A koronavírus-járvány miatti bezártság pszichés következményének tartják az úgynevezett barlang-szindrómát. Sokakat érintő probléma, amelynek lényege, hogy a korlátozások feloldása után nem rajzunk ki a világba, hanem ugyanúgy otthon maradunk, mint eddig. Félünk a világtól, félünk magunktól, félünk a másik embertől.
Karosszékben utazunk! Most ez az egyik legmenőbb téma: hol jártunk és hova mennénk szívesen. Megadja az ég az idei nyarat? Fogunk még ejtőzni igazi flow-ban, csak a pihenésbe feledkezve?
A vírus megmutatta, hogy nincs biztos munka – s minden, ami kiszámíthatónak tűnt, az egyáltalán nem stabil. Azokra a szakmákra volt a legnagyobb szükség, amelyek a biztonságos időkben nem voltak előtérben. Mit is jelent számunkra a munkánk?
Kinézek az ablakon, mozgó autókat alig-alig látok, a városban csend honol. Szokatlanul nyugodt minden, csak a madarak csicsergése töri meg időnként a csendet. Odakint most minden olyan ijesztő, minden olyan komoly... A bezártságnak is megvannak a maga fázisai: nézzük, ki hogyan éli meg!
Terjed a sok karanténos mém, de ugye, tudjuk, hogy minden viccnek legalább a fele igaz? A bezártság próbára tesz bennünket. Kénytelenek vagyunk otthon maradni, külső ingerek nélkül.
A koronavírus miatti bezártság talán a gyerekeket viselte meg legjobban. Mit tehet a szülő, ha gyermeke elszokott az emberi kapcsolatoktól és beszippantotta őt az online világ?
Egyedül a négy fal között... Az emberben keletkezik egy benső feszültség. Így van az ember megalkotva. Nem tudjuk, mitől, de van. A gyerekben is. Ez most bennünk reked, mert nincs hol levezetni...
A karantén nem csak pluszkilókat és romló szemeket hozott magával: arra is tökéletes időszak ez, hogy megismerjük saját határainkat, és tisztában legyünk vele milyen erősek is tudunk lenni.
Emlékszem, hogy eleinte nem igazán tartottam a járványtól. Messzinek tűnt. Ám mára kiderült, hogy van olyan veszedelem, amitől semmilyen határ nem képes megvédeni minket. Azóta majdnem egy év eltelt...
"És érezzék egy kézfogásról rólad,
hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy;
s egy tekintetük elhitesse véled:
– szép dologért élsz – és érdemes élned!"