan tegyen különbséget jó és rossz között. A jótettekért megdicsérjük, a rosszaságért megszidjuk. Szintén erősíti a szülő iránti bizalmat, ha a gyermek látja, hogy igazságosak vagyunk – a jóért dicséret, a rosszért korholás jár. Ilyenkor meg kell mondanunk neki, hogy most rosszat tett, de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretjük többé. 

Varga Klára

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg