Az inkontinenciában szenvedők többsége nő. Ennek egyik fő oka, hogy a terhesség és a szülés fokozottan igénybe veszi a kismedence és a gát szöveteit. A megelőzés szempontjából tehát döntő fontosságú a kíméletes szülésvezetés. A nők közel egyharmadának a szülést követő napokon lehet vizelettartási problémája, amely az esetek többségében spontán elmúlik.
Viszont akinél megmarad, annál a későbbiekben stresszinkontinencia alakulhat ki. Ami azt jelenti, hogy köhögésre, tüsszentésre, ugrálásra, esetleg nevetésre akaratlan vizeletelfolyás alakulhat ki – ez lehet néhány csepp, de akár nagyobb mennyiség is. Ennek megelőzésére gát- és medencetornát kell végezni, így bizonyos idő és gyakorlás után a tünetek visszafejlődnek. Többféle konzervatív terápia létezik a gát- és medencetornán kívül is, amelyek a stresszinkontinensek legalább nyolcvan százalékán néhány hónapon belül segítenek.
Sokan még ma is a korral járó „természetes” kellemetlenségnek gondolják, ha például erőlködés, tüsszentés közben elcseppen a vizeletük. S ha fel is ismerik, hogy inkontinenciában szenvednek, nem fordulnak orvoshoz, holott az akaratlan vizeletvesztés olyan tünet, amely konzervatív kezeléssel vagy műtéti úton – az esetek többségében – meggyógyítható.
A vizeletinkontinencia önmagában nem betegség, hanem tünet, amelynek többféle kiváltó oka lehet. A vesék folyamatosan választják ki a vizeletet, amely a húgyhólyagban gyűlik össze, és az egészséges ember képes akaratlagosan dönteni arról, hogy mikor ürítse ki a vizeletét. Ám az akaratlagos vizeletürítés (és -visszatartás) képessége – nőgyógyászati, urológiai, neurológiai vagy egyéb okokból – több ponton is „sérülhet”, és kialakulhat a vizeletcsepegés.
A vizeletvesztés másik gyakori formája a késztetéses inkontinencia, amelynek jellemzője: annyira erős vizelési inger lép fel, hogy a beteg nem tudja visszatartani a vizeletét.
A késztetéses inkontinencia gyakran keveredik stresszinkontinenciával is; fiataloknál húgyúti fertőzés állhat a háttérben (ilyenkor az alapbetegség kezelése a vizelettartási zavarra is megoldást jelent), idősebbeknél akár neurológiai zavarok is okozhatják a problémát. A késztetéses inkontinencia elkerülhető, ha még az erős vizelési inger fellépése előtt kiüríti a beteg a hólyagját, illetve a speciális, kismedence- és hólyagizomzat-erősítő gyakorlatok is segíthetnek. Gyógyszeres megoldás is alkalmazható.
A vizeletvesztés másik gyakori formája a túlfolyásos inkontinencia, amelynek jellemzője, hogy a telített hólyagból kis mennyiségű vizelet akaratlanul távozik. A probléma oka ilyenkor a húgyutak elzáródása, férfiaknál a prosztata megnagyobbodása, húgycsőszűkület, hólyagtágulat lehet. A megoldás ezekben az esetekben gyógyszeres vagy műtéti kezeléstől várható.
A vizeletvesztés legsúlyosabb formája a teljes inkontinencia, vagyis amikor folyamatosan fennáll az akaratlan vizeletfolyás. Ennek oka lehet a szülés során elszenvedett hólyag- vagy húgycsősérülés. Ilyenkor esetenként sebészi beavatkozástól várható javulás. Érdemes orvosi segítséget kérni, hiszen az inkontinens betegek döntő többsége meggyógyítható. Így életminőségük nagyban javítható, hiszen újra nyugodtan mehetnek társaságba, nem kell többé betéteket viselniük.
Megelőzés medencetornával: az alábbi gyakorlatokkal megelőzhetjük a vizelet-inkontinencia kialakulását. Végezzük ezeket napi rendszerességgel! A medencetorna során nem szabad a hasizmokat összehúzni, a hüvely-, húgycső-, gát- és végbélizmokat kell mozgatni. Üljünk le egy támla nélküli székre, a kezeket tegyük magunk mellé. Kilégzés közben a hüvely, a húgycső és a végbél izmait feszítsük meg 20 másodpercre, belégzés közben lazítsunk. Ezt a gyakorlatot többször ismételjük előre dőlve és egyenes háttal is.
Ezután nyújtsuk ki előre a lábainkat, majd bokánál keresztezzük őket (közben üljünk egyenes háttal). Kilégzés során a kinyújtott, bokánál keresztezett lábakat összeszorítjuk, amennyire csak tudjuk, miközben az előbb említett izmokat 20 másodpercig összehúzzuk.
Belégzés közben ismét lazítunk. Ezt a gyakorlatot is többször ismételjük meg. Utána üljünk a földre, húzzuk fel a lábakat, a talpak maradjanak a talajon, a térdeket szorítsuk össze, miközben feszítsük meg az említett izmokat. (További hasonló gyakorlatokat olvashatnak a Kriston Andrea Intimtorna című könyvében.)
Stresszinkontinencia felléphet a változás korában is, amikor megszűnik az ösztrogéntermelés. Emiatt elsorvadhat például a hüvely és a húgycső nyálkahártyája, gyakoribbá válnak a húgyúti fertőzések, az időskori hüvelygyulladás. A klimaxszal járó folyamatként ellaposodik a húgycső nyálkahártyáját „alábélelő”, a kontinencia megtartásában is szerepet játszó vénás fonat, s ez szintén vizeletelcseppenéshez vezethet. Ilyenkor gyógyszeres kezeléstől, gát- és medencetornától, súlyos esetben pedig műtéti beavatkozástól várható a gyógyulás.
