A „bársonyos forradalomtól” eltelt közel két évtizedben életünk számos területen került új keretek közé. Ez érvényes az egészségügyre is, ahol – egyéb változásokról most nem szólva – egyre inkább előtérbe kerül az egészség egy új értelmezése.
E felfogás szerint az egészség – mint az életstílus egyik lényeges összetevője – „csinálható”, „javítható”, sőt „gyógyítható”. Ez utóbbit szolgálják az „életstílusgyógyszerek”.
Ezen új típusú gyógyszerek megértéséhez tisztázni kell: mit is ért a tudomány az életstíluson. Ősrégi igazság, hogy az ember társas lény, azaz az „integráció” utáni vágy – tartozni valahová – emberi alapszükséglet. Ugyanakkor legalább ilyen erősen él benne a „differenciálódás” (az egyediség) utáni vágy is. Az életstílus tehát a modern ember olyan szociális jellemzője, amely az integráció és a differenciálódás egyidejű igényét fejezi ki. Egyidejűleg próbál meg tehát azonosulni másokkal, azok életvitelével, ugyanakkor el is határolódni, azaz megmutatni a különbséget másokhoz képest.
Az 1989 előtti időkben nemigen beszélhettünk egyéni életstílusról, hiszen egy társadalmi réteghez való tartozás eleve megszabta, hogy mindenkinek e réteg számára „előírt” normák szerint kellett cselekedni – ha nem akart kilógni a sorból.
Napjainkra e kötöttség nagy része eltűnt, és az ember szinte teljesen szabadon dönt arról, milyen életcélt követ, milyen értékeket tart fontosnak, mire áldoz időt, pénzt, energiát – azaz milyen az életstílusa.
S most visszakanyarodva bevezetőnkhöz, próbáljuk megfogalmazni, mit értünk a „lifestyle drugs” alatt. Laikus számára Young kanadai lélekgyógyász definíciója a legérthetőbb: olyan gyógyszerek, amelyek növelik az egyén boldogságát, elégedettségét, és/vagy olyan tüneteket kezelnek, melyeket a társadalom nem tart igazán betegségnek.
A kérdés magyar szakértője, dr. Töröcsik Mária szerint az „életstílusgyógyszerek” egy életstílus követése kapcsán bekövetkező problémák – stressz, sportsérülések – csökkentését, az életstílus folytatását lehetővé tévő szerek (fogamzásgátlók, elhízás elleni szerek, a potenciazavarok gyógyszerei), többnyire tehát olyan gyógyszerek, melyek felírását a „beteg” kezdeményezi. Vagyis a használat célja, módja az, ami egy orvosságot „életstílusgyógyszerré” tesz.
A szerek terjedésében, „divatossá” válásában fontos szerepet játszik a médiákban (tv-ben, óriásplakátokon) zajló reklámhadjárat, amely a bevezetőnkben említett egészség „javítására”, „gyógyítására” ösztönöz. E marketingszemlélet értelmében a páciensből vásárló lesz, akinek -a nagy bevásárlóközpontokban „szocializálódva” - az „orvosi piacon” is hasonló elvárásai lesznek.
Közrejátszik ebben a fogyasztói társadalom másik trendje is, az ún. medikalizáció. A medikalizáció következtében egyre jobban elmosódik az egészség és betegség közti határ, magyarán: ma egyre több olyan panaszt, tünetet kezelünk gyógyszerrel, amelyek korábban nem számítottak kezelendő betegségnek (korral járó ráncosodás, korral csökkenő nemi vágy stb.). Az életstílusgyógyszerek megjelenése új kihívás mind a „betegek”, mind az orvosok számára.
