Kinézek az ablakon, mozgó autókat alig-alig látok, a városban csend honol. Szokatlanul nyugodt minden, csak a madarak csicsergése töri meg időnként a csendet. Odakint most minden olyan ijesztő, minden olyan komoly...
A bezártságnak is megvannak a maga fázisai: nézzük, ki hogyan éli meg! Várjuk a Ti történeteiteket is.

kiki.jpeg

1. fázis – Újdonság, jókedv

Az eleje mókásan kezdődött: minden reggelt egy csésze kávéval na meg az Instával és a Facebookkal indítottam. Ömlöttek a nevetséges mémek és kisvideók, amelyek arról szóltak, hogy bezártság alatt önmagukkal koccintgatnak az emberek a tükörben, a padlón pedig kis gumimacikat raknak szét, és megénekeltetik őket. A barátnőimmel minden reggel vicces videókat küldözgettünk egymásnak, hiszen nincs is fantasztikusabb érzés annál, mint nevetéssel indítani a napot…

2. fázis: A munka & otthonlét kombináció

Nem volt időnk túl sok pihenésre, hiszen át kellett állnunk a szerkesztőség home office működésére. Kihívás volt összeszedni a csapatot úgy, hogy otthonról is mindenki gördülékenyen végezhesse a feladatát – ez nagyjából két hétbe telt, de sikerült! El is kezdtük gőzerővel gyártani a cikkeket, s mostanra óriási büszkeséggel tölt el bennünket, hogy az otthonlét alatt több mint 300 írás került fel az Új Nő weboldalára! Ez azért hatalmas előrelépés, mert eddig főként a nyomtatott verzióra koncentráltunk. Persze a www.ujno.sk eddig is működött, de korántsem olyan lendületesen, mint most. A kollégákkal munka közben együtt nevetgéltünk, de a jókedvbe bánat is vegyült, mert nem tudtuk, hogy megjelenhet-e az áprilisi számunk. Sokáig bizakodtunk: hallgattunk és vártuk, hogy vajon mi fog kisülni ebből az egész „Maradj otthon! fesztivál”-ból. („Maradj otthon! fesztivál”-nak a karantént nevezte el egy eszelős nagyi, Bíró Mari, aki az Instagram-oldalán oszt meg furcsa videókat. Tartalmain jókat derülhetünk, de meg is botránkozhatunk! – a szerk. megj.)
Végül elérkezett a március vége, s ekkor már tisztán láttuk, hogy áprilisi magazinunk nem fog megjelenni. De megbeszéltük, hogy legközelebb dupla számmal kedveskedünk, és egy exkluzívabb lappal kárpótoljuk az olvasóinkat! Mi már izgatottan várjuk!

Anyu gyorsan elővett egy lázmérőt, hisz ő is nagyon megijedt. Izzadtam, rázott a hideg, de szerencsére a lázmérő csak 36 fokot mutatott. Erre apu felkacagott, hogy ne rémisztgess bennünket, inkább pihenj – és mindenekelőtt kapcsold ki a tv-t!

3. fázis – Én is elkaptam!

Minden napom ugyanúgy telik, mint az előző. Nincsenek újdonságok, és nem változik semmi. Illetve mégis: már nem nézem annyit a híreket, mint a legelején. Az első hetekben az esti programom az volt, hogy a szlovák híradót néztem. Talán mondanom sem kell, hogy elég hamar „levett” az életről. Egyre inkább kínzott a gondolat, hogy vajon mi lesz velünk ezentúl: még az álmaimban is rettegtem, s gőzerővel maszkokat varrtam! Mivel sokan influenzásak voltak akkortájt, néhány tünetet produkálva én is bemeséltem magamnak, hogy megfertőződtem. Éjszaka nem kaptam rendesen levegőt, picit köhögtem, és száraz volt a torkom. Sírva rohantam a szüleimhez, hogy lehet, hogy elkaptam a vírust! Anyu gyorsan elővett egy lázmérőt, hisz ő is nagyon megijedt. Izzadtam, rázott a hideg, de szerencsére a lázmérő csak 36 fokot mutatott. Erre apu felkacagott, hogy ne rémisztgess bennünket, inkább pihenj – és mindenekelőtt kapcsold ki a tv-t! Így is tettem, s ettől a perctől kezdve tényleg csak néha-néha pillantottam bele.

4. fázis – Az internet mint lehúzó erő

A közösségi médiában azt láttam, hogy mindenki szuperül étkezik, és mindenkinek tökéletes rendszer van az életében. Az emberek otthon edzenek, kimennek a természetbe, és karanténvideókat töltenek fel. Mindeközben nekem egyáltalán nem volt kedvem semmihez. Pedig a karantén előtt akkora hévvel vágtam bele a tornázásba – s fogyni is kezdtem, hogy még magam is elcsodálkoztam a hozzáállásomon! Valójában az otthoni munka is rengeteg energiát elvett, de talán épp az lett volna a megoldás, ha mozgok egy kicsit. Valamiért mégsem ment.

5. fázis – Falatozás és hízás

Inkább elkezdtem finomabbnál finomabb falatokat készíteni és enni. Arra gondoltam, hogy legalább megtanulok főzni, s pár bonyolult fogást sikerült is elsajátítanom. Közben viszont a kilók is elkezdtek rakódni rám. Ekkor határoztam el, hogy nem kísérletezem tovább, inkább odafigyelek az étkezésemre – ha már a mozgáshoz nincs kedvem. Egy idő után viszont a rengeteg gusztusos kaja is menni kezdett az agyamra, amit az Instagramon toltak a képembe az emberek. Így hát ezek nézegetésével is felhagytam.

Persze a hétvégi izomláz betett, de végre úgy éreztem, történik valami. Mintha új dolog sodródott volna az életembe: pedig csak a futás volt az, amit a karantén előtti időszakban is gond nélkül űztem. De ez a futás valahogy mégis más volt, hiszen megtaláltam benne a reményt, és adott egy óriási adag motivációs löketet.

6. fázis – Bezártság kontra motiváció

Egyre inkább azt éreztem, hogy a bezártság nincs rám jó hatással. Amikor az Így dolgozunk mi videót készítettük, a saját részemet vagy harmincszor felvettem. Ekkor szembesültem ugyanis azzal, hogy milyen sokat felszedtem egy hónap alatt. Elsősorban nem a kilók száma gyarapodott, hanem az izom csökkent: amit eddig fokozatosan felépítettem, most pihe-puha párnácskákká alakult át. Valószínűleg ezek miatt tudtam olyan kényelmesen üldögélni a földön, miközben dolgoztam.

7. fázis – A sport mint égből pottyant remény

Miután szembesültem a párnácskáimmal, másnap reggel azonnal futni mentem. Mindjárt elsőre le is gyűrtem 7 kilométert: úgy szaladtam, mint akit kergetnek! Hajtott, hogy végre mozgok, s talán ez az adrenalinlöket kellett ahhoz, hogy újrakezdjem a sportolást. Kizártam magamból mindent, amit az elmúlt időszakban rám zúdított az internet: kiadtam a felgyülemlett feszültséget, és restartoltam a testemet. Imádtam minden pillanatát!

kikfutweb.jpg

Persze a hétvégi izomláz betett, de végre úgy éreztem, történik valami. Mintha új dolog sodródott volna az életembe: pedig csak a futás volt az, amit a karantén előtti időszakban is gond nélkül űztem. De ez a futás valahogy mégis más volt, hiszen megtaláltam benne a reményt, és adott egy óriási adag motivációs löketet.
Hétvége után gondolkodás nélkül kimentem újra, majd az elkövetkezendő napokban újra és újra. Mostanra pedig eljutottam arra a szintre, hogy már alig várom, hogy eljöjjön az este, és futni mehessek! Ilyenkor kis időre ugyan, de a bezártságot is magam mögött hagyhatom.

Ez az érzés ösztönzött bennünket arra, hogy az Új Nő csapatával elindítsuk 30 napos sportkihívásunkat, amelyhez az Instagramon és Facebookon egyaránt csatlakozhattok. Nincs más dolgotok, mint az általunk kijelölt napokon feltölteni egy #újnővelsportolok hashtaggel ellátott fotót a sztoritokba, s megjelölni rajta az Új Nő Instagram- vagy Facebook-oldalát! A legkitartóbbakat a kihívás végén megjutalmazzuk! (Bővebb információkat a közösségi oldalainkon találtok.) 

Hiszem, hogy a jelen helyzetben mindenki számára az lenne a legfontosabb, hogy kicsit odafigyeljen magára, s fókuszáljon a jelenre és a VALÓSÁGRA. Hogy zárja ki a rengeteg rémhírt, amelyet rázúdít az internet, és kezdje el értékelni a szép pillanatokat. Hiszen azokból most is kijut bőven – főleg ha még tenni is hajlandóak vagyunk értük.

Darnay Kiki

web-bannerek-instagram.jpg

Új Nő csapata